Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Blues Saraceno: Hair Pick (1994)

2008.04.29. 14:42 | Dionysos | Szólj hozzá!


Honlap:

www.bluessaraceno.com

Számcímek:

01. Stinky Kitty
02. Rabbit Soup
03. My Generation
04. King For A Day
05. Pretty People
06. Feedin' The Box
07. Fat Padding
08. Far From Home
09. Chewing On Crayons
10. Bourée

Elképesztő, hogy BS első lemeze, a "Never Look Back" (1989) megjelenésekor még csak 17 éves volt, s még ugyanabban az évben csatlakozott Jack Bruce and Ginger Baker (Cream) turnéjához, hogy a legendás Eric Clapton helyét betöltse. Nem kis "feeling" lehetett egy kamasz számára! Hihetetlen ugyan, de a kiemelkedően tehetséges gitárfenomén szólókarrierje gyakorlatilag 23 éves korára véget is ért, hiszen a "Hair Pick" című harmadik szólólemeze egyben az utolsó ilyen természetű próbálkozásnak bizonyult. Ezt követően ugyan jutott még neki egy epizódszerep a Poison "Crack A Smile…" (2000) albumán, de azóta alkalmi "session" zenészként támogat meg olyan előadókat, mint Ziggy Marley és Melissa Etheridge (sekély e kéj), illetve neves amerikai TV- és rádióállomásoknak ír reklám- és címzenéket. Ebből legalább meg lehet élni, ráadásul busásan, hiszen zenei producerként, zeneszerzőnként olyan programokban tűnik föl a neve, mint a Jóbarátok, Punk’d, The Osbournes, Pimp My Ride, Made, stb.

A "Hair Pick" BS sajnálatosan rövid szólókarrierjének egyértelműen legérettebb terméke; letisztult dallamok és kifejezetten modern, baba tremolo-kezeléssel megvadított hangzás jellemzik, ami mögött mindig ott bujkálnak a névválasztásban is megnyilvánuló blues gyökerek. A lemeznek az is előnyére válik, hogy Randy Coven (pl. Ark) végig nagyon bika bőgő témákat pakol BS ízes játéka alá.

A komoly Satriani hatásokat mutató "Stinky Kitty" igen erős kezdés, és a nagymester hatása a későbbiekben is végig érződik. Személy szerint nagyon megörültem a WHO "My Generation" című slágerének földolgozása hallatán. Nem vagyok WHO rajongó, de ez a nóta piszkos jól sikerült. Iszonyú döggel kezdődik a dal (amúgy Steve Vai: "Bad Horsie” módra), kár hogy az ének el van torzítva. Nem értem, mi szükség volt erre, hiszen a Transmission OK néven megjelentetett énekes lemez (2000) bőven bizonyítja BS vokális képességeit. A végére jutott egy fincsi kis különlegesség is; a "Bourée" amolyan kísérleti darab: izgalmas keveréke a barokk, blues és jazz műfajoknak. Desszertnek pont jó, sőt...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr13447220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.