Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

DGM: FrAme (2009)

2009.02.24. 20:04 | Dionysos | Szólj hozzá!

Kiadó:
Scarlet Records

Honlapok:
www.dgmsite.com
www.myspace.com/dgmprog

Zenészek:

Mark Basile - ének
Simone Mularoni - gitár
Emanuele Casali - billentyűk
Andrea Arcangeli - bőgő
Fabio Costantino - dobok

Nem hiszem, hogy sokaknak ismerősen hangzana a DGM név, pedig az olasz progresszív metál csapat már 1994 óta él és virul, sőt immáron hetedik hangzóanyagukkal rukkolnak elő. A 2007-es "Different Shapes" ezen a blogon nagyon pozitív elbírálásban részesült, még a meglehetősen hangsúlyos SymphonyX-es fölhangok ellenére is: dionysosrising.blog.hu/2008/02/09/dgm_different_shapes_2007 (vagy éppen azért).

Időközben énekescsere történt, a Mind Key-ből érkezett Mark Basile, akinek tényleg nincs rossz hangja, de a korábbi torokhoz, Titta Tani-hoz képest nem hozott igazi váltást, változást. Pedig valami nagyon ráférne már a bandára, mert annak ellenére, hogy instrumentálisan a Mularoni-Casali (gitáros-billentyűs) kettős hibátlanul teljesít, sőt mindvégig sziporkázik, nekem mégiscsak hiányzik valami ebből a zenéből.

Lehetséges, hogy Mularoni mester "kiírta" magát a 2008-as TOP 10-be berobbanó Empyrios-szal? Valószínűleg nem ez a megfejtés, hiszen a "FrAme" zeneileg tulajdonképpen kikezdhetetlen: dögös riffek, kellő dinamika, káprázatos szólók, mi szem-szájnak ingere. Hideg profizmus... talán túlságosan is hideg. A dalok valahogy nem akarnak beleköltözni a fejembe. Persze olyan zenéről van szó, amelyik csak sok "ízlelgetés" után érik be, de az mégiscsak zavaró, hogy a többszöri alapos hallgatást követően sem tudok fölidézni egyetlen dallamfoszlányt sem...

"Minden jó, ha jó a vége" - szól a Shakespeare-i diktum. Ezért nem szeretném ezt a beszámolót egy erősen kritikai hangon befejezni. Egyezzünk meg abban, hogy a zseniális Mularoni-Casali párosítást órákig tudnám hallgatni, sőt van itt néhány kimondottan ütős nóta is: pl. a "Hereafter" kirobbanó kezdés, a "No Looking Back", a "Heartache" és a lehelletfinom keleties motívumokkal megtűzdelt "In A Movie" pedig bármikor szívesen látott vendég lesznek az mp3 lejátszómban.

Mindenesetre a honfi- és vetélytárs Vision Divine-ra Mularoni mesterék köröket vertek...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr55963765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.