Zeneművészetben meglehetősen jártas munkatársam minden postás hozta lemezszállítmány kibontása után bejön az irodámba megnézni a csomagot, majd felteszi a keresztkérdést: "Hősi?"

Igenlő válasz után, lesajnáló félmosoly, és az iroda elhagyása következik. Én is megmosolygom persze a kialakult rítust, és mindannyiszor megállapítom, bocsánatos bűne van csak, hiszen a - mondjuk akkor így - "hősi” metal megítélése még rockerek között sem egyértelműen pozitív. A headbangerek többsége sem tud megbírkózni a kardos-pajzsos fémzene, elismerem, néha nem túl mélyenszántó, Tolkien extra-light mese-, és álomvilágával.

A tegnapi híradó után (nem számoltam, de a sokadik miniszterelnök-jelölt jött, majd távozott a balfenéken) viszont hanyat-homlok menekültem Feri-land-ről a mesés Fairyland-re. Kiszolgáltatott, megalázott szavazópolgárból legott köpenyes, mellvértes, a lemezborítón is látható, kivont karddal a hajó orrában álló, bátor harcossá változtam. A partra ugrást követően pedig már hánytam is kardélre az összes csúnya bácsit, a nyakakra odavizionálva azért egy-két híradóból hozott fejet. Egy percre nem éreztem nevetségesebbnek, mint elmebetegektől terhelt hétköznapjaink valós történéseit.

Mindettől persze még nem lett jó a Fairyland új lemeze, pontosabban fogalmazva, nem ettől lett jó. Philipp Giordana billentyűs, a zenekarosdiba belefáradva ezúttal egyszemélyes projektként határozza meg a Fairylandet, ahol megannyi vendég (all-star csapatként nehezen definiálható, javában nem túl ismert arcokkal) ad tetszetős fazont a muzsikának.

A Fairyland, mint másodosztályú Rhapsody-klón értékelődik le általában a szaklapokban és netes oldalakon, ami a "symphonic metal” címke miatt egyrészről kézenfekvő, másrészről csúsztatás. Nekem sokkal többször jutott eszembe a Symphony X vagy akár az Ayreon (!), még akkor is, ha a zene összességében dagályosabb, szimfonikusabb, és kevésbé progresszív. Marco Sandron (Pathosray) dallamai néhol kísértetiesen idézik Russel Allent, mint ahogy a vastag kórusok is. A minőségre és megszólalásra egyáltalán nem lehet panasz, minden a helyén, hallatszik, hogy Philipp Giordana profi zenész és zeneszerző, akinek pontos elképzelése volt a születendő produkció egészéről.
 
Jóval több ez, mint kópia; egy kimondottan igényesen összerakott, nagyszabású "hősi" anyag, amely ráadásul a harcos és dicsőséges tartalmi részhez hasonulva, nem egykönnyen adja meg magát.

Túrisas