Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Wendigo: Audio Leash (2009)

2009.10.25. 12:50 | Dionysos | Szólj hozzá!

Honlapok:
www.wendigo.hu
myspace.com/wendigohu

Szokásomtól eltérően nem tűntettem föl a lemez kiadóját, s ez egyáltalán nem véletlen, mert hiszen nincs neki olyan. Igen, egy újabb jellemzően magyar történet. Valódi kreatív energiák, nemzetközi színvonalú produkció, komoly befektetés az egyik oldalon, a zeneipar teljes közönye, motivációs problémák a másikon. A Wendigónak vége, illetve meghatároz(hat)atlan időre fölfüggeszti tevékenységét, s teszi mindezt szinte a finisben, a régóta várt második album megjelenése előtt. Gondolom, nem akartak úgy még több pénzt belefeccolni, hogy abból azután - promóció, miegymás hiányában - totál bukta legyen. A rajongók felé azonban igazán gáláns gesztus, hogy a lemez fölvételeit becsülettel befejezték és mp3 valamint veszteség nélküli wav formátumban legálisan letölthetővé tették a honlapjukon. Köszönjük szépen ezt a figyelmes búcsúajándékot!

Hogy valóban ajándékról van szó, azt a legcinikusabb kritikus sem vonhatja kétségbe. Az egy dolog, hogy az ember ingyen kapja meg a teljes, vadi új albumot, ennél sokkal fontosabb, hogy gyakorlatilag egyetlen kattintással egy kiváló, lelkiismeretesen kidolgozott, vadállat módjára megszólaló, a nagy nemzetközi csapatok színvonalának minden tekintetben megfelelő anyaghoz juthat hozzá. Az együttes szerencsére a 2006-os "Let It Out" albummal nem engedett ki magából mindent, maradtak tartalékok, sőt összeszedettebbek, dallamosabbak lettek. BZ vitathatatlanul egy jelenség, ráadásul mára már megkerülhetetlen a hazai metál szakmában; lehet ugyan nem szeretni egyéni orgánumát, de bántani sem szabad.

Egyetértek a passzio.hu-n megjelent értékelés megállapításával (itt), miszerint a lemez első fele inkább dalközpontú power stílusban fogant, míg a második részben egyre föltűnőbben pucsítanak a progresszív elemek (ld. "Left" és "Failure"). Személyes kedvenceim a fogós dallamokkal és izgalmas gitárszólóval megfejelt "Mirrormask" és az enyhén göteborgi fűszerezésben tálalt karcos "Spineless". Csak azt nem értem, hogy miért nem jutott minden nótába gitárszóló. Egészen biztos, hogy nem a képesség hiányzott. Tudom, hogy ezt az elvárást egyesek sablonosnak tartják, de annyival több lett volna pl. a "Heroes" egy nagyívű, technikás tekeredéssel!

A Wendigo leköszönésével nagyon sokat bukott a magyar zenei élet (akkor is, ha ezt kevesen észlelik). Ebből mindenképpen messzemenő következtetéseket lehet és kell levonni, pl. azt, hogy Horváth András Ádámnak volt igaza, aki a Dreyelands debütációjával inkább kivárta egy nemzetközi terjesztésű nagyobbacska kiadó (Lion Music) tisztességes ajánlatát. Várjuk is nagyon a lemez megjelenését! Milyen jó lenne, ha egy kisebbfajta csoda folytán idővel az "Audio Leash"-t is kezünkbe vehetnénk hivatalos kiadványként booklet-tel együtt a szokványos kiszerelésben!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr981473683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.