A Shadows Fall kritikámban előrevetítettem a közeli, ámde felettébb sötét jövőképet, miszerint az új Amorphis DVD gyalázatos fogyasztói ára miatt a közeli erdőben kell majd vadásznom hurokcsapdával, hogy szeptember hónapban ne maradjak élelem nélkül. A CD+DVD kombóról pedig még csak fantáziálni sem volt érdemes, mert ezt mindenhol tízezer forint felett kínálták, ami mellett ugyanakkor már nehéz szó nélkül elmenni. Annak fényében, hogy a tengeren túlról, postaköltséggel együtt 6500 jó (?) magyar forintért landolt tegnap az asztalomon a szett, zengjünk a kiadó európai marketingeseinek egy lelkes, felszabadult "a kurva anyátok!"-at. Jaj-jaj, válságba sodorjátok az egyébként altruista zeneipart, ti csúnya, rossz, velejéig romlott torrentezők! Ingyen akarjátok megkaparintani a lemezeket, amikor a magyar átlagbérből havonta akár egy tucat ilyen kiadványt is vehetnétek? - Ááááá, hagyjuk is, mert az Amorphisra már nem lesz erőm…

Ahogy Esa Holopainen alapító-gitáros írja a bookletben; olyan kiadványt szerettek volna a rajongók kezébe adni, amely számukra minden pénzt megér… Tessék, újra témánál vagyunk, pedig még mindig forrásban az agyvizem.  Nem, nem ér meg minden pénzt! Egy nagyon korrekt, tartalmas, igazi rajongóbarát anyag, amire feltétlen rábeszélem a csapat hazai rajongóit, de csak egy észszerű határig. Az Amorphis miatt azért ne kelljen már időpontot egyeztetni a családsegítő szolgálat adósságkezelési tanácsadójával közüzemi díjhátralék rendezése ügyében.  Na jó, most már tényleg befejezem!

Ha jól emlékszem, a Hammerworld Magazinban az év lemeze lett a Skyforger. A privát listámnak ugyan közelébe sem férkőzött, de rendkívül jó, hangulatos anyag, számos óriási nótával, de azt is mondhatom nyugodtan, slágerrel. El tudja kapni az embert ez az északi folkon érlelt melankólia és csodás dallamaiban rejlő őserő.

Hazai pályán, Oulu-ban rögzítették a koncertfilmet a Skyforger lemez turnén, amely képben, hangban is profi munka, de azt kétlem, hogy az audio CD-n is átjön majd az élő előadás varázsa. (Még nem volt időm meghallgatni.) A képen látom ugyan a tömeget, de messze nem állítom, hogy főszerepet játszanának a felvételen. Rajta vagyon ugyan az eufória a fejeken, meg küzdenek is rendesen, hogy hangban is nyomot hagyjanak, de ezzel együtt sem fogjuk emlegetni a kiadványt minden idők egyik legélőbb koncertanyagaként.

A banda viszont tökéletes. Különösen Tomi Joutsen. A másfél méteres rasztájának pörgetésével akkor is eladná a bulit, ha nem tudna énekelni, - márpedig nem tud. Tényleg nem egy klasszikus rocktorok, de elismerem, az Amorphis pulzáló melankóliájához a mélyebbfekvésű tiszta hang és hörgés a jó megfejtés.

A klipeken és dokumentumfilmen kívül kapunk még egy teljes koncertet a Summer Breeze Open Air fesztiválról, ami minőségben nyilván keskenyebb, mint a főkoncert. Megjegyzem, itt inkább érződik, hogy a koncerthez közönség is tartozik, akik alkalmasint hallatják is a hangjukat.

És hogy keretbe foglaljam az írásom; A pofátlan árképzés miatt töltsétek, lopjátok le/el nyugodt szívvel, legalábbis addig, amíg a raktáron rájuk száradt példányok kikerülnek újra a polcokra, feleáron.

Túrisas