Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Anthriel: The Pathway (2010) 2.

2010.09.28. 19:57 | Dionysos | 14 komment

Kiadó:
Lion Music

Honlap:
myspace.com/anthrielmusic

Többéves tapasztalat mondatja velem, hogy mostanában nem zárhatunk le anélkül éves összesítést, hogy ne vennénk bele egy korábban teljesen ismeretlen finn banda lelkes méltatását. Az már most eldőlt, hogy ez az idén sem alakul majd másképpen. Jött ugyanis – megjegyzem minden előzmény és figyelmeztetés nélkül – egy olyan progresszív metál kiadvány az ezer tó országából, ami azonnal kiütött, s még mielőtt föltápászkodhattam volna, tudtam, hogy az albumnak – pedig az együttes nevét még csak ki sem tudom helyesen ejteni – a Top 10-ben a helye. Jelzem, nem lesz könnyű dolgom a 2010-es lista összeállításakor, hiszen még csak szeptember van, de már bőven beteltek a férőhelyek.

Az Anthriel olyan szemtelen rutinnal és kompetenciával írta meg és játszotta föl első lemezét, mintha legalább egy évtizede nyomnák a világ élvonalában. A végeredmény ugyan kb. olyan messze van az eredetitől, mint Gyurcsány Feri a szociáldemokráciától, de ezen a szinten ez engem már egyáltalán nem zavar. Aki ilyen precízen, egy az egyben le tudja venni a SymphonyX egyáltalán nem szájbarágós stílusát, a prog-metálba oltott neo-klasszikus ízlésvilágot ilyen hitelesen képviseli, megérdemli a nyafogásmentes főhajtást; még akkor is, ha nem a stílusalapítók, látnoki képességű újítók, hanem a hallatlanul tehetséges epigonok között fogja őket az utókor számon tartani (ha egyáltalán).

Hálás vagyok ezeknek a finn csókáknak, mert megidézték számomra a SymphonyX "Damnation Game"-es hőskorszakát, amikor Michael Romeo gitárja még nem úgy szólt, mint egy méretesebb ütve fúró, és Russell Allen sem érzett késztetést arra, hogy rongyosra gerjessze a hangszálait. Talán vannak még olyanok, akik emlékeznek a tiszavirág életű Kenziner első lemezére (Timescape, 1998). Nos, a "The Pathway" ugyanarról a tőről fakadt (a Kenziner-ben is egy finn gitárfenomén, bizonyos Jarno Keskinen volt főszerepben), csak sokkal jobb.

Nem állítom, hogy minden dal 100 százalékos; a vége pl. már kezd egy kicsit ellaposodni. A "Promised Land" című nótát csak a váltott gitár- és billentyűszólók mentik meg attól, hogy türelmetlenül átugrassam, és a nagyszabásúra tervezett finálé (Chains Of The Past) is nagyjából 6 perccel hosszabb, mint kellene. De azért ez mégiscsak egy bemutatkozó album; micsoda potenciál, milyen további lehetőségek rejlenek még ebben a csapatban!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr942330428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kotta 2010.09.29. 09:49:24

jó zene, ma reggel sikerült belehallgatni

garael 2010.09.29. 20:49:24

A gyurcsány feri szavakig jutottam a kritika elolvasásában, de a választások után több hónappal annyira übercikinek érzem ezt a fajta "poénfelvezetést", hogy nem is folytattam.
Esetleg van valami gépetek, ami a gyurcsány, gonosz, fleto, kommunista szavakat random módra dobja? Mert azért jó lenne már valami korszerűbbre cserélni.....

turisas 2010.09.29. 22:16:21

Ugyan nem én írtam, de írhattam volna. A nálunk ezerszer viccesebb hetihetes, vagy mi, élén a nálunk tízezerszer viccesebb Teddyvel (F.T), vagy mivel, a 2002-es választások óta izgalmasnak találják az orbános poénokat, pedig ők azért nem akárkicsodák, a humor nagyágyúi, kéremszépen! Csupa-csupa vicces legény. Éppen azért írunk blogot, hogy semmire ne legyünk tekintettel. Személy szerint egy túlmozgásos, pszichiátriai esetnek tartom azt az embert, aki annak köszönhetően, hogy a választójog jár az ostoros moszattól felfelé mindenkinek, miniszterelnök lehetett a hazánkban. Nem szoktunk politizálni, főleg itt, de azért azt sem rejtjük véka alá, hogy milyen irányultságunk van. Mint ahogy a HRM sem rejtette véka alá, bár ezt mindvégig tagadta. Most azt tudom mondani, hogy ha úgy adódik, elviccelődünk még ezen az elmebeteg és velejéig romlott emberen és köztörvényes holdudvarán egy darabig, márcsak a káröröm miatt is. Akiket ez pedig bánt, hát sajnáljuk, de elnézést semmiképpen nem fogunk kérni. Nem vagyunk a jelenlegi kormánypárt elköelezettjei sem, ha a poén megkívánja, élünk a kifigurázás jogával. De azért a békesség kedvéért, mert látom megviselt Ferenc pellengérre állítása, csak most, csak neked: Messze van, mint Orbán Viktor a Felcsút FC kezdőtizenegyétől.
Közel van, mint Révész Máriusz a szalonképtelenséghez.

garael 2010.09.30. 07:39:05

Három ponton bicsaklik a logika:
1. a HRM-ben nem fogsz politikai utalást találni egyetlen cikkben sem, hacsak H.Sanyi kalandjaiba nem magyarázod bele. Az, hogy nem engedünk szélsőséges megnyilvánulásokat, a koncepciónk része, de eddig valahogy a szélsőbalos retorika nem talált meg minket....:))

2. a Heti Hetes közéleti magazin, ez meg zenei. Azt meg nem értem, hogy a blog minősítés miért adna a zenei szerkesztőknek nagyobb szabadságot, mint egy magazin.

3. (ezt csak zárójelben jegyzem meg), de tekintve a cikk írójának kenyéradó gazdáját, nem vagyok benne biztos, hogy (sőt, inkább úgy fogalmazok, biztos vagyok) nem tiltja e bizonyos szabályzat az ilyesfajta véleménnyilvánítást - hiába, ez már csak egy ilyen szakma.

Engem különösen nem érdekel a politikai irányultság, de valahogy ennek írásba oltását és a heavy metal kritikusi létet nem érzem egymásba kompetensnek. Persze ez csak egy vélemény.

Kotta 2010.09.30. 10:50:31

megjegyzem az Ozzy cikk végén én elejtettem egy félmondatot az új ÁSZ elnökről, bocs, nem tudtam megállni :-)

bár az leglább annyira szakmai (mint közgazdász mondom ezt) - káposztát ugyanis kecskére nem bízunk - megjegyzés volt, mint amennyire politikai

amúgy érdekes, sokat hallok a HRM politikai irányultságára utaló célozgatásokról, és mindig csodálkozom, hogy ez vajon honnan ered? a múltból ideragadt sztereotípia vajon?

merthogy a jelenlegi csapat nagy része le se szarja a politikát az egészen biztos, meg az is, hogy a fradi drukker kollégánk pl. nem ultrabalos :-))

garael 2010.09.30. 12:44:03

A múltat tekintve sem mondanám: én pl. nem a kormányra, hanem az alkotmányra és az országgyűlésre tettem esküt - az igaz, hogy nem lengetem a zászlót sem úton-útfélen, arról, hogy mennyire vagyok hazafi - bár ez nem lehet politikai kategória, mint ahogy azzá tették - beszéljen az életem, és a tetteim.
(Arról pedig nem tehetek, hogy az antiszemita megnyilvánulásokat - melyeket azonnal moderálunk az oldalon - egyesek a jobboldallal kötik össze, ez már legyen az ő bajuk)

Nem akarok én meggyőzni senkit, az itt lévő kollegákat sem, hogy mi a helyes és helytelen, egyszerűen nem érzem idevalónak ezt a fajta véleménnyilvánítást.(Függetlenül attól, hogy melyik politikusnak, vagy pártnak szól.)
uff, én beszéltem.

turisas 2010.09.30. 14:36:24

Mostanában ennek semmi jelét nem láttam, bár néha kissé talán túlreagál a főszerkesztő úr, és azonnal, forradalmi hevülettel moderál, holott talán nagyobb szellemi kihívás lenne ütköztetni a véleményeket és egy jólirányzott ellenérvvel helyretenni az antiszemitának, vagy annak látszó kommenteket.
Amiről én beszéltem az a múlt, a dicső(?) posztkommunista kormányunk időszaka. Ekkor nem lehetett nem észrevenni, hogy az állandóan deklarált politikamentesség mögött kilógott a lóláb. Példára most csak egyetlen egyre emlékszem, amikor is egy nagyon gyengécske írás (SZ.T.)jelent meg arról, hogy az ország miniszterelnökének kijár a tisztelet. Van olyan érzésem, illetve Gari meglepő kirohanása után már teljes bizonyosságom, hogy most valamiért nem történne meg ez a bátor kiállás. Ezt már Garinak is elmondtam, hogy részben ez is oka volt annak, hogy nem akartam én ott többé jelen lenni az írásaimmal. Nem szeretem én sem, hogy egyes általam szeretett bandák erősen politizálnak (Queensryche pl.), de nem kell ettől annyira megijedni sem. Érvek kellenek, nem pedig felháborodás. Gari is jobban tette volna, ha leírja nagyon frappánsan, hogy miért is szar poén ez és bebizonyítja szellemesen, fanyar iróniával, hogy nincs igazunk, mintsem kiborul. És abban is biztos vagyok, ha Tartuffe azt írja, hogy jön a keresztény kurzus és a saját inkvizíciós hivatala, és rettegjetek, mert most már kötelező lesz a hivatalokban keresztet vetni, akkor cinkos összenevetés lett volna, nem pedig értetlenkedés és összeomlás. Ez pedig így nekem nem hiteles.

Kotta 2010.09.30. 15:03:12

engem a politika rohadtul nem érdekel már (mivel a rendszerváltást egyetemistaként éltem meg, akkor nyilván érdekelt), és megint csak közgazdászként mondom: pont ez a kijelentés, miszerint az MSZP-nek sok köze nincs a szociáldemokráciához teljesen tényszerű, ebben önmagában még semmilyen politikai felhang nincsen, ahogy azt is nyugodtan lehet mondani, hogy a FIDESZ-nek meg semmi köze a jobboldali, konzervatív politizáláshoz. Egy rendes országban a jobboldalnak ugyanis liberális-konzervatív gazdaságploitikája szokott lenni, de mint minden, nálunk ez is a feje tetején áll, azaz frankón felcserélődött :-)))

persze Gari nem kifejezetten erre a poénra reagált, hanem arra, hogy ez visszatérő téma nálatok, neki ez nem tetszik, lelke rajta, nekem meg lehetőséget adott egy kis okoskodásra/szakmázásra :-)

turisas 2010.09.30. 15:14:55

@Kotta: Szerintem azért nem olyan súllyal van jelen nálunk, hogy ettől így ki kelljen borulni. Az összes írásunk talán fél százalékban tartalmaz politikai utalásokat. Szerintem Tartuffe első ízben vette tollára Ferenc nevét, én talán már kétszer is. Emlékszem a te poénodra is az ÁSZ elnök kapcsán és nem éreztem, hogy azonnal reagálnom kell, és ha mégegyszer előfordulna, hogy politikai kritikába csomagolt lemezismertetőt írnál, akkor sem. Ha a poén jó lenne, nevetnék rajta, vagy pedig reflektálnék egy ironikusat. azt a naivitásom is régen elvesztettem már, hogy egyik oldalon állnak a csak jók, a másikon a csak rosszak. Tudnék minden pártból olyan politikust mondani, akik rendkívüli módon irritálnak és nem csak egyet, tízessével is akár

garael 2010.09.30. 19:02:07

A kiborulástól messze vagyok, ellenpéldát pedig direkt nem hoztam, mert akkor lógna ki igazán a lóláb, túl magas labda lett volna, mintsem leüssem.
A dolog, amit írtam egy egyszerű olvasói reagálás volt, melyet inkább Te vettél túlontúl magadra, látva azt a kommentmennyiséget, melyet Gyurcsány Ferenc nélkül nem hiszem, hogy sikerült volna elérni...:)).

Magasházi Gábor 2010.09.30. 20:28:24

Na akkor én is belekotyogok elnézést kérek előre is...

A HRM alapjainak megfogalmazásánal ez alapvető volt, hogy többek között politikát sem engedünk be az oldalra. Ezt szerencsére Tibor igyekszik megtartani manapság is. El tudom képzelni, hogy egy ilyen olvasottságú magazin moderelása mennyire nehéz feladat. Ebbe már a heavymetal.hu és a passzio bicskája is beletört.
Egyelőre a HRM még egy-két esettől eltekintve nagyon jól állja a sarat ezen a téren. Az más kérdés, hogy én többször akadnék ki egy-egy beszóláson és hamarabb moderálnék, de ez már szerencsére nem az én dolgom.

Szerintem sem annyira tartozik a GY.F hasonlat a lemezkritika íráshoz, vagy bármilyen politikai párhuzam, de úgyanígy vagyok a farok méretekkel, a szexuális töltetű lemezkritikákkal is. Nálam ez egy kategória.

Szerencsére mindkét esetben az ember eldöntheti, hogy tovább olvas vagy nem. Az egy dolog, hogy észrevételezi, mint olvasó, aztán a T. szerkesztő vagy megszívleli, és igyekszik kiszolgálni olvasótáborát és változtat ezen később, vagy követi azt a példát, hogy én így vagyok egyéniség, így fogadjanak el az olvasóim. Mindkettő érthető, előző olvasói szempontból barátiabb változat.

Dionysos 2010.09.30. 20:36:56

Kicsit megkésve, de a "megszólítottság" okán akkor én is hozzátennék valamit "sine ira et studio", ahogy egy értelmiségihez és botcsinálta "rocksajtóshoz" illik. Az ominózus kijelentést helyi értékén kell kezelni, azaz nem baj, ha az embernek van egy szemernyi humorérzéke. De ha komolyra akarjuk venni a figurát, az összehasonlítás alapja egyszerűen, politológiai és gazdasági szempontból is tényszerű (Kottának jár egy főhajtás!).

Garael cimborának pedig azt mondom - hangsúlyozom barátilag és még mindig "sine ira et studio" -, a rosszul rejtegetett politikai elkötelezettsége által kiváltott hiszti (vagy fogalmazzunk úgy: hiperérzékenység) sem indokolja, hogy bárkinek a "szakmai", emberi integritását kétségbe vonja. Ez övön aluli. Nem hadműveleti titkokat kotyogtam ki, hanem egy politikailag és szakmailag is megbukott ex-miniszterelnökön köszörültem kicsit a lepcses nyelvemet, ráadásul egy objektíve kikezdhetetlen tényt véve alapul.

De ha ez megnyugtatja tanult kollégámat, helyettesítse be a kérdéses részt (a Túrisas által javasoltakon túl) pl. a következővel: "annyi köze van az eredetiséghez, mint a spanyol inkvizíciónak a világnézeti toleranciához." Van úgy, hogy az irónia, főleg az önirónia erénnyé magasztosul.

garael 2010.10.01. 06:14:31

Ismétlem a kedves kollegáknak, nem hisztizek, úgy gondolom, nekem van egyedül orvosi papírom róla - sőt lehet, hogy még gyakorlati bozonyíték is - hogy jól bírom a stresszt - ha pedig én elkezdek hisztizni, akkor meneküljetek...:))))
Úgy gondolom, hogy humorérzékem van, sőt, a helyén tudom kezelni a dolgokat is, éppen ezért nem humoros a felhozott attitűd, politikai beállítódástól eltekintve. Azt meg Ti sem gondoljátok komolyan, hogy a GYF-re történő utalást tisztán közgazdasági-ideológiai irányultságból írtátok.

Mivel én nem vagyok kiművelve latinból, így nem tudok frappáns, vagy releváns szavakat írni, de azért - és itt fogadja el tőlem a kedves szerző, baráti alapon, és jószándékkal - a szolgálati szabályzat politizálásra és közéleti szereplésre vonatkozó pontjait javaslom áttanulmányozásra.

Ezek után pedig még mindig azt gondolom, hogy nem elegáns és idevaló a politizálás - hacsak azt nem H.Sanyi teszi, tényleges iróniával (legalábbis az ő állítása szerint).

Ezzel be is fejezem a dolgot, mert még sértődés lesz a vége, aztán nem lesz óvó kéz felettem, ha mégegyszer háboróba megyek...:)))
Üdv