Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Spock's Beard koncert – 2010.09.27., A38

2010.09.29. 17:40 | Dionysos | 6 komment

Az év koncertjei között a Rage se volt semmi (itt) és a Wendigo lemezbemutató föllépése is nagyon bejött (itt), de nálam alighanem a Spock's Beard viszi majd el a pálmát, mert ezen a szeles, hűvös őszi estén teljesen lenyűgöztek. Alig merek belegondolni, hogy mivel egyik cimborám sem osztja az SB iránti lelkesedésemet (övék a szégyen!), majdnem veszni hagytam az egészet, mert egyedül nagyon utálok koncertre járni.

A brit Enochean Theory erősen felejthető, sablonos, de legalább őszinte előadása után, rövid átszerelést követően, és minden sztárallűrtől mentesen vonult föl az amerikai prog-rock legenda az A38 erősen túlzsúfolt színpadára. Az első taktusoktól kezdve elemi erővel szippantottak magukba a semmi máshoz sem hasonlítható, jellegzetes dallamok, nem is beszélve arról, hogy Nick D'Virgilio, aki Neal Morse távozása után kénytelen (bár talán nem kelletlen) vette át a frontember szerepét, tökéletesen vezényelte le a bulit, mintha évtizedek óta ezt csinálná. Bár többen is folyamatosan az excentrikus japán billentyűst, Ryo Okumotót éltették, számomra Nick volt az este főszereplője. Meg is kellene tőle kérdezni egyszer, hogy van-e egyáltalán olyan hangszer, amin nem játszik; ha éppen nem énekelt, gitározott vagy kis szintetizátorát nyüstölte, akkor dobolt egy hatalmasat – de erre még visszatérek.

A megszólalás közel tökéletes volt; régen voltam olyan koncerten, ahol ilyen arányosan, vegytisztán szólt minden hangszer. Meglepetésemre egy az egyben lenyomták az új albumot (itt), ami azért egy 10 lemezes csapatnál elég szokatlan, de szerintem éppen ez jelzi, hogy ők is érzik: Neal Morse távozása óta most először tudtak valami lelkesítően jót, egészében és igazán értékállót létrehozni. Úgy látszott (ez a profizmus lényege), kifejezetten jó hangulatban vannak; széles jókedvvel játszották végig a két és fél órás bulit, amit hol a totálisan őrült, de zeneileg annál összeszedettebb Ryo kiállása, hol pedig Nick D'Virgilio és a zseniális gnóm, Jimmy Keegan közös dobszólója szakított meg. Amit ők ketten műveltek, egészen parádés volt, főleg az tetszett, amikor egy szerkó mögé ketten ültek be, és amolyan többkarú Shiva istenségként cifrázták a ritmusokat.

Miután eljátszották az "X"-et teljes egészében, rátértek a Neal Morse-os albumok anyagára. Sajnáltam, hogy a "V"-ről (2000) semmit sem hallottunk, a másik nagy kedvencről, a "The Kindness Of Stangers"-ről (1998) pedig csak a "June"-t játszották el (ami ráadásként meglepően jól működött). Azért remélem, hogy erről a turnéról is készül majd DVD, ahol talán a szetlista variálva lesz vagy bővül kissé.

Meg sem próbálom szavakba önteni (mert lehetetlen), hogy mit vesztett az, aki ezen az estén otthon maradt. Ebből a négy (+1) emberből játszi könnyedséggel, erőlködés és görcsök nélkül áradt az egyébként emberpróbáló, összetett muzsika. Olyan természetességgel varázsoltak hangszereiken, ahogy én megkenek egy vajaskenyeret. Hálásak lehetünk a Live Soundnak, hogy a csipetnyi fizetőképes kereslet ellenére elhozták őket kis hazánkba.

Tartuffe

Címkék: koncertbeszámoló

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr122332696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

turisas 2010.09.29. 22:26:03

Héé! Te kiszökdösöl koncertre? Azt gondolná az ember, hogy fekvőtámaszozol, ahogy rendjén lenne, erre meg koncert, meg A38? Nézzenek má' oda csakugyan!

Kotta 2010.09.30. 10:38:36

koncert előtt a csapat sem fekvőtámaszozott, ahogy láttam, inkább iszogatással tölthették az időt, el voltak lazulva rendesen, főleg Morse - mondhatjuk ő tök részeg volt

Nick pedig kapva a lehetőségen előlépett karizmatikus frontembernek, mondtam is Mike-nak: nézd már a kis digo gyerek hogy kinőtte magát :-) zseni a pofa!

Dionysos 2010.09.30. 20:04:50

Most éppen nem fekvőtámaszozom, hanem kézigránátokat dobálok és éles lövészetre járok. Megvan a maga varázsa... :))

Esténként viszont szabad vagyok arra, hogy zenei portyákat ejtsek meg, főleg ha olyan zseniális bulikról van szó, mint a Spock's Beard koncertje volt.

garael 2010.10.01. 17:36:36

Csabikám, a katonai alapkiképzés nem csak fekvőtámaszokból áll - pedig milyen költséghatékony lenne, elég hozzá a jó édes anyaföld, Tartuffe barátunk meg combosodjék kedvére...(tartuffe-nek: nektek nem Szentendrén van az alapkiképzés? Vagy más felkészítésen vagy?)

Kotta, Te mivel töltötted az időt koncert előtt? Lelazulással?...:))).

Kotta 2010.10.02. 13:09:11

haha, veled ugye, ami önmagában már lelazulás :-)
sajnos még egy fröccsöt sem tudtam meginni, mert másnap korán keltem és új a főnök is, nem akartam mindjárt második munkanap másnaposan betámolyogni, szóval nem tudtam sajnos felvenni a tempót Morse bátyóval :-(

Veréb Béla 2010.10.07. 22:10:44

Én is nagyon szerettem volna menni, de egyedül nekem se volt kedvem. Valahogy körülöttem nincsenek olyan emberek, akik ezeket a fajta zenéket szeretik. Azért is szoktam járni inkább Vásárhelyre, mert ott vannak jó arcok! :)