Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

  • SteveDream: Többszöri meghallgatást követően engedjétek meg, hogy kiemeljem a "grand finálé" (Fallen Souls) sz... (2017.06.26. 15:13) Anthriel: Transcendence (2017)
  • Régi Olvasó: Az ilyen "svéd" cikkhez én csak annyit tudnék hozzáfűzni, hogy aki a Timeless Miracle zenéjét szer... (2017.06.25. 19:52) Cromonic: Time (2017)
  • lesliedawn: A magyar rockzene, pláne, ha magyarul is énekelnek benne, eddig nem tudta belopni magát az mp3 lej... (2017.06.24. 13:52) Peta: Homo Imperfectus (2017)
  • Rony70: "Idén karácsonyra nyilván egy magyarországi Styx koncertet fogok kérni a Jézuskától...", leszünk r... (2017.06.21. 19:11) Styx: The Mission (2017)
  • turisas: a pop semmiképpen nem jó stílusmeghatározás ebben az esetben. 7-8 húros gitárokkal nem szoktak rád... (2017.06.20. 13:43) Peta: Homo Imperfectus (2017)
  • Utolsó 20

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Ügyeletes kedvenc 17. - Stratovarius: Elysium (Elysium, 2011)

2011.02.24. 15:18 | Dionysos | Szólj hozzá!

"Ha már a gyerekeknek megígértem..." – idézhetném a szakállas viccet. A haló porából támadó Stratovarius új lemezének értékelésekor beígértem, hogy a címadó nóta még szerepelni fog az ügyeletes kedvencek között (itt). A Dalriada kritikánk kiváltotta élénk, sőt indulatoktól sem mentes eszmecsere után talán jó lesz pacifikálni a hangulatot (értsd: lenyugtatni a kedélyeket).

A Strató klasszikus fölállásától sem álltak távol a monumentális szerzemények: "Babylon" (Episode, 1996), "Infinity", "Mother Gaia" (Infinite, 2000), de a több mint 18 perces időtartam egyértelműen az új fölállás sajátja. A Matias Kupiainen gitárfenomén támogatásával fölpezsdített életkedv energiáktól, fordulatos megoldásoktól és újdonsült játékosságtól duzzadó bizonyítéka ez az epikus zenei vallomás. Szövegében egy megfáradt emberi sors abbéli reményével szembesülünk, hogy majd az örök életben részünk lesz a vigasztaló megnyugvásban. Az Elysium a görög mitológiában a túlvilági nyugalom szigete, de a kifejezést a klasszikus műveltségű keresztény irodalom is előszeretettel alkalmazta.

Az új Strató lemez kicsit tudathasadásos megközelítésben fogant, hiszen a Tolkki-s időket idéző power himnuszok mellett, kb. felesben inkább progresszív ihletettségű dalokkal találkozunk. Ezek közül emelkedik ki toronymagasan kedvencünk, amit – írd és mondd! – 3 gitár- és 2 billentyűszóló ékesít (ha nem számolom külön az uniszónókat). Ennek azért is lehet nagyon örülni, mert Jens Johansson a szakma egyik legzseniálisabb billentyűse, de Tolkki mellett valahogy nem nagyon volt alkalma kibontakozni. Bezzeg most nem szab gátat szélsebes ujjainak!

A nagy lélegzetvételű darab a progresszív metál jellegzetes fogásainak, stílusjegyeinek teljes garmadáját fölvonultatja. Annak ellenére, hogy tipikus Strató szerzemény, és mint ilyen a neo-klasszikus motívumokkal sem fukarkodik, kézenfekvő a párhuzam – talán még témájában is – a Dream Theater még ennél is nagyobb szabású elégiájával, az "A Change Of Seasons"-szel. Nyilván sem stílusában, sem terjedelmében nem alkalmas arra, hogy a rádiókban szerepeljen, de a kíváncsiskodók bármikor meghallgathatják az interneten (itt), föltéve, hogy nincs körülöttük senki, aki az elkerülhetetlen léggitározások, teátrálisan ökölbe szorított és égbe emelt kezek miatt hülyének nézné őket.

Tartuffe

Címkék: ügyeletes kedvenc

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr212687620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.