Kiadó:
Fantai'zic

Honlapok:
www.symakya.net
myspace.com/symakya

Nekünk magyaroknak Franciaországról sok minden eszünkbe jut..., de a metál csak nagyon ritkán. Na jó, föl tudják mutatni az Adagio-t és a Heavenly-t, meg ott van ugye a mi Szekeres Tamásunk francia alteregója, Patrick Rondat. Ezen túl maximum a Spheric Universe Experience ugrik be, noha köztudomású, hogy a francia városokban, különösen Párizsban igen jó fogadtatásban részesülnek a külföldi bandák.  Valójában komoly underground metál élet folyik arrafelé, csak éppen a nemzetközi piacra való kitörés nem megy nekik, mint ahogy nekünk sem. Elvaron, Chrysalis, Seyminhol, Akroma... ismerősen csengenek? Nem hiszem. Pedig aki ezeket az együtteseket ismeri, annak a Symakya már nem fog meglepetést okozni, hiszen tulajdonképpen az Elvaron törzsgárdája döntött úgy, hogy - miután egyik-másik próbálkozott korábban a többi  fölsorolt formációban is - nekifeszülnek egy szimfonikus prog-power projektnek, ami talán elhozza számukra az áttörést.

Nem akarván a véletlenre bízni a dolgot, a keveréshez megnyerték maguknak Simon Oberender-t (Epica, Kamelot, Edguy, Avantasia), a masztereléshez Sascha Paeth-et (Angra, Kamelot, Epica, Rhapsody Of Fire), vendégzenésznek pedig elhívták Olivier Lapauze-t, a Heavenly biztos kezű gitárosát. A hangzásra ennek megfelelően nem is lehet panasz, főleg mivel erősen föltupírozták a nótákat "szimfonikus" kísérettel.

Az album tematikusan összefüggő egészet alkot, a földönkívüli élet földi megnyilatkozásaival foglalkozik. Az együttes állítása szerint a szövegek megírását komoly történelmi és oknyomozó kutatás előzte meg... Bruhaha!!! Ezt nyilván nem érdemes komolyan venni, de a blőd koncepciót jótékonyan födi be a nagyívű dallamokkal, kemény riffekkel és kompetens szólókkal földíszített muzsika. Tartok tőle, hogy akármilyen jól is sikerültek a dalok, a franciák ezzel a hivatalosan március 14-én megjelenő anyaggal sem fognak betörni a nemzetközi metál-köztudatba.

Szerintem minden tőlük telhetőt megtettek, van ugyan két ál-szimfonikus filmzenés töltelékdarab ("The First Disturbing Contact" és "Disconnected, End Of Process"), de a többi nóta igen pofás, főleg a lemezindító "Genesis" valamint a "Human God" fogott meg elsőre. Lehetetlen megjósolni, hogy mi lesz a sorsa ennek a triónak, de egyáltalán nem lepődnék meg, ha valaki fölfigyelne Kevin Kazek énekesre, mert igazán nagy hang szorult a nyelőjébe. Tudom, hogy hülyeség, de nagyon meghallgatnám, amint pl. Rage dalokat énekel, de Yngwie is jobban járna vele, mint a Ripperrel.

Tartuffe