Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Eden's Curse: Trinity (2011)

2011.04.11. 11:03 | Dionysos | Szólj hozzá!

Tipikusan indokolatlan, genyó magatartás, érzem, de a kritikusi lelkemből kiszakadó első gondolat fő motívuma a lemezanyag meghallgatása után még véletlen sem az volt, hogy éljen, éljen az EC, milyen pöpec kis melodikus cucc keletkeződött már megint,  az árgyélusát, immáron harmadjára! Hanem az akadékoskodás. Ráadásul a bunkóbbik fajtából.

Nem kerestem fogást a lemezen, merthogy nagyon nem is lehet. Dallamos rock/metal, jól megírt, kiváló és változatos dalokkal. Arról nem is beszélve, hogy Torsten Koehne gitáros személyében van egy sajátos stílusú (fordított húrozású gitáron, balkezes játék) virtuóz a csapatban. Aki ismer bennünket, az tudja, hogy utóbbival a blog munkatársait (mind a két főt…) kilóra meg lehet venni. Ezt az érdemet itt helyén és értékén kezeljük, nem szoktuk nyeglén kifizetni hosszú évek kemény munkáját és a tehetséget a "a gitáros teker, mint az állat" minősítéssel. Sőt keményen "odacsapunk" azért, ha valaki ostobán és vakon csak ennyit "lát" a prémium minőségű szólógitározásból.

Nos, az első gondolatom az volt, hogy vajon miért választódnak ki egyes csapatok és érnek el relatíve nagy sikereket az undergroundban, másokra pedig miért vár a tökéletes érdektelenség, főként úgy, hogy minőségben nem maradnak le a felkapottaktól.

Az EC guglis tesztje ad egy csomó magyar találatot, de egyébként is érezni, hogy a rocksajtó (nagyon helyesen) kedveli őket. Ugyanezen próbán ugyanakkor a Fair Warning pedig úgy vérzik el, mint marha a kóser vágáson. Rájuk kizárólag szinte csak dionysosblog-hivatkozások vannak, ami egyrészről büszkeség, másrészről pedig irígységet szül bennem, hogy a fene nem eszi meg a szűkkeblű fajtámat! Pedig nem tud nem eszembe jutni a párhuzam. Dallamos rock, egy gitáros zsenivel.

Ahogy mondtam, a Trinity, akárcsak az előző lemezek, nagyon rendben van, a stílus minőségi követelményeinek tökéletesen megfelel. Csakhogy nekem ebben a ligában továbbra is inkább Engelke, mint Koehne, és összességében továbbra is sokkal inkább a Fair. Még akkor is, ha egy elvileg Eden's Curse lemezről szóló kritikában ez a tartalom nem fair.
     
Túrisas

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr122816514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.