Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

No Gravity: Worlds In Collision (2011)

2011.05.13. 17:12 | Dionysos | 1 komment

Kiadó:
Lion Music

Honlap:
myspace.com/nogravityprog

A No Gravity igazi szupergrúp a mostanában egyre élénkebb olasz progresszív metál színe-javával, meg egy német kakukktojással, aki nem más, mint Andy Kuntz a Vanden Plas-ból. Rajta kívül énekel a korongon Michele Luppi (Killing Touch, ex-Vision Divine), Fabio Lione (Rhapsody Of Fire, Vision Divine), Mark Basile (DGM), Roberto Tiranti (Labyrinth) és Emiliano Germani (Moonlight Comedy). Aki otthon van a talján fémzene világában, alighanem már el is kezdte a nyálát csorgatni.

A neves muzsikusokból álló népes csapat mögött karmesterként és zenei agyként Simone Fiorletta áll, a Moonlight Comedy gitárosa, aki egy személyben jegyzi az összes dalt, sőt a lemez producerelését is végezte. Olyan vitathatatlanul képzett segítői akadtak, mint Andrea De Paoli billentyűs (Labyrinth), Andrea Casali bőgős (Astra), valamint két muzsikus a debütálás előtt álló Metaphysics nevű progresszív együttesből: Davide Perruzza gitáron és Marco Aiello a dobokon.

Személy szerint nagy rajongója vagyok a műfaj olasz kiválóságainak; az Astra, DGM, Empyrios, Sinestesia, Twinspirits, Solid Vision és Heart of Sun albumok rendszeres szereplői oldalunknak, de a Moonlight Comedy speciel éppen nem tartozik kedvenceim közé, annak ellenére sem, hogy Simone Fiorletta kétségkívül zseniális gitáros. Amikor tehát értesültem róla, hogy a Lion Music gondozásában egy komoly projekttel készül, amelybe számos tehetséges honfitársát is bevonja, elkezdtem reménykedni. A No Gravity tulajdonképpen meg is felel az elvárásaimnak, meg nem is. Zeneileg képtelen lennék fogást találni rajta (a "Religious Beliefs" pl. nagyon ütős), sőt színesebbnek, érdekesebbnek találom a Moonlight Comedy lemezeinél, mégis hiányolom a közérthetőbb, fogósabb dallamokat. Az egyetlen dal, ami elsőre eltalált, az az albumot záró "Unexpected Gift"... Valóban váratlan ajándék, de annak csudijó!

Aki először találkozik Simone Fiorletta nevével és a CD-t prekoncepciók nélkül helyezi be a lejátszóba, az egy remekbeszabott progresszív metál anyagot kap az arcába, ami arányosan, dögösen szólal meg, ötletesen van hangszerelve és az énekesek miatt kifejezetten változatos is. Ugyanakkor hamar kiderül, hogy a No Gravity nevével ellentétben egyáltalán nem könnyed hallgatnivaló. Sokat és hosszan kell barátkozni vele, kizárólag többszöri figyelmes hallgatás után adja meg magát – csak az elszántak előtt bontogatja ki a morcos, komplikált fölszín alatt rejtőző belső értékeit.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr812901267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

garael 2011.05.14. 07:33:19

Hát én ezt egyszerűen úgy fogalmaznám meg, hogy gyengék a dallamok. Persze ha 20-szor meghallgatnám, lehet, hogy változna a véleményem, de sajna nem érzek rá késztetést, még az énekesek parádéja miatt sem.