Masterplan: MK III (2011)

Kiadó:
AFM Records

Honlapok:
www.master-plan.net
myspace.com/masterplanmetal

Nincs szó sem új sorlemezről, sem újabb fölállásról (Mark III), csupán egy válogatás albumról, amire fölpakolták az összes eddigi kislemezes dalt, illetve bónusz nótát. Meglepetést tehát nem okoz az anyag, de a kemény rajongóknak bizonnyal valódi ajándék, hogy nem kell plusz költségbe verni magukat és energiákat pocsékolni a bónuszolt album-változatok beszerzésével és az EP-k levadászásával. (Egyelőre sem az AFM Records, sem a Masterplan hivatalos oldalain nem találni az albumról semmit, de minden jel arra enged következtetni, hogy hivatalos kiadvánnyal van dolgunk.)
Mivel itt olyan dalok szerepelnek, amelyek annak idején nem találtattak érdemesnek arra, hogy a sorlemezekre fölkerüljenek, illetve az együttes csak a japán vagy orosz piacnak kedveskedett egy-egy elfekvő szerzeménnyel, a MK III garantáltan nem fog nagyot durranni. A nóták persze nem rosszak, de egyértelműen B-kategóriások, jóllehet akad köztük olyan is, amiért néhány másod- vagy harmadvonalas metálbanda a Jackass filmekből merített válogatott gusztustalanságokra is képes lenne.

Ha a címlistát összevetjük az eddig megjelent hanghordozókkal, kiderül, hogy egyedül a "The Master's Voice" maradt le a válogatásról, ami a 2007-es "Lost And Gone" EP másfél perces, áll-szimfonikus intrójaként szolgált. Nem értem, miért nem került föl az "MK III"-re, bár aligha fog bárkinek is hiányozni.

Sokatmondó, hogy egyértelműen az első album bónusz nótái a legjobban sikerült darabok (Through Thick And Thin, The Kid Rocks On) és az irgalmatlan harapós Led Zeppelin földolgozás (Black Dog) is ebből a korszakból való. Nagyon remélem, hogy Grapow és Jorn Lande jövőre vonatkozó mesterterve az, hogy egyértelműen ehhez az időszakhoz fognak visszakanyarodni.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika