Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Ügyeletes Kedvenc 22. - Poison: Stand (Native Tongue, 1993)

2011.11.01. 09:46 | Dionysos | 2 komment

Nem vagyok nagy rajongója a '80-as évek emblematikus glam metal zenekarainak, főleg nem a Poison-nak, de még a '90-es évek közepén valahol az USÁ-ban, egy Best Buy áruházban belefutottam a Poison "Native Tongue" című CD-jébe kemény 99 centért. Világos, hogy ennyiért nem hagyhattam ott, főleg, hogy - mint kiderült - Richie Kotzen, a Mike Varney által fölfedezett és Shrapnel Recordshoz szerződtetett ifjú titán gitározott rajta.

Még magam is meglepődtem azon, hogy mennyire bejött nekem ez a muzsika. Azt kell mondjam, hogy a "Native Tongue" a műfajon belül telitalálat, nincs rajta szinte egyetlen gyenge nóta se. Nyilván a zenekar "klasszikus" korszaka a '80-as évek második felére tehető, amikor a bandában még C. C. DeVille gitározott, de 1991-ben az MTV Music Awards alkalmával DeVille alkohol és drog hatása alatt ország-világ előtt igazán szánalmas teljesítmény nyújtott, és az azt követő színpad mögötti verekedés DeVille és a frontember, Bret Michaels között rövid úton véget vetett ennek a fölállásnak.

Ekkor került a képbe 21 évesen Richie Kotzen elképesztő gitártudásával, női szíveket megdobogtató színpadi jelenlétével, füstös "fekete" hangjával és - nem utolsósorban - kiváló dalszerzői vénájával. Szerencsére Kotzen kapott elég alkotói szabadságot, hogy ne csak beugró zenész legyen, hanem igazi dalszerző, s ennek egyik ízletes gyümölcse a "Stand" című western rock ballada.

A "Native Tongue" kereskedelmi szempontból sikeres lett, annak ellenére, hogy a Kotzen által dalokba oltott blues és funk hatások nem minden rajongó (és kritikus) tetszését nyerték el. Azt már sosem tudjuk meg, hogy mire lett volna még képes ez az új fölállás, mert Kotzen a turné közben összeszűrte a levet a dobos, Rikki Rockett menyasszonyával. Ennek az afférnak az lett a vége, hogy Kotzent azonnal kirúgták a bandából, a rossz emlékek miatt a banda azóta is pocskolja a karrierje csúcsteljesítményének számító közös albumot, sőt még a legnagyobb slágereket sem hajlandók koncerten játszani.

A kellemetlen incidens óta persze Kotzen is keményen leszólja ezt az időszakot, ugyanakkor a Poison rajongók sem kímélik Kotzent, pedig még a legelvakultabbak is elismerik, hogy a "Strike Up The Band" vagy a "7 Days Over You" az együttes legjobb nótái közé tartoznak. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy 1993-ban a műfaj már reménytelenül vergődött, lényegében haláltusáját vívta a zenei csatornák által új kedvencként kényeztetett trutyi rock (grunge) gyilkos szorításában. Ahogy mondani szokták: rosszkor, rossz helyen....

Utólag már lehetünk okosak, az időközben eltelt közel 20 év megadja a szükséges rocktörténeti távlatot. Ennek ellenére a nagy igazságszolgáltatás még mindig nem történt meg, jóllehet a Poison is belátta, hogy Richie-vel valami értékeset alkottak, hiszen nemrégen kiadták az 1993-as Seven Days Live turnén készült, eredetileg VHS-en megjelent koncertet DVD-n. A buli színhelye a legendás londoni Hammersmith Apollo volt.

A "Stand" ennek a koncertnek is valódi fénypontja, szegény Rikki Rockett még valószínűleg nem sejtett semmit, Kotzen irgalmatlan keze alatt meg csak úgy füstöl a gitár nyaka. Kotzen sokkal nagyobb elismerést érdemel, mint amire manapság számíthat a "zeneértő" kritikusoktól. Teljesen egyetértek Túrisas kollégával, aki szerint akármilyen ügyes és ajnározott gitáros Joe Bonamassa, Kotzen pár testhosszal előtte teker (szó szerint és képletesen).


Tartuffe

Címkék: ügyeletes kedvenc

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr43344252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kotta 2011.11.01. 11:41:05

érdekes ez a Bonamassa ügy, én se vagyok tőle hanyatt esve, valahogy hiányolom belőle az egyéniséget. amikor blues-rockot játszik, akkor Gary Moore-t nyúlja, mikor hard rockot, akkor Page-et, ha kell Santana, stb.

zenész ismerőseim mégis oda vannak tőle meg vissza, hogy milyen sokoldalú és hogy minden stílusban qrva jó...

már csak ízlések és pofonok ezen a szinten, gondolom

Rony70 2011.11.01. 23:39:17

Korosztályom zenekara a Poison, de valahogy elment mellettem, s most próbálom pótolni - kötelezettségből - a hiányosságaimat. Vettem is (már pici pénzből is megoldható) pár CD-t tőlük, hallgatom, de egyszerűen nem köt le. Fenti dal se. Nekem az egész banda túl nyálas. Ellenben a Ratt (régi és új) - noha nem futottak be akkora karriert - sokkal karakteresebb, markánsabb, s újfent élvezettel hallgatom őket.