Kedvesem vargabetűkkel tarkított IKEA-túrájának részleteit az indulás előtt megismerve nem nagyon láttam reális esélyt a pontos érkezésre, sőt a megérkezésre sem, ezért túlságosan nem is éltem bele magam, hogy a tömör fa konyhai munkalapon kívül nehezedik még rám súly a nap folyamán. Merthogy ez a turné nagyon súlyosnak ígérkezett, és ha az előzetes YouTube gyorsteszt az Artweget azonnal száműzte is a megnézendők listájáról, még mindig maradt három, na jó, inkább két méregerős banda. A készpénznek vett csúcsforgalmi dugó a körgyűrűn elmaradt, mi pedig, mint fés' a hajban haladtunk a célállomás felé olyan szenzációsan pontos érkezéssel, hogy az elsőként büntető Artweg szerencsére éppen le is tette a lantot.

Mielőtt rátérnék a fő műsorszám(ok)ra, gyorsan végezzük ki az Arkant is. Nem voltak rosszak, meg jók sem. Átlagos hangszeres teljesítménnyel, hörgéssel és női énekkel előadott szerzeményeik engem nem győztek meg maradéktalanul. Franciaországból jöttek, noha vélhetően a francia forradalom idején még kevés ősük rombolgatta a Bastille-t, de ezen az estén nem is erről volt szó. Orientális (gyk. keleti) hatásokkal bíró metal zenekarok turnéjaként volt meghirdetve az esemény, és a zsidó, algériai, tunéziai metal headek feltűnő cimboraságát nézve azt hihette az ember, hogy kurva egyszerűen megoldódnak a világ legnagyobb problémái is, ha van a  közelben egy csutkára feltekert erősítő, meg egy gitár, mert onnantól kezdve mindenki egy nyelvet beszél és nem uránt dúsít a puszta segge védelmére. Érdemes lenne talán a napokban Brüsszelben is ezt a problémamegoldó modellt alkalmazni, és 4-5 fős metal bandákat alakítani a tagállamok vezetőiből, ha már ilyen nagy a szar. (Fazonilag azért lenne gáz. Házinyúlra nem lövök, Sárközy majd legfeljebb lenöveszti a rőzsét, de így sincs garancia, Merkel menthetetlen...)

Összeszorul a fogam, szívem, végbélnyílásom, ha Tartuffe-öt kell dicsérnem, de azt hiszem, hogy a Myrath köztudatba emelése (2008-ban!) elévülhetetlen érdeme. Ha életében más értelmeset nem csinált (többször is átszámoltam, kb. ennyi), már érdemes volt a Teremtőnek őt szénvegyületté formálni. A Symphony X legjobb afrikai (tunéziai) tanítványai mára egy teljesen saját arccal léteznek és játszanak zseniális muzsikát. Új lemezük nálam simán az év lemeze, úgyhogy csak az volt kérdés, előzenekarként mi csillan meg az arabok tehetségéből. Semmi nem csillant. Ez atomvillanás volt, olyan lökéshullámmal, hogy a vakuum az utánuk következő izraelieket pillanatok alatt szippantotta ki a headliner státusból. Legalábbis az általam megéltek szerint.

Az kérem egy baromság, hogy a Myrath tucat progmetal muzsikáját csupán a keleties hangulatért felelős domináns fríg skála állandó használata miatt érezzük különlegesnek. A "Tales Of The Sands" minden egyes dala óriási énektémákat rejt, igazi progresszív slágerparádé. Az "csupán" gyémánt a turbánon, ahogy mindezt a zsenialitást  folyamatosan átjárja a kelet íze. Nagy koncerttapasztalatuk ugyan nem lehet, de nem látszott ez egyáltalán. Határozottan, precízen, fölényes biztonságú hangszerkezeléssel, meggyőző színpadi kiállással, a közönséget percről-percre a maguk oldalára állítva nyerték meg a világ legbékésebb kimenetelű arab-zsidó párharcát. A zenekarok egyébként is végignézték egymás produkcióját és közben ment az elismerő integetés oda-vissza, headbang, ugrálás az egész este alatt. Tényleg ritkán tapasztal az ember ekkora cimboraságot zenekarok között, ez több volt, mint feltűnő és több volt, mint szívderítő.

Az Orphaned Land élén Kobi Fahri frontemberrel nehezen tudna rossz koncertet adni. Vérbő metal nóták, zsidó-arab népzenei hatásokkal, jó zenészekkel. Majd rövidesen megírom a DVD recenziót is; na az beszarás, ott tényleg minden egyes képkockában benne van a mágia. Igaz, az hazai pálya volt, félőrült, önkívületi állapotban tomboló közönséggel, vendégzenészekkel. Itt és most én ezt nem éreztem, de attól tartok, erről csupán a Myrath tehet, hiszen Kobi nem volt kevésbé karizmatikus és a közönség is vevő volt az egyébként nagyszerű műsorukra.

A 2010-11-es évvégi toplistáim első helyezettjeinek koncertjeitől azt kaptam, amit a stúdiólemezek alapján várni lehetett. Igazi zenei élményt. Ritka ajándék, hogy ez így "two in one" összejön, úgyhogy az alábbi képen a Myrath tagsága által körülölelt megelégedett, nyílt, tiszta tekintetem teljesen őszinte. Szolgáljon lelki épülésetekre.

Túrisas