Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Dario Mollo/Tony Martin: The Third Cage (2012)

2012.01.23. 16:24 | Dionysos | 12 komment

Kiadó:
Frontiers Records

Honlap:
www.dariomollo.com
myspace.com/dariomollo

Hiába minden, Harford neve egy életre összenőtt a Black Sabbath-tal. Várj, mielőtt lehülyézel, ha a nyitómondatot olvasod, nem a törzsanyagokból ollóztam össze az állítás tényét, és az a fránya "r" betű sem elütés eredménye: Tony Martin ugyanis Anthony Martin Harford néven látta meg a napvilágot és hát ezzel a névvel ugye könnyű plágiumgyanúba keveredni Metálországban, még szerencse, hogy hősünket senki nem vádolhatja érdemtelen sikerekkel. A Black Sabbath-tal sikeresen megalapozva az epikus heavy metal egy évtizeddel későbbi szárba szökkenését teremtett legalább annyi hívőt a szombatistáknak, mint amennyit az Ozzy-féle éra kitermelt, és jóllehet, post-sabbath-os ténykedését közel sem követte olyan sikerszéria, ami a Sharon támogatta Ozzyt jellemezte, hangját most is szívesebben hallgatom: hiába, H. Sanyi szavaival élve Martin tolmácsolásában a mogyorófavessző is Dio-féle cserjévé változik.

Természetesen jelen lemez érdemeiben – mert azok aztán vannak – legalább annyi szerepet vállal a gitáros csődör Dario, mint a marketing szempontjából a híveket toborzó énekes: gitárjátékában a Rainbow vonal mentén sorakoznak fel a gitárhősök, a súlyos riffeléstől a neoklasszikus virgáig ki-ki megtalálhatja a maga instrumentális kedvencének markáns manírjait, ráadásul Mollo kiváló dalszerzőként érzi, hogy ilyen énekesnek dallamokat kell adni, aki még akkor is elviheti a balhét, ha maguk a dalok nem teremnek annyi babért, amennyivel Mátyás Malmsteen király fejét megkoronázhatnánk.

A két zenész kooperációja egyébként még a kilencvenes évek elejére datálható, melynek eredményképpen eddig két közös produkció látott napvilágot, emellett a hagyományos itáliai családcentrikus attitűdnek köszönhetően a másik kooperáló olasz, Giuntini Martin-alkalmazása felett is a Mollo-féle produceri gépezet bábáskodott. De nyissuk hát ki a ketrecet és lássuk az oroszlánt – bár Martin esetében inkán halljuk, mert a hang szerencsére nem a hajrőzse arányában kopott meg , és jóllehet, a padláshoz már túl rövid a létra, Tony orgánuma még mindig képes pótolni egy komplett templomi kórust. A dalokat egyébként két csoportra oszthatjuk, az egyik csoport természetesen a Rainbow koordináta tengelye alatt és felett írja le a maga hullámait, ahol az amplitúdó csúcsértékét a modern jegyekbe oltott Iommi-féle súlyozás, és a késői Blackmore-éra (nem a techno-manós, lantművészes) amerikanizálódó dallamossága jelenti. Úgy gondolom, ehhez nincs mit hozzáfűzni, aki kicsit is szereti az említett úriembereket, az már sminkelheti is az örömráncokat a szeme körül.

A másik csoport – és itt jön vissza a Martin/Sabbath szimbiózis – egy jóval dallamosabb, már-már AOR világot próbál elénk varázsolni, aminek persze egy amolyan "elb.szta a napsütést az a rohadt fekete felhő"-szerű hangulat lett a vége. Hiába ugyanis a könnyed dallamozás, vagy az "extrém" Nuno Bettencourt-ot idéző funkys hard rockozás – halld a lemez talán leggyengébb tételét, a "Blind Fury"-t – Martin képtelen elvonatkoztatni valós énjétől, és a kétperces kéz a kézben-féle happy örömködésből is "nagyepikát" próbál összebütykölni. Erre pedig ugye annak idején Shakespeare sem nagyon vállalkozott, nem véletlenül adja drámái bázisának alapját minimum egy dán királyfi vagy egy púpos király és nem a szomszédos szatócs az utca végéről… No, száz szónak is egy a vége, úgy érzem, hogy ezek a könnyedebb hangvételű dalok nem tudnak azokhoz szólni, akik a jól megszokott dramatizálást várják, még akkor sem, ha a lemez záró darabjában azért csak sikerült összehozni valamilyen szinten az életörömöt a málházós hajóvontatással.

Mindent egybevetve – és szóljon belőlem az elfogultság, vállalom – a Martin/Dario páros igencsak megugrotta azt a magasságot, amit a legutóbbi Martin szóló album állított, sőt, egy-két dallal még a régi Sabbathista birodalomban is képviselhetnék magukat a szerzők, mert az újba Ozzy (és Sharon) már lefoglalta a vokalista helyét.

Garael

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr273741141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Dionysos 2012.01.24. 11:49:50

Nem rossz, nem rossz... Megjegyzem, véleményem szerint nem a "Blind Fury", hanem a "Can't Stay Here" a lemez leggyengébb nótája. Az a dubdubidubidádá, az meg mán micsoda? Nekem a Voodoo Hill, a Glenn Hughes-os Mollo projekt mindig is jobban bejött.

turisas 2012.01.24. 12:59:35

Én most szereztem be az egyébként beszerezhetetlen (amazonon kb 70-80 USD a used) első Cage lemezt, amelyen egyetlen rossz nóta sincs, kiválóak annál inkább. Nos, az is, de a második is jobban bejön nekem ennél, noha megszólalásban nyilván ez győz...

turisas 2012.01.24. 14:13:33

"nem a törzsanyagokból ollóztam össze az állítás tényét"
:DDDDDD

Szállóige született, úgy látszik...

garaelkatona 2012.01.24. 17:13:57

Én ezen a lemezen is éreztem, hogy egy-két dal inkább Hughes-nak íródott volna...Sajnos nem hallottam az első két lemezt a kritika írásának idején, most nyomtam végig a második lemezt, de nekem ez a harmadik a több keményebb téma miatt jobban tetszik. Az elsőt meg holnap bepótolom.
Én kicsit vonzódom a giccshez, ezért a dubidubidubi annyira nem zavar, hehehhe.

garaelkatona 2012.01.24. 17:18:39

@turisas: ilyen, hogy törzsanyag, tényleg létezik, csak nem a doktori disszertáció esetében, hanem a felsőoktatási szakok és szakirányok tanterveinek összeállítási terminológiájában.

Aki kicsit is ismeri a doktori szabályzatot - de akár írt szakdolgozatot - az jókat mosolyoghat (vagy sírhat) az ominózus magyarázaton, ami annyi sebtől vérzik, mint Dózsa György a tortúra végén.

turisas 2012.01.24. 18:48:09

Tudod Gari, hogy mi sok (politikai) kérdésben nem értünk egyet, de én is azt gondolom, hogy ez a történet szánalmas. Nem azért mert olyan sokan mások becsületesen írták a kisdoktorijukat a netkorszak előtt, de belőlük legalább nem lett köztársasági elnök. És ha már kiderült, akkor nem lehet ilyen ostoba magyarázatokkal előállni, hanem azt kell
mondani, hogy igen, loptam az utolsó betűig, és vállalom a következményeket, veszem a kalapom-pom-pom.

garaelkatona 2012.01.24. 20:12:42

@turisas: "Tudod Gari, hogy mi sok (politikai) kérdésben nem értünk egyet" - ez az állítás az én esetemben irreleváns, mivel a szakmám előírja a lojalitást. Én hivatalosan a mindenkori kormánnyal értek egyet, ráadásul úgy, hogy deklaráltan nem vesztem el a gerincet...;).

Kotta 2012.01.24. 20:36:43

Engem nem zavar ez a disszertáció ügy, mi mást vártok egy hikomat sport-diplomatától, nem néztem ki többet belőle, meg más is lopja aki ilyen komoly szakterületen ügyködik, testnevelés-népművelés, meg könyvtár- ruhatár mi? brrrrr

ennél pl. jobban idegesített a a másik értelmes, aki már miniszterként államvizsgázott... komoly kérdéseket kaphatott, mi? :)

turisas 2012.01.24. 20:39:55

Na, őt van "szerencsém" közelebbről is ismerni. Egy jellemtelen senkiházi.....hogy finoman fogalmazzak.

tipeti 2012.01.24. 21:03:19

Hogy hová lyukadtok ki egy lemez kapcsán??? Elképesztő.....élmény Benneteket olvasni...komolyan......

turisas 2012.01.24. 21:06:49

Miért, a kritika nem Plagi bácsiról szólt? Na, elolvasom mégegyszer...:-)

Rony70 2012.02.02. 22:17:10

Volt szerencsém beszerezni - csipázom Martint-t - a CD-t, s egyetértek az írással, valóban jó a lemez, igaz a Voodoo Hill nekem is jobban tetszik, sőt, talán még a Giuntini Project is. Ellenben pazarul szól a lemez, példás a dobsound, s a gitár, meg minden. Piszok jól van keverve, kocsiban nagyon hálás!