Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Maestrick: Unpuzzle (2012)

2012.03.10. 17:02 | Dionysos | 7 komment


Kiadó:
Die Hard Records

Honlap:
www.maestrick.com
myspace.com/maestrick

Gyermekkorom egyik kedvenc játéka volt a púzdle – oké, hát így volt neki értelme, az orosztanárt meg hiába kérdeztem, hogyan ejtsük a szót – nos, ezek a brazil fiúk gondoskodtak arról, hogy mintegy huszonöt év után ismét nekiálljak egy kirakós játéknak, még akkor is, ha ennek egyes darabjai kissé kilógnak abból a metál-képből, melyet a zenészek összerakosgatni szándékoztak.

Már korábban is jeleztem, hogy a Brazília nemcsak a fociban, hanem a metálban is nagyhatalom, még szerencse, hogy ebben nem rendeznek bajnokságot, mert Európa lehet, hogy kupa nélkül maradna. Itt van hát ez a szemtelenül fiatal csapat, akik úgy játszanak a stílusok mozaikdarabkáival, hogy az még azokat is elismerésre késztetheti, akik szerint a metál egyáltalán nem játék, főleg, ha olyan szabálytalanságok is történnek, mint a pop, folk, és a Chaplin filmzenéből kibújó gengszter jazz pályára vitele… Ebben a játékban viszont a zenészek alkotják a szabályokat és meg kell mondjam, jóllehet, az alapok igencsak ismerősek, a végeredmény mégis annyira izgalmas, mint a paintballal megbolondított bújócska. Azok, akik egy progresszív-power metal csapat esetében a Dream Theater szó említésekor rosszul lesznek, most hagyják el a termet, mert itt bizony erős színházi légkör lengi be a dalokat, no persze nemcsak a fő hatás miatt. Ezen a színpadon ugyanis minden megtörténhet – és meg is történik: James LaBrie (+ egy oktáv) hirtelen kedvet kap a hörgéshez, majd a Berklee büszkeségei egy Queen-szerű többszólamú vokálban mutatják meg, milyen is lenne, ha Freddie a progresszív metálhoz kapna kedvet, sőt kapunk egy kis mintát abból is, mikor a Dream Theater vokalistája már igencsak nem szomjas állapotban jazzes-bárzenés énekelgetésre adja a fejét, egy kis flamenco gitáros betéttel megspékelve – még ilyet!

Nem tudom, hogy minek szánták a fiúk ezt az albumot, poénnak, vagy fiatalos erőfitogtatásnak, ám az biztos, piszok jól sikerült, kár hogy az album vége felé a stílusbéli játszogatást a hagyományosabb progresszív metál klisék váltják fel. No, nem mintha ebben nem bizonyulnának mesternek, de valljuk be őszintén, a kópia bandák tucatjaiból azért van egy-kettő, akik hasonló színvonalon játsszák ezt a fajta "focit". A Maestrickben, – már ez a név is mennyi játékosságot és ravaszságot rejt magában – azonban nagyon erősen ég a bizonyítási vágy, így még arra is képesek, hogy az album végére egy több mint húszperces miniorgiát rittyentsenek, csak hogy ne legyenek kétségeink afelől, hogy a trükkös tanítványok megtanulták a leckét.

Ha nem néztem volna meg az együttes adatlapját, talán arra gyanakodnék, hogy a Diablo Swing Orchestra kreatív fele kapott kedvet a színházasdihoz – utoljára ott találkoztam ilyen meghökkentő, de valahogy mégis működő stíl-mixszel – de biztosíthatom a gyanakvó hallgatókat, ez bizony egy egészen új játékmester Brazíliából. Ajánlom hát mindenkinek, próbálja ki a rakosgatást, minden bizonnyal jót fog szórakozni.

Garael

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr384308026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kotta 2012.03.11. 11:14:47

Most fülelem, hát ez nem semmi zene! Nagyon ott van a szeren. Előkelő helyen lesz az év végi listámon, az tuti.

garaelkatona 2012.03.11. 12:46:06

@Kotta: Basszus, én akárhány brazil power, vagy prog.-power bandát hallottam, azok mind jobbak voltak, mint az átlag. Azoknak meg háromnegyede egyenesen kiváló.
Én nem tudom elhinni, hogy ilyen magas szintű ott a zeneoktatás, illetve ha igen, akkor ennyi ember tud tanulni.

Kotta 2012.03.11. 13:38:46

nem tudom...

sokan vannak, több a tehetség, eleve muzikális nép, szeretik is a rockzenét (a metal, mint lázadó műfaj általában népszerűbb ahol nagy a szegénység), talán ez agy egyetlen esélye sokaknak kitörni...

szerintem nem mindenkit képeztek ott intézményesen, ahogy sok cigányzenész lesz virtuóz képzés nélkül..., de csak ötletelek...

garaelkatona 2012.03.11. 15:29:55

@Kotta: Igen, de én a progresszív metálban nem sok lázadást találok, sőt, még a brazil-europowerben sem, annál több technikai bravúrt. Elképesztő énekesek, hangszeresek, a népzenéjük meg eléggé különbözik a metál alapját szolgáló bluestól és angolszász népzenétől. Viszont muzsikálni tényleg szeretnek, ez igaz. Mondjuk azt nem tudom megítélni, hogy mennyi a produkcióban az önképzés és mennyi az intézményes tanulás, de biztos az előbbi van jócskán túlsúlyban.

tipeti 2012.03.11. 20:12:02

Ismeritek az Age of Artemis formäciot????

tipeti 2012.03.12. 05:55:15

Edu Falachi vegezte a produceri teendöket. Termeszetesen brazilok.....2-3 szämot hallottam tölük....dallamos, pörgös...lehet hogy nem hiänytpotlo, de nekem tetszik.....a youtube-on megtalälod.....