Ötkor viszont kezdődött az a program, amire igazán vártam, és aminek minden egyes fellépőjére jutott valami meglepetés. Keresztes Ildikó bulijait tavaly is nagyon élveztem, főképp, hogy Szekeres Tamással állt szinpadra. Idén a Tabán első meglepetése Ildikó új zenekara volt. Az új gitárosa "a fizimiskájában Steve Vai-ra hajazó Szűcs János, akinek időnként a gitárja is amolyan 'vajaspistásan' szólal meg" (idézet magamtól, a Keresztes Ildikó lemezkritikából). Szóval, az új lemez nagy részét feljátszó gitárossal lépett a deszkákra, valamint Popper Péterrel és a ritmusszekcióval, akikkel mindenütt találkozom, legyen az Bon-Bon koncert, Rock Band (egykor), vagy Gary Moore emlékkoncert (Vámos Zsolt és barátai), azaz Borbély Zsolt és Lőrincz Viktor. A műsor a szokásos "Nem tudod elvenni a kedvem"-mel indult, hogy aztán néhány feldolgozás (többek közt "Valahol egy lány", "Holnap") után eljussunk az utolsó két lemez Björn Lodin nótáiig (Csak a miénk, A nevem, Egészen, mert félig nem tudok) és persze a "Démon, aki bennem van" zseniális címadó szerzeményéig. A záró Tina Turner dal (The Best) helyett viszont jobban esett volna a tavaly augusztus 20-i ráadásban eldurrantott AC/DC sláger, a "You Shook Me All Night Long".

Török Ádám és a Mini Big Band. A név furcsa, de sokat sejtető! Az újabb meglepetés: Török Ádám kiterjesztette a zenekarát egy rézfúvós szekcióval és ennek az új felállásnak itt volt a hivatalos bemutatója. Érdekes volt a "Kolduskirály"-t, a "Vissza a városba-t, a Lusta blues"-t és a többi Mini dalt ebben az új felfogásban, Zakar Zoltán által áthangszerelt verzióban hallani. A koncertet a "Sziget '96 blues"-zal zárta a Török Ádám (ének, fuvola), dr. Galyas László (trombita, szárnykürt), Resetár Attila (trombita), Szarka István (trombita), Pomázi Orsolya (szaxofon, fuvola), Belicza Károly (szaxofon), Döge Csaba (harsona), Köles Márk (dob), Gyebrovszki András (bass), dr. Kovács Tamás (gitár), Benedekfi István (billentyűk), Szabó Imre (billentyűk) felállású nagyzenekar. Ádám erős egyéniségével a nagyzenekart is "túljátszotta", és amikor a Tabán közönsége egy emberként énekelte a "Vissza a városba" sorait, na az volt az igazán hidegrázós, szőrfelállítós pillanat!

Az este negatív meglepetése Nagy Feró volt, illetve az, hogy igazi hetvenes évek feelinget varázsolt a szinpadra. Nemcsak a "Támadás! 1,2,3!" felkiáltás után elnyomott "Jerikó"-val, hanem azzal is, hogy "már nem volt szomjas", mire szinpadra lépett. Ezzel együtt jól végigénekelte a koncertet, csak a dalok közötti kommentárok sikeredtek a kelleténél hosszabbra és trágárabbra. Na meg a hangosítással volt valami gond, mert a háttérvokál erősebb volt, mint Feró hangja, aztán, mivel nem tudtak mit kezdeni a dologgal, lehúzták az egészet félhangerőre, hogy hallhassuk Ferót is. A "Jerikó" után a "Katicabogárka" következett, egy régi-új dal, régi, mert a "Jerikó"-val együtt már a miskolci Vörösmarty Művházban erre csápoltam baboskendővel a nyakamban nyolcadikosként, új, mert az új lemezre új hangszerelést kapott, egy kicsit Feró Hamlet-lemezének stílusában. Nem baj, nekem így is bejön!

 

Eztán Feró nagyon megútálta a XX. századot, majd jöttek a XXI. századi "Vidámság és rock and roll" üdvöskéi, a "Csodálkozol, hogy iszom", a közönségénekeltetős "Szépség agressziója" és a nagy kedvencem, "A balfék fiú balladája". Érdekes egyébként, hogy a közönségénekeltetésnél (Lehetetlen megkapni minden lányt, De törekedni kell rá!) a lányok voltak hangosabbak! Lehet, hogy a vágyaikat énekelték ki, míg a fiúk a vágyaikat már kiélték? Persze nincs buli nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás nélkül, ahogy a "Boldog szép napok" utáni sóhajtozás is terítékre került, a koncertet pedig a Bikini "Mielőtt végleg elmegyek" című dalával zárták. (Valahogy ebben a dalban meg az "Egy nagy trikó, ezt még tőled kaptam" sor volt a leghangosabb a közönség soraiban. Az ő felállásuk nem változott tavaly óta: Nagy Feró (ének), Magasvári Viktor (gitár), Laczik Fecó (basszusgitár) és Kisferó, akarom mondani Nagy Hunor Attila (dob).

Az este fő attrakciója Balázs Fecó és a Korál volt, akik két gitárossal léptek szinpadra. Elég messze voltunk, a kivetítőt meg takarták a fák, úgyhogy nem nagyon tudtam hova tenni az ötödik Korált, de aztán, amikor az első vokálnál leénekelte Fecót a szinpadról, akkor döbbentem rá, hogy ez itt bizony Kiss Zoli. És már megint! Balázs Fecó egyébként is magasra tett énekdallamaira rátett még egy felső tercet, és ott tartotta ki a vibratót élőben, gitározás közben, úgyhogy megintcsak leesett az állam a teljesítményétől. Még szerencse, hogy ültem a fűben, mint a nyuszi! Persze aztán eszembe jutott, hogy van neki egy Korál Tribute Bandje Fischerrel, úgyhogy kívülről nyomja az összes Korál dalt, nem volt nagy kunszt felkészülnie a bulira. A többi tag közismert: Balázs Fecó, Fischer László, Fekete Tibor és Dorozsmai Péter.

 

És a dalok is közismertek. A korai Taurus slágerektől kezdve (A kőfalak leomlanak, Anyám vígasztalj engem) az első lemez dalain át (Kiűzetés a Paradicsomból, A másik oldalon) megalapozták a rockos hangulatot, aztán ott volt a "Fekete bárány", ott voltak a "Szeretet koldusai" és a "Kölykök is a hátsó udvarból", hogy aztán a lányoknak kedveskedjen egy bugyinedvesítő ballada egyveleggel. A koncert mélypontja volt szerintem, hogy ennek első darabját, az "Évszakok"-at számomra érthetetlen módon playbackről nyomta le. Ezt követően "A csönd évei"-t és a "Kevés voltam neked"-et már élőben tette hozzá, és bár engem kifejezetten idegesített az a művészieskedés, amit csinált, hogy mindig felütésre énekelt, szinte sohasem a szöveg eredeti helyén, de a hangja rendben volt, ezért nem értettem, miért kellett az a playback betét a koncert közepén.

 

A koncert vége felé újra a nagy (pontosabban kislemezes) slágereken volt a sor, "Homok a szélben", "Ne állj meg soha", majd a koncert gyönyörű lezárásaként a "Maradj velem (Amikor vége az utolsó dalnak is...)", hogy aztán a két első kislemez A oldalas dallal zárják a koncertet (Hazafelé és Válaszra várva). Jó buli volt, jövőre is eljövünk. Pláne ennyiért!

 

CsiGabiGa