Stratovarius: Under Flaming Winter Skies - Live In Tampere DVD (2012)

strato.jpg

Nem akármilyen tartozást rótt le most a metal világ "Hogyan ön-kergessük ki  ünnepelt zenekarunkat a fősodorból pillanatok alatt?" versenyének örökös első helyezettje. Szinte hihetetlen és személy szerint nagyon megszenvedtem a hiányát, de a Stratónak ez az első hivatalos DVD-je! Illetve nem, mert az "Infinite Visions" (2001) is az, de meglátásom alapján egy olyan DVD-nek, ami nem egy lehengerlő élő fellépést mutat meg, annyi értelme van, mint Tartuffe szerint lusta blogírónak saját zenei anyagot készíteni...  - Az égvilágon semmi.

Hogy ne legyünk teljesen igazságtalanok (ha már Tartuffe az...), voltak azért nagy pillanatai az "Infinite Visions"-nek. No nem a kézi kamerás, szemcsés koncertfelvételek. Amikor pl. a sokat látott Jens Johansson is kiakadt büszkeségünk, a Petőfi Csarnok minősíthetetlenül mocskos mellékhelyiségén, és alkalmi pirotechnikusként szétrobbantotta a WC-kagylót, az azért "priceless". Itt lehet röhögni (meg picit talán szégyenkezni is...).

Azt gondolnánk, hogy a csupán ideg-és elmegyógyászati aspektusból megmagyarázható zenekarvezetői és ennek köszönhetően sajnálatos zenekari leépülés után már késő bánat és eső után nyeletlen fejsze egy koncert DVD-t megjelentetni. Közben meg nem, sőt most jártunk talán a legjobban. Igaz, Timo Tolkki (bipoláris) személy(iség)ében távozott a csapat kétségkívül és máig pótolhatatlan dalszerzője, de ennek koncerten nincs sok jelentősége. Márpedig hangszeresen soha nem volt olyan erős a Stratovarius, mint most. Tolkki (gitár) és Kainulainen (bőgő)  is elitet képeztek, de a helyükre érkezett Matias Kupiainen (gitár) és Lauri Porra (bőgő) tényleg mindent tud a hangszeréről, ennek megfelelően lenyűgöző, amit művelnek. A többieket meg ismerjük. Jörg Michael ugyan távozik a csapatból , de ha Tolkki után is volt és van feltámadás, akkor ők már mindent túlélnek. Külön jól esett, hogy - bár biztos volt rajta egy kis hangmérnöki utókezelés - Kotipelto mára kissé bizonytalanabb hangja is tök rendben van.

A DVD egy hazai pályán rögzített hangulatos bulit rejt, persze, hogy a legnagyobb himnuszokkal és olyan meglepetésekkel, mint pl. a Purple ős-neoklasszikus alapvetése (Burn). A felvétel kicsit polírozottan ugyan, de szépen és bikán szól, a kameramunka is korrekt, a kép kristálytiszta.  A finn közönség is magához képest egészen felpörög, persze azért Tampere még mindig nem Rio. Fogást én nem nagyon találok rajta, a DVD év végi toplistás, ez is eldőlt, és mit is mondjak még... éljen a neoklasszikus prog-power-speed metal sokáig!!!

Túrisas

Címkék: dvd