Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

DGM: Momentum (2013)

2013.02.01. 13:47 | Dionysos | Szólj hozzá!

cover-SC-233.jpg

Kiadó:
Scarlet Records

Honlapok:
www.dgmsite.com
myspace.com/dgmprog

"Yes! Yes! Yes!" - újabb promóciós anyag Itáliából; nem is akármilyen! Őszintén szólva, fogalmam sem volt róla, hogy az olasz progresszív metál vezérbikája, a DGM új lemezt készül megjelentetni. Erre jön ez a kis meglepi "csomag", hogy bearanyozza a frontérzékenység által okozott fejgörccsel elb.szott péntek délutánomat. Tapasztalatból mondom, hogy egy DGM kritikát nem szabad elsietni (ezt egyszer már elkövettem), de nem tudok uralkodni magamon. Meg most már vagyok akkora rajongó, hogy gyorsan átlépjek az első benyomáson, ami a DGM esetében mindig egy kicsit sokkoló: úgy érzi az ember, hogy átment rajta egy tehervonat, vagy éppen pár órára összezárták egy hangszigetelést hírből sem ismerő ipari darálógéppel.

Igen, a DGM-mel mindig az volt a bajom, hogy nagyon "hangos", túlságosan tömör hallgatnivaló; mintegy a Jason Statham-féle "Crank" filmek zenei megfelelője. Sokat segítene rajta, ha a billentyűs Emanuele Casali projektjének, az Astrának kordában tartott, a szellősséget sem nélkülöző dinamikáját adoptálnák. Mindjárt nem lenne olyan egynemű az egész. Milyen üdítő, szinte pihentető is tud lenni egy jól elkapott ballada (Repay) az album közepén!

A lehengerlően tehetséges Simone Mularoni (gitár) és Emanuele Casali (billentyűk) által irányított csapat nem kapkodta el a dolgot. Utolsó stúdió lemezük még 2009-ben jelent meg (FrAme), majd rá egy évre jött két új dallal egy válogatás + DVD kombó (Synthesis). A "Momentum" nevéhez híven rendkívül lendületes muzsika; ott folytatja, ahol a "FrAme" abbahagyta, sőt talán még följebb is kúszott az adrenalin szintmérő valamivel (ennek a föntebb vázolt okok miatt én nem föltétlenül örülök). Szerencsére a "daráló effektust" jól egyenlítik ki a tetszetős refrének és a lélegzetelállító hangszeres szólók. Nem viccelek, amikor azt mondom, hogy a Mularoni-Casali páros már nem is páros, hanem páratlan!

Ezt a verhetetlen párosítást most jeles vendégek támogatták meg (na, nem úgy! rosssz az, aki rosszra gondol!): a "Reason" című tornádó-erejű forgatagba bekapcsolódik (de hogy!) a SymphonyX és az Adrenaline Mob szelíd óriása, Russell Allen. Azért tanulságos Mark Basilét együtt hallgatni ezzel az énekes legendával: jelentem, egyáltalán nem lóg ki a lóláb! Ez ezért nem piskóta. A másik vendég pedig az egyik abszolút kedvenc gitárosom, Jorn Viggo Lofstad a Pagan's Mind-ból. Atyavilág! Ahogy 3:10-nél belép! Pár hangból fölismerni, hogy ő az!

Eddig csak halogattam, de ezúttal már leszek annyira bevállalós, hogy kimondom: Kedves  Olvasó! A DGM Európa SymphonyX-e! Főleg mióta Michael Romeo egyfajta "Ikonromboló"-ként direktebb, keményebb, kevésbé neo-klasszikus irányba fordította a SymphonyX kormánykerekét. A DGM Európa SymphonyX-e! Ez a kurta tőmondat a hozzáértőnek mindent elmond; kötetekkel fölér. Tessék beszerezni ezt a hivatalosan március 26-án megjelenő anyagot, az évvégi listámon máris szerepel.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr975056780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.