Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

The Winery Dogs: The Winery Dogs (2013)

2013.06.08. 17:10 | Dionysos | 2 komment

The Winery Dogs.jpg

Kiadó:
Loud & Proud records

Honlapok:
www.thewinerydogs.com
facebook.com/TheWineryDogs

Erről a projektről már hosszú hónapok óta beszél a rock média, főleg a "csapodár" Mike Portnoy miatt, aki legújabban azzal sokkolta a közönséget, hogy kilépett az Adrenaline Mobból, akik éppen kezdtek egyenesbe fordulni és sikert sikerre halmoztak. A kezdeti kételyeimet meghazudtolva a pesti koncertjük frenetikusra sikerült. Szerencsére abban a szerepben Portnoy sem pótolhatatlan. Kezdek egyre inkább John Petruccinak hinni a Dream Theater-afférban is, aki mostanság ódákat énekel arról, hogy az új fölállással beköszöntött a biztonság, stabilitás, és lelki béke időszaka.

Úgy érzem tehát, hogy a szakma kezdettől fogva elsősorban Portnoy illetve a DT hajcihő miatt követte oly nagy figyelemmel ezt a projektet, mely végül Portnoy kifejezett ellenállása ellenére és Kotzen makacssága eredményeképpen a The Winery Dogs nevet kapta. Csak találgatni tudok, mi tetszett annyira Kotzennek a névben. A kifejezés magyar értelme: a borászat kutyái (???), de a "wine" (bor) és a "whine" "nyüszít" között elég egyértelmű az áthallás. A lényeg: se így, se úgy nincs értelme, de az asszociáció miatt legalább lefordíthatatlan...

Aki követte a híreket, tudja, hogy a trió eredeti fölállása szerint John Sykes lett volna a frontember, aki a Whitesnake-ben és a Blue Murderben már bizonyította, hogy nem csak legendás gitáros, de remek dalszerző is. Sykes azonban ellustázta a dolgot, rendre szabotálta a próbákat, így pár demó elkészülése után Portnoy és Billy Sheehan kitették a szűrét. Így került a bandába Richie Kotzen, a Mike Varney által fiatalon fölfedezett gitárfenomén, aki a Poisonban és a Mr. Bigben, de szólóban is kiválóan megállta a helyét: nem csak jól penget, de énekesnek, dalszerzőnek sem utolsó.

A végül cím nélkül megjelent lemez meghallgatása után azt kell mondjam: hogy itt bizony nem Portnoy a főszereplő. Lehet, hogy a híradások és a média cirkusz miatta voltak, de zeneileg egyértelműen Richie viszi a prímet, játékával, énekével teljesen rátelepedett a projektre. Ennek én nem föltétlen örülök, hiszen szíves(ebb)en hallgattam volna Sykesot, aki a '80-as és '90-es években valódi legendává lett, de az utóbbi időben alig-alig hallottunk felőle.

Miután beletörődtem, hogy mégsem láthatom Sykesot újra tündökölni és Kotzen szinte teljesen a maga képére és hasonlatosságára faragta azt a formációt, amibe ő csak ejtőernyősként érkezett, kezdtem megbarátkozni az albummal. Elsősorban azért, mert Kotzen korai instru anyagait szerettem, mint ahogy azt is csipáztam, amit a Poisonnal vagy a Mr. Biggel csinált, de szólóban az utóbbi időben kezdett nyavalygóssá, nyögvenyelőssé, uncsivá válni.

Itt szerencsére újra a dögös, koszos blues-rockos önmagát adja, mint egykor a két Mother Head's Family Reunion albumon (1994, 2007) és a Forty Deuceban (2005). Szól a gitár, mint a disznó, a szólók fantasztikusak, a dalokból árad az energia. Sheehen és Portnoy azt nyilatkozták, hogy ez a projekt az ős hard rocknak (Hendrix, Cream, Grand Funk Railroad) és a '90-es évek nagy hatású bandáinak (The Black Crows, Alice In Chains, Soundgarden) lesz a keveréke. Hát pont nem. Ez kérem egy az egyben a Mother Head's Family Reunion és a Forty Deuce reinkarnációja. Nem mintha ezzel lenne bármi baj.

Összegzésképpen: Sykesra sokkal kíváncsibb lettem volna, de annak is nagyon örülök, hogy Kotzent hallhatom csúcsformában, funky és életunt nyavalygás nélkül. Amit pedig a másik két zenész alápakol, már önmagában is bámulatos.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr205351319

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ZigZauer 2013.06.10. 19:57:49

Nekem erről a WD projektről az jutott eszembe az elérhető dalok alapján, hogy a Black Country Communion már lelőtte a poént 3 lemezzel és ez a WD már csak másolat. Ettől még nagyszerű, de nem újszerű.

Az AMOB-ban sokkal több volt/van.

Kotta 2013.06.26. 21:53:32

ez egy Kotzen lemez, csak hibatlan ritmuszekcióval

a jó, de minek kategória nálam... azoknak bejöhet akik Slash új lemezére is gerjednek