Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Ügyeletes kedvenc 39. - A "magyar Satriani" (Király István & G-Jam Project - Melodic Vision, 2013)

2013.06.17. 14:32 | CsiGabiGa | 4 komment

Király István-Melodic vision-200.jpgKis késéssel, de én is hozzájutottam a magam Király István CD-jéhez. Azóta sokat hallgattam, de nem akartam írni róla, mert már született egy felmagasztaló kritika. Ahhoz nincs mit hozzátennem. Aztán mégis úgy éreztem, le kell írnom az érzéseimet, és erre pont megfelelő ez a rovat.

Hasonlókat írhatnék, mint Neal Schon lemezéről korábban: egy nagy utazás az instrumentális gitárzene tengerében. Hol Vajaspistásan extravagáns (Breaking News), hol Santana módjára latinosan fílinges (Hotel Paradiso), időnként gyönyörűen melankólikus (Kiss Of A Muse), vagy viccesen ötletes (Chicken Blues), de sohasem unalmas. Legjobban mégis a Satrianis arcát szeretem, a Lovely Vision hangulata visszarepít a Kék Álom földjére (Flying In A Blue Dream), amit a kékben úszó borító még inkább erősít. Lehet ez véletlen?

Gitárzenében kevésbé műveltek átugorhatták egy "rövid intermezzo" felkiáltással az "Answer To Paul"-t, de azért még a legbotfülűbbeknek is ki kell hallaniuk ebből a másfél perces virgából a technikai tudás igen magas színvonalát. Akinek meg mélyebbre vájtak a fülében a hangok, azok felfedezhetik Paul Gilbert keze nyomát is a gitárnyakon (The Echo Song), úgy tűnik, a visszhangra is érkezhet még egy válasz. És a másik Mr. Big gitáros, Ritchie Kotzen szelleme is ott van a jazzesebb "Left The Base" szerzeményben.

Szóval nem tudom azt mondani, hogy Király Pittának senkihez nem hasonlító egyedi stílusa van, de manapság kinek van? Mindenkit hasonlítunk mindenkihez. ARP-t Ritchie Blackmore-hoz (vagy ne?), Uli Rothot Hendrixhez, Helge Engelkét Uli Rothhoz, John Norumot Michael Schenkerhez, de még Michael Schenker is Malmsteenként teker a "Save Yourself"-ben, Malmsteen meg Ulit dolgozza föl az "Inspirations" lemezén. És itt egy kör be is zárult. Aztán ott van az említett Neal Schon lemez, ahol minden dalról más legendás gitáros jut eszembe, pedig a Journey húrnyűvője maga is legenda.

Visszatérve Pittához: Nagyon hangulatos, élvezetes lemez, bravúros technikai megoldásokkal. Zeneiségében változatos, összképében mégis olyan "Pittás". Bár igyekszik többfelé kikacsintgatni, a szememben ő a "magyar Satriani". És ami borzasztóan meglepett: hogy ehhez képest egy pofátlanul szimpatikus, kedves ember. Biztos sokan ellőtték már az olcsó poént, de az új lemez kapcsán azt kell mondjam: Király vagy, Pitta! A lemezen nincs vonalkód, úgyhogy nagyáruházakban ne is keressétek! Pitta honlapjáról rendelhető, vagy koncerteken vásárolható. Ragadjátok meg a lehetőséget!

CsiGabiGa

Címkék: ügyeletes kedvenc

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr175365550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

turisas 2013.06.17. 14:57:30

Annyiban vitatkoznék, hogy szerintem teljesen sajátos, szinte két hangból felismerhető stílusa van Pittának. Egyszer le is tesztelt, küldött egy réges-régi felvételt ,amit persze én nem ismertem, azzal, hogy mondjak véleményt az "ismeretlen" gitárosról.
Nem volt annyira kiforrott muzsika, mint mostanában (tízensokéves felételről volt szó), de az azonnal lejött, hogy ez Pitta. Tehát a legfontosabb tanulság:
1. Pittának saját hangja van.
2. Axel Rudi Pellt Blackmorehoz hasonlítani, az kb olyan, mint engem Király Pittához; komolytalan és vicces.

garael 2013.06.17. 17:24:32

@turisas:
3. Oké, akkor hasonlítsuk a Te gitározásodat ARP-éhez. Csak azért, hogy majdnem minden lehetőséget felsoroljunk...:)))

CsiGabiGa 2013.06.17. 17:49:55

@turisas: Úgy gondolom, te sokkal régebben hallgatod Pittát, és gitáros füllel talán könnyebben ki is szűröd a rá jellemző manírokat. Kb. így vagyok én is Schenkerrel, de abban már 35 év "munkája" van. Én laikusként azt tudom, hogy élvezetesen és technikásan játszik, nem maszatol, mint ARP vagy KK (arról is írok majd bővebben), de a Youtube-on kismillió szobagitáros mutatja meg, hogy bármely technika megtanulható kellő mennyiségű gyakorlással. Amivel Pitta több náluk, hogy a gitáros tehetségen túl meg van áldva egy Satriani szintű zeneszerzői vénával is, és ezért emelkedett nálam "szekerestamási" szintre. Most azon nem érdemes vitatkozni, hogy melyikük jobb gitáros, Tamás inkább Macalpine stílusban írta a dalait, de csinált két feldolgozáslemezt is, azok voltak a leggyengébbek. Amolyan "én is el tudom játszani" típusúak. Semmi plusz, semmi hozzágondolás, semmi újraértelmezés. Ezekkel lesüllyedt a szobagitárosok szintjére. Szerencsére az önálló szerzeményekből volt több!

Petyike01 2013.06.24. 19:13:46

Cimborám már fel is tolt egy Pitta covert, íme, sok szeretettel:

www.youtube.com/watch?v=Fyhk0nhIFXE