Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Haken: The Mountain (2013)

2013.08.25. 18:09 | Dionysos | 7 komment

Haken_-_The_Mountain_cover.jpg

Kiadó:
InsideOut Music

Honlapok:
www.haken.fr
facebook.com/HakenOfficial

Tény, hogy mára a progresszív metál műfaj egy kicsit megcsontosodott. Sokat lehetne azon vitatkozni, hogy érdemes/értelmes-e egy több évtizedes múlttal rendelkező, manapság nem sok újat fölmutatni képes műfajt "progresszívnek" nevezni. Mivel szeretek játszani a szavakkal, és mert - szerénytelenül - azt gondolom, hogy számottevően precízebb: javaslom, hogy a "progresszív" jelző okafogyottsága miatt a stílust kereszteljük át crossover metalra. A lényeget kifejezi, de nem félrevezető. Hmmm?

Mindezt csak azért siettem előrebocsátani, hogy tisztázzam: a stílus arcán ugyan elmélyültek a barázdák, kicsit az egykor szálfa egyenes hát is meghajlott, és a rugalmas ízületek sem a régiek már, egy-két zenekar néha mégis képes viszonylag fiatalosan forgolódni az egyre mozgalmasabb tömegben; és mint valami szokatlan meglepetésekkel teli ószeres, az öreg kacatokkal teli zsákból egy-egy meghökkentő új cuccot húznak elő. Persze ebben a viszonylatban már nem annyira az az új, amit játszanak, hanem ahogyan azt eljátsszák. Az utóbbi idők egyik valóban üdítő jelensége ebben a tekintetben a To-Mera tagokra épült Haken, akik - ahogy azt egy korábbi cikkemben megjegyeztem - egyfajta eklektikus prog meta-rockban utaznak.

Egy ismerősöm azt mondta, hogy instrumentálisan ugyan egész jó a Haken, de ordít róla, hogy először a zenét írják meg, aztán próbálnak ráilleszteni egy dallamot (ami sokszor erőltetett). Nem vitatom, hogy az egyébként jól megalapozott és nem rosszindulatból tett megjegyzésnek van igazságtartalma. De jól tudjuk, hogy a féligazságok sokszor bizony veszélyesebbek a hazugságoknál, mert bár nem teljesen alaptalanok (épp ezért nehezebben lepleződnek le és rendelkeznek némi vonzerővel), de attól még félrevezetők. Egy zenét szerintem alapvetően nem az határoz meg, hogy először a dallam volt-e meg, majd utána a zenei körítés (bár tény, hogy így általában emészthetőbb, könnyebben megközelíthető nóták születnek). Tartok tőle, hogy megannyi maradandó zenei alkotás látott már napvilágot azzal a módszerrel, amit a Haken (és számtalan más banda is) követ. Nekem teljes valójában, végleges állapotában érdekes egy kompozíció, nem aszerint, hogy az alkotók milyen módszerrel dolgoztak. Ezt nevezem én – egy szentírástudományi párhuzam alapján – "kánoni" megközelítésnek.

Ami a "The Mountain"-t illeti, nem könnyű anyag, még magukhoz képest sem. Ezen most volt idejük kicsit többet szöszmötölni, és Richard Henshall (gitár, billentyűk) dominanciája is kevésbé érződik a kompozíciókon: az "As Death Embraces" című nótát pl. teljes mértékben Diego Tejeida billentyűs jegyzi, aki a "Pareidola" közepe felé éneklésre is ragadtatja magát. Mellesleg számomra ez a dal az album csúcspontja.

Ez egészen biztosan nem első hallgatásra fogós/ragadós muzsika, de miközben úgy érzem, hogy ez a Haken eddigi legérettebb munkája, kénytelen vagyok bevallani, hogy nekem a három eddigi album közül ez jön be legkevésbé. Nem vagyok benne biztos, hogy értelmesen el tudnám magyarázni miért, így hát inkább nem is erőlködöm vele. Izgalmasabb, invenciózusabb zenének találom a Hakent, mint mostanság a Dream Theatert; a "The Mountain"-t alaposan kiértékelve és az első kiszivárogtatott DT dalt (The Enemy Inside) meghallgatva most mégis úgy gondolom, hogy Petrucciék előrébb fognak végezni a toplistámon. Kicsit keserű a szám íze, pedig nagyon vártam ezt a lemezt. Azért adok még neki pár esélyt…

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr525476630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kotta 2013.08.26. 09:08:31

az a baj, hogy a crossover már foglalt, a punk/thrash-t keresztező bandák annó kisajátították (D.R.I., S.O.D., English Dogs), így kissé félrevezető lenne :)

de tudom, te se gondoltad komolyan :)

loup 2013.08.26. 10:54:47

Köszönöm a kritikát.
Listát állítani elég nehéz lesz. :) Subsignal, Haken, DT, FW...
Kemény lesz az ősz :)))

loup 2013.08.27. 12:18:13

A progarchives.com szerint van olyan kategória, hogy crossover prog. ;) Bár náluk a Haken heavy prog. :)

www.progarchives.com/subgenre.asp?style=3

Dionysos 2013.08.27. 14:09:57

@loup: Köszi az informatív hivatkozást. A francba, már sose lesz belőlem nyelvújító! :)

Régi olvasó 2013.09.08. 22:15:08

Az előremutató helyett mit szólnál a "magamutogató metál" címkéhez? :)

A -hegy tényleg nehezen adja magát, de határozottan ilyen-olyan!

Szabó Levente 2013.09.13. 16:37:14

Mivel elég sok 70-es évekbeli progrock dolog "böffen" fel lehet, hogy regresszív metal-nak kellene hívni...

Amúgy nekem ez eddig a 13-as év legjobb lemeze. Így kb. a 10. hallgatás után egyszerűen tökéletes, nagyon egyben levő alkotás.
Kiváncsi vagyok, hogy a DT vagy az FW képes lesz e ezt felülmúlni. Az előbbit kétlem az utóbbit képes tartom rá.
Sajnos az utolsó két DT stúdió lemezt sokkal ritkábban kapom elő, mint az előzőket, bár a Sytematic is csak azután kezdett el "működni", hogy az utána kiadott DVD-n egyben előadták az In the Presence of Enemies-t. Sokkal jobb, mint kettévágva a lemezen.
A lényeg akkor is az, hogy a Cocroach, Falling, Pareidolia dalokat megunhatatlannak tartom erről a lemezről.

Kotta 2013.09.13. 16:50:07

tetszik a regresszív metal megnevezés :)

és a zene is, éppen ezen agyaltam én is: a DT-nek/FW-nek még van esélye, de össze kell kapniuk magukat