Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Subsignal: Paraíso (2013)

2013.09.26. 23:24 | Dionysos | 2 komment

Subsignal_Paraíso.jpg

Kiadó:
Golden Core (Zyx)

Honlapok:
www.subsignalband.com
facebook.com/subsignal

Vajon mi lehet a jel alatt (sub signal)? Szerintem a jelentés, a valódi tartalom, és hogy a német progresszív formációnak van belső tartalma, afelől senkinek sem lehet kétsége. Az egykori Sieges Even, valamint a jelenleg is aktív (már amennyire) Dreamscape tagokból álló Subsignal nálam nagy kedvenc; az a fajta intelligens, sokhallgatásos, de tökéletesen asszimilálható muzsika, amiből a gyűjteményemben van egy raklappal – nekem, meg vagy másik két-háromszáz embernek a világon. Ez azonban engem nem foglalkoztat (az együttes tagjait és a menedzsmentet talán annál inkább), mert a minőség nem mindig jár együtt a mennyiséggel – a mai világban meg pláne.

Mindkét előző lemezt ("Beautiful & Monstous" és "Touchstones") 2011-ben ismertem meg, és őszintén szólva az első jobban tetszett. Így némi aggodalommal néztem elébe az új megjelenésnek, attól félve, hogy a tendencia marad, és a "Paraíso" nem is lesz olyan paradicsomi (itt nyilván nem a gyümölcsre – állítólag nem zöldség –, hanem az édenkertre gondoltam). Amiatt épp nem izgultam, hogy Roel van Helden (Sun Caged) dobos távozása után Danilo Batdorf (Dreamscape) vette át a stafétát, illetve a dobverőt, hiszen Danilo a másik bandájában már bizonyított.

A kb. 60 perces új album nem rejteget semmi újdonságot a korábbiakhoz képest. Szerencsére a dallamokkal most könnyebben meg lehet barátkozni – már olyannak, aki könnyen barátkozik bonyolult, nem hétköznapi jelenségekkel. Én biztosan ilyen vagyok, különben nem lennénk Túrisassal gyakorlatilag gyerekkorunk óta cimborák. Az egyetlen tényező, ami hervasztólag hatott rám, hogy Markus Steffen úgy kerüli a gitárszólókat, mint ördög a tömjénfüstöt. Az első gitárszóló-szerűségre egészen a hetedik nótáig kell várni (The Stillness Beneath The Snow), ott is akusztikus változatban. Elfogadom, hogy ez a muzsika nem a lélegzetelállító hangszeres bravúrokról szól, mégis jól esne néha, ha Steffen vagy Bertok ujjai néha megszaladnának, mint pl. a "The Blueprint Of A Winter"-ben, ahol Mensest a csinoska Marcela Bovio (Stream Of Passion, Ayreon) támogatja meg énekével. Bovio úrhölgy üdítő szereplése ellenére nem ez a dal, hanem a "The Colossus That Bestrode The World" a kedvencem. Az ilyenekért csipázom igazán a Subsignalt!

A "Paraíso" – ami szerintem határozottan szerethetőbb elődjénél – az alapváltozat mellett megjelenik speciális kiadásban is, amelyben egy második CD-n szerepel a tavalyi koncert DVD (Out There Must Be Something) hanganyaga. Ahogy néztem, árban a két változat között 1-2 euro különbség van, ezért mindenképp érdemes a 2 CDs változatot beszerezni – főleg olyannak (én nem tartozom közéjük!), akinek nincs meg a "Live in Mannheim" DVD. A borító meg nagyon el lett találva...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr755535495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kotta 2013.09.28. 23:03:28

klipes szám nagyon rendben van, intelligens, mégis dalközpontú muzsika. vérprofi.

Régi olvasó 2013.10.02. 21:44:44

A dal még tetszik is, de ez az énekhang nekem nem kirakatba való, sokkal inkább a raktárban gondosan elzárt tűzoltókészülék-szekrénybe.
Brrrrr...