Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Prospekt: The Colourless Sunrise (2013)

2013.12.28. 18:06 | Dionysos | 1 komment

Prospekt_The-Colourless-Sunrise-300x300.jpg

Kiadó:
Sensory Records

Honlap:
facebook.com/ProspektUK

Bezzeg, amikor én voltam Oxfordban, ezek a fiatal angolok még nem voltak sehol! Mondjuk az időm legjavát a Bodleian Könyvtárban töltöttem kutatással, de azért kifejezetten jól esett volna néha egy tehetséges helyi progresszív metál bandát meghallgatni valami jó kis helyi bárban. Eredetileg a Prospekt Lee Luland gitáros és Blake Richardson dobos instrumentális projektjeként indult, majd szereztek maguk mellé egy basszert és egy billentyűs énekest. Így teljes csapattá válva nekifoghattak a saját dalok szerzésének.

Hogy nem elveszett egy társaság, már abból is azonnal kiderül, hogy a Sensory Records gyakorlatilag minden előzmény nélkül szerződtette le őket. Ezek a huszonéves srácok mindent tudnak a hangszerről, a kisujjukban van az, amit a '90-es évek elején (mondjuk a Dream Theater "Images & Words" albumának megjelenésekor) még nagyon-nagyon kevesen tudtak. Ettől akkor durván seggre estünk és meg voltunk arról győződve, hogy soha senki nem csinálja utánuk. És tessék! Fölnőtt egy generáció, ahol ez a színvonal már belépő követelmény.

A bevezetőből nyilván egyértelmű, hogy progresszív metálról van szó, ráadásul a jobbik fajtából. Nem állítom, hogy nem bukkannak föl itt-ot Dream Theater és SymphonyX hatások, de van itt (főleg a dallamokban) egy jó adag Sun Caged is, meg egy kis modern, már-már djentes riffelés, ráadásul sikerült mindezt egy rájuk igazán jellemző egyveleggé alakítani.

Egyetlen kifogásom, hogy Richard Marshall billentyűsként nem domborít igazán, ráadásul a hangja is kevés ehhez a műfajhoz. Nagyon remélem, hogy Marshall mikrofon mögé állítása amolyan kényszermegoldás volt, s azóta is folyamatosan keresik a megfelelő frontembert. Lenne néhány ötletem... Mondjuk, ha egy Germán Pascual vagy Christian Palin kaliberű ember énekelne, még toplistás is lehetett volna a lemez...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr815714734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kotta 2013.12.28. 18:49:35

őket én is felfedeztem, zeneileg nagyon bejött, de az éneket nem tudtam megszokni... megint egyet kell értsek :)