Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

TOP 6! (2013) - Túrisas

2014.01.07. 15:15 | Dionysos | 14 komment

top 6.bmpNa!

"Most kéne abbahagyni,
Elfutni, elrohanni...."

Ezt a Kovács Kati klasszikust éreztem át teljes valómmal, ahogy leültem bepötyögni a 2013-as év listáját. Kotta már a saját értékelésében célzott rá (sőt most olvasom, Tartuffe is...), és én megértem a gondját, sőt talán jobban is megszenvedem az új idők zenefogyasztási szokásait. Olyannyira, hogy  az is komolyan felmerült, 2014-ben végleg leteszem a lantot. Mielőtt elkezdenétek örülni,  jelzem, AZT a lantot már soha, semmiképpen nem teszem le...

Ebben a pillanatban hallom is Tartuffe szavait  "Ne hisztizzél, írjál!", de soha ennyire nem éreztem még át, hogy nem tudok lépést tartani a kínálattal és az elvárásokkal. Hetente jönnek a jól, de sokszor sterilen, tök egyformán megszólaló tehetséges csapatok a föld alól, én csak kapkodom a fejem, közben kapom Tartuffe-től, hogy "Te még ezt és ezt sem hallgattad meg, fogadjunk, mekkora bunkó vagy!" :-)))

Először is, nem tudok kellőképpen befogadni és saját élménnyé tenni egy zenét, ha nem birtoklom a CD-t, csak valami virtuálisan létező hangfájlt. És ha birtoklom is, az optimális esetben hátralévő 25 évem talán éppen elég lesz arra, hogy a jelenlegi és óriási raktárkészletemet feldolgozzam, úgy és ahogy az előadók megérdemlik, és ne szembesüljek állandóan azzal, hogy kurva jó CD-ket csak egyszer, esetleg kétszer hallgattam meg, aztán jött a következő kötelező... Nekem a zene ennél sokkal többet jelent.

Itt van az elmúlt esztendő, pl. Winery Dogs, Dream Theater, hogy csak kettőt mondjak. Tiszta lelkiismerettel nem lehet elintézni azzal őket, hogy "Jó-jó, minőségi ez, az egyiken viszont Kotzen kisajátítja a zenét, a másikon meg ergya a dobsound, kérem a következőt!" Meg kell állni, kézbe kell venni a bookletet, kivesézni  a köszönetnyilvánításokig, aztán rácsodálkozni a zenei kvalitásokra, elmerülni bennük és felfedezni a hangokat, lépésről lépésre. Talán megleszek egyikkel az év harmadik negyedévére... És ez még csak két lemez, bár nagyon sok hangról beszélünk, ez igaz. :-)

Az ipari zenehallgatás tehát nekem nem megy, és ahogy írtam már a tavalyi összesítőmben is: máig meglep egy-két régi kritikám, beszámolóm szellemessége, az újabbakat pedig kötelezően letudottnak értékelem. Visszafejlődni pedig semmiben nem szeretek, az ugyanis kínos és kudarc.

Lett azért listám, nem is akármilyen (hanem karcsú), de még bőven az új Rage (Lingua Mortis) vagy Pitta barátom fog aktualitásként szólni esténként, amikor már a 2014. évi  összesítésre noszogatnak a dionysoszok. De Kovács Katinak azért abban is igaza van, hogy bár "maradni esztelenség, elfutni képtelenség."

Jöjjön tehát a lista (ultra light):

1.The Winery Dogs: The Winery Dogs

Lehet, hogy Kotzen kisajátította a zenét, de azzal mi is a gond? Hogy majd szétveti a feeling a hangfalakat? Én ezt azért mindennel együtt közös produkciónak érzem. Bárhol, bármikor jólesik hallani. (Hozzávetőleges feldolgozási időpont: 2014 október, pedig gyűröm ám rendesen.)

2. Király István & G-Jam Project: Melodic Vision

Ezúttal sem kérdés. Bennünk (meg főleg bennem) mára persze lehet elfogultság, nem is tagadom, de azért azt mindenki látja, hogy egy-két év leforgása alatt az úgynevezett (és igen kényes ízlésű) szakma is fejet hajtott előttük. Muzsikusként és emberileg is a legjobbakat tudom mondani róla, róluk. Utóbbit persze itt általában nem értékeljük, de nem is tiltja semmi. És ha az emberi tényező és muzsika között nem létezne semmiféle visszacsatolás, akkor most nem égnének a Lostprophets lemezek óriási máglyákban világszerte és teljesen jogosan. (Feldolgoztam már a lemezt, de a folyamatos újrahallgatási kényszer másoktól elveszi az időt.)

3. Lingua Mortis Orchestra (ft. Rage)

A "Cleansed By Fire" az év dala. Csupán ebben az egyetlen tételben benne van szinte minden, amiért én halálomig rockrajongó leszek. Az egész lemez hibátlan. (Feldolgoztam, de Viktor Smolski zenei tehetsége fölött nem tudok napirendre térni.)

4. Dream Theater: Dream Theater

Indoklás: Dream Theater. (Hozzávetőleges feldolgozási időpont: Most éppen a "Six Degrees Of Inner Turbulence"-re csodálkoztam rá újra a napokban, így megjósolni sem tudom….)

5. Orphaned Land: All Is One

Nem is túl nehéz és nem is túl rétegzett ezúttal a muzsika, legalábbis az előző anyaghoz képest, de csodálatos dalokat írtak legkedvencebb zsidóim. Itt is érvényes: könnyű volt feldolgozni, de parkolópályán tartja a többieket, mert sűrűn elő kell venni. De úgy is mondhatnám, ritkán van lehetőség kivenni a lejátszók valamelyikéből.

6. Joe Satriani: Unstoppable Momentum

A "Féreglyuk varázslót" ugyan szétdicsérték a szaklapok, de én most éreztem azt, hogy igazán jók a dalok. Szeretem, de szerintem nem is nem lehet nem szeretni, főleg olyan embernek, akinek nagyon nem mindegy, hogy miként szólal meg a gitár. Mindig rögtön mosolyognom kell, ha megszólal a felszabadult címadó nyitónóta, ezt pedig utoljára az Extremist "Friends" dalánál éreztem.

+1. Lukács Peta: War & Peace

A Kaltenecker Trió nekem sok (sorry, rock-agy, ez jutott…), a Bikini meg borzalmasan kevés, így hát bőven itt volt az ideje egy szólólemeznek, ahol Petának éppen volt kedve metal gitárkodni (is), ráadásul jólesően sokat. A lemezt még a vocoder (általam betiltott) használata és Tóth Gergő sem tudta elrontani. Nem érzem annyira dalközpontúnak, mint a G-jam lemezét, de nagyon minőségi munka ez és hiánypótló is, főleg hazai piacon. Remélem Karthágós Szigeti Feri arcát is szégyenpír borítja, a lemezt hallgatva. Nem is azért, mert soha a büdös életben nem lenne képes szabadon választott egy percet lejátszani a dalokból, hanem azért, mert a Peta által megnyert utolsó Ki Mit Tud? (1996) Idején nagy vigyorral ő ígérte meg a nyereményként elkészíthető lemezt a fiatal tehetségnek. Na, meg is érkezett végre, "köszönjük" Feri!

És innentől jönnek azok a lemezek, amelyeket egyszer meghallgattam és nagyon tetszettek, és némelyik majd hozzám is nő, ha meglesz CD-n, és felbukkan majd újra egy retrospektív írásomban, 2024-ben…

Annihilator: Feast

Hihetetlen feszes dalok, ritmus, szólójáték, de ez szinte papírforma, sok szart nem adott még ki a keze közül. Az Annihilator a valaha létezett legzeneibb thrash, legalábbis nekem.

DGM: Momentum

Konkrétan lefostam a bokám az erőtől és hangszeres tudástól, de aztán vissza kellett adjam Tartuffe-nek a CD-t és azóta csak ilyen kiterjedés nélküli elektronikus hanghullámban, vagy miben létezik nálam valahol….ááááá, hagyjuk is... :-(

Heavy Metal Ninjas: Interstellar Abduction

Ezt is megveszem, mert nagyon tetszett, igen lebilincselő módon űzik a gitárolás mesterségét! És nekem ennyi elég? Hááát, nagyon úgy tűnik, bár van bennük eredetiség is azért. Mire beszerzem a lemezt, talán nevet is változtatnak és akkor minden rendben lesz, a zene már most nagyon rendben van.

Stratovarius: Nemesis

Kupiainen lényegesen jobb gitáros, mint Tolkki, Tolkki pedig lényegesen jobb dalszerző, mint az összes többi tag zusammen. Ezért én mostanában, ha Stratót hallgatok, akkor előveszem a szenzációs tavalyi DVD-t, ahol Kupiainen játssza a Tolkki dalokat. Kecske is megmarad, meg a káposzta is jóllakik. Nem? De. Azért a lemezt hallgattam és tetszik is, rövidesen megveszem nagyon olcsóért és jól össze is barátkozunk, azt hiszem.

Fair Warning: Sundancer

Szintén csak a formátumon múlott, hogy nem lett szerelem. Gyengébb hangzás ide, gyengébb hangzás oda, Engelkének jár a megkülönböztetett figyelem. A lemez természetesen jó. A Media Marktban ugyan nem szégyellik majd ötezerért kínálni a nekem megfelelő formátumot, de a végén úgyis majd én nevetek, mert az egész Dél–Alföldön nincs ember, aki ennyiért FW lemezt vásárol. Sőt. Azt hiszem én vagyok az egyetlen, aki egyáltalán potenciális FW vásárlóként szóba jöhetek. Kivárom, amíg találkoznak az elképzeléseink.

Végül, de messze nem utolsósorban külön, kiemelt dicséret illeti még a hazai Miserium zenekart is. Nem csak azért, mert az Álomszínház "Space-Dye West" dalából sikerült megírni egy egész lemezt Opeth köntösben Return To Grace címmel, hanem mert mindezt nagyon színvonalasan és élvezhetőre hozták össze.

Túrisas

Címkék: toplisták

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr505743448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Dionysos 2014.01.07. 16:58:42

TESCO gazdaságos, jól megideologizálva...

garael 2014.01.07. 17:55:33

Szerintem az összesített listát Kovács Kati fogja nyerni, mert én is említettem...

CockOfCthulhu 2014.01.07. 20:49:21

Túrisas írásait (amikor még voltak :)) szeret(t)em, de ez a listás nyavalygás (bocs) eléggé lefárasztott. értem én, h dömping van meg youtube-sztárok meg elbaszottdalversenyek meg bályaleksz meg anyámkínja, de basszus, akkor tessék ugyanúgy zenét hallgatni/gyűjteni, mint 15 éve, azaz legyen elég csak 20 album per év, az azért nem akkora falat, h ne lehessen elmélyedni bennük kellőképp. ez a minden sorban előforduló "feldolgozási idő" meg egyenesen béna, napi 16 órát teccik melózni a pentagonban, h ennyire nem teccik ráérni, vagy mijaszösz? :)

az új dream pedig szar (vagyis: NEM jó), és nem azért, mert most oly divatos lett szidni őket, hanem mert ötlettelen és unalmas prog-klisék halmaza a lemez.

uram, ragadjon tollat vagy klaviatúrát, és ismét tessék írni jó kis vitriolos cikkeket, az bizony jobban megy, mint az efféle "meg-nem-értett-művész" sirám. :)

búék!

turisas 2014.01.07. 21:24:32

Hali!
Köszi szépen a dicséretet, meg a nem dicséretet is. :-)
Értelek, elfogadom, de igaz: a jelenlegi életállapotomban nincs több időm az írásra. Ha van időm, akkor azt gitározással töltöm, mert jobban szórakoztat, mint az írás. Zenét hallgatok, de annyit, hogy kb évi 6 lemez széthallgatása fér bele. Az is igaz, hogy én egy kedvencemmel heteket töltök és a nagybani fogyasztásra képtelen vagyok. Ez van, De semmi gond, mert Tartuffe mindenkinél jobban ismer és szerinte is csak nyavalygás. :-)

Rony70 2014.01.07. 22:09:50

tempót vesztettél Csabám

hayni 2014.01.08. 14:53:34

Az olvasók csak várják meg, míg az orientációs folyamat szárba szökken, majd virágba borul. :)

turisas 2014.01.08. 20:54:19

Orientációs folyamat? :-)
Nem tettem ki a blogra, bár simán kitehettem volna, sok szégyellnivaló nincs benne, de nekem egy ilyet, meg főleg saját dalokat összerakni nagyobb élmény, mint közepesen szar kritikákat írni a blogra. Ráadásul kurva sok idő.....

Sárinénak szeretettel küldöm, Ő még talán értékeli is:-)

www.youtube.com/watch?v=gZAUVxM6tqc

Régi olvasó 2014.01.08. 21:05:32

:)
Legalább már tudom, hogy honnan van a chemtrail-es képed a cikk elején!

Habár nekem nem biztos, hogy szeretettel küldted, de meghallgattam.
Megérte!
Profi munka!

garael 2014.01.09. 17:34:07

@turisas: Sáriné el van olvadva, a templomtól és a számtól is, köszöni szépen.
A férjeként azt üzenem, hogy a szóló már majdnem ARP-szintű....:))))

CsiGabiGa 2014.01.09. 20:00:54

Tulajdonképpen egyetértek veled is. Ekkora zenedömpingnél lehetetlen minden zenét megismerni és kivesézni. Még a lista is azt tükrözi, hogy éppen mi jut eszedbe az adott évi sokaságból. Ezt azért mondom, mert a Fair Warning nálam is versenyben volt az utolsó pillanatig, de aztán a Schubert bácsi lemeze kedvéért kiejtettem. Mert az volt a frissebb emlék. De most elővettem Angyalka Helgáék lemezét és bizony, ha lett volna idő újra végighallgatni mindent a lista megírása előtt, akkor biztosan mások és más sorrendben kerültek volna bele. Persze az első helyet kivéve! :) Az nálam annyira szubjektív, hogy csak Kelly Keeling és az Unforgiven lemez ingatta meg rövid időre a belé vetett bizalmamat 1999-ben.

Régi olvasó 2014.01.09. 20:33:34

Én azt hittem, hogy mindenki úgy készíti a listáit, mint én, azaz hogy már februárban nyit egy docot és abba teszi az esélyes lemezeket. Szeptembertől meg már elkerülhetetlen a törlésekkel is foglalkozni. :)

Amúgy igaz, a legjobb 20-30 lemezt gyakorlatilag megnyúltra, vagy hogy még visszább ássak emlékeimben, sercegősre hallgatja az ember, a többinél hamarabb mondjuk, hogy "megismertük".

Kotta 2014.01.10. 09:19:51

@Régi olvasó: én így készítem, csak a végén már nincs időm újrahallgatni őket, szóval az egész rendszerezés csődöt mondott az utóbbi 2 évben :)

végül marad az emlék és hogy mit hallgattam legtöbbet

turisas 2014.01.10. 10:06:29

Azaz vagyok, aki vagyok Túri M.I.V. Sas. Túri "megint igazam van" Sas. Mert a nagy ködből miért ne lenne tisztességesebb a tényleg sokat hallgatott 6 lemezt kiválasztani? :-))

Kotta 2014.01.15. 21:53:09

Milyen egy elcseszett blog ez. Az egyik a zeneipari multikat hiányolja, a másik a CD-ket sírja vissza. :))))