Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

  • SteveDream: Többszöri meghallgatást követően engedjétek meg, hogy kiemeljem a "grand finálé" (Fallen Souls) sz... (2017.06.26. 15:13) Anthriel: Transcendence (2017)
  • Régi Olvasó: Az ilyen "svéd" cikkhez én csak annyit tudnék hozzáfűzni, hogy aki a Timeless Miracle zenéjét szer... (2017.06.25. 19:52) Cromonic: Time (2017)
  • lesliedawn: A magyar rockzene, pláne, ha magyarul is énekelnek benne, eddig nem tudta belopni magát az mp3 lej... (2017.06.24. 13:52) Peta: Homo Imperfectus (2017)
  • Rony70: "Idén karácsonyra nyilván egy magyarországi Styx koncertet fogok kérni a Jézuskától...", leszünk r... (2017.06.21. 19:11) Styx: The Mission (2017)
  • turisas: a pop semmiképpen nem jó stílusmeghatározás ebben az esetben. 7-8 húros gitárokkal nem szoktak rád... (2017.06.20. 13:43) Peta: Homo Imperfectus (2017)
  • Utolsó 20

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Red Circuit: Haze Of Nemesis (2014)

2014.10.24. 11:29 | Dionysos | 3 komment

Red Circuit.jpg

Kiadó:
Limb Music/Soulfood

Honlapok:
www.redcircuit.de
facebook.com/redcircuitgermany

Erősen gondolkodom azon, hogy megváltoztatom internetes "alkotói" nevem (alias: nick/handle), s ezentúl nem Tartuffe-ként azonosítom magam, hanem "Csakazértis" néven írok. Az ok egyszerű: mi itt nem a közönség kiszolgálásával foglalkozunk, azaz, egyes vádakkal ellentétben nem az olvasottság számlálóját pörgetjük, hanem valódi közönségszolgálatot végzünk abban az értelemben, hogy minden anyagi vagy erkölcsi érdek nélkül hívjuk föl mások figyelmét saját "hallgatói" élményeink alapján néhány (szerintünk) figyelemreméltó zenekarra, megjelenésre. Tesszük ezt akkor is, ha látszólag totál érdektelenség fogadja erőfeszítéseinket.

Itt van pl. a német Red Circuit, ez a kevéssé ismert prog-power gyöngyszem. A "Homeland" című lemezük nálam a 2009-es toplista ezüstérmese lett, de a blog-felületet működtető szolgáltató által installált kattintás-számláló tanúsága szerint mindössze hárman voltak kíváncsiak a rövidke, de annál lelkesebb recenzióra. Hosszadalmas várakozás után a Red Circuit most végre új anyagot adott ki (hivatalosan a mai nappal, de az USÁ-ban csak december 2-án), s én - érdektelenség ide vagy oda - csakazértis (!) írok róla pár gondolatot.

Markus Teske billentyűs-producer és Chitral "Chity" Somapala szerelemgyermeke (rossz az, aki rosszra gondol!) igazán akkor talált magára, amikor vendég-gitárosok helyett Christian Moser személyében egy fix és - ahogy mondani szokták - több-mint-kompetens bárdistát találtak. Valószínű, hogy a teuton ősproggerek a Vanden Plasból komoly hatást gyakoroltak rájuk, de szimplán az is lehet, hogy a németekből "ex natura" ez a fajta muzsika árad, az viszont biztos, hogy a Red Circuit ugyanazt a hiperdallamos, mégis kicsit szögletes prog-power zenét játssza, mint a mostanában színházi babérokra törekvő Vanden Plas. Ehhez hozzájárul az is, hogy Somapala hangja igen hasonlít Andy Kuntz kicsit nazális orgánumára, bár annál egy kicsit karcosabb (megjegyzem ez a gurgulázó effekt nem mindig válik javára).

A "Haze Of Nemesis" akár ikertestvére is lehetne a "Homeland"-nek, föltéve, hogy néha egypetéjű ikertestvéreknél is előfordul, hogy az elsőszülött egy kicsit szebbre sikerül, mint a génállományában lényegileg vele azonos fivére. A helyzet ugyanis az, hogy a két lemezt alig lehet egymástól megkülönböztetni, s ebben a tekintetben az sem segít, hogy (a genom-azonosságot igazolandó) a "Homeland" két nótája is fölkerült az új albumra (Haze Of Nemesis, Spear Of Fate). Ezt az eljárást nem is nagyon értem! Az új nóták persze az ismerős, régi kaptafára készültek, kivéve, hogy talán nem mindegyik sikerült olyan jól, pl. az Amanda Sommerville-lel duettben énekelt ballada (My World Collides) kifejezetten uncsi lett.

Az egyneműséget némileg oldja a "My Serenade" című közel 10 perces, ritmusváltásokkal telepakolt opusz. Mindazonáltal úgy érzem, hogy az öt éves készülődés ellenére ez most el lett lazázva egy kicsit. Még szerencse, hogy az új kiadvány tartalmaz három bónusz számot: két korábbi dal koncert-változatát (Homeland, Sun Of Utopia) és egy (mellesleg megjegyzem: fölösleges) Deep Purple földolgozást (Soldier Of Fortune). Ennél azért sokkal vigasztalóbb, hogy a CD mellé a becsületes vásárló kap egy DVD-t is, amelyen látható lesz az együttes 2011-es koncertje a ProgPower USA XII fesztiválon, valamint a Sompala szülőhazájában, Srí Lankán rögzített koncertvideo a lemezt nyitó "Oceans Apart"-hoz.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr256828643

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

garael 2014.10.24. 15:09:06

Én ma hallgattam meg az albumot, és meg is akartam írni a kritikát, de úgy látom, megelőztél.
Egy kicsit megijedtem az első három szám tuctucos faék ritmusaitól, de aztán az előtörő szolíd "ipari groove"ok, és a nagyszerű dallamok megnyugtattak. Tetszetős album.
"Vándormadár"Somapala hangja a Firewind első énekesének ikertesója, úgy emlékszem, énekelt is az egyik Firewind lemezen.

Régi Olvasó 2014.10.24. 19:52:40

A beágyazott videóban az ének felettébb ricsegős-recsegős. Ha az egész lemezen ilyen hallgathatatlan, akkor maradok a remek borító nézegetésénél.

tipeti 2014.10.24. 22:47:19

@garael: ..igen, a harmadikon...nekem rohadtul bejött...