Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Angra: Secret Garden (2015)

2014.12.18. 10:20 | Dionysos | 7 komment

angra.jpg

Kiadó:
Edel/EarMusic

Honlapok:
www.angra.net
facebook.com/angraofficial

Meglehetősen fura dolog egy lemezről a hivatalos megjelenés előtt egy hónappal kritikát írni, főleg amennyiben ez azt jelenti, hogy az év végi összegzésben nem szerepelhet, tekintve, hogy csak az új év első hónapjának közepén kerül boltokba. A szokatlanul "korai" recenziónak oka most történetesen nem az, hogy a gonosz hackerek föltörték az együttes vagy a kiadó rendszerét és kiszivárogtatták az anyagot. Egyszerűen arról van szó, hogy a japán piac egyre meredekebb követeléseket támaszt az előadókkal szemben és a bónusz nóták mellett (olykor helyett) a korábbi megjelenést is erőltetik. Nem biztos, hogy ezzel az együttesek is jól járnak...

Mindezt nem panaszból bocsátottam előre, hiszen az Angrának nagy rajongója vagyok és a "Secret Garden" szép karácsonyi ajándék – megy is be a fenyőfa alá. Nem tagadhatom persze, hogy némi félelemmel vártam a korong megjelenését, mert az Angrát "kreatív" különbségek miatt elhagyó – és manapság az Almah kötelékében muzsikáló – Edu Falaschi énekes helyére az a Fabio Lione került, aki a Vision Divine-ban és a Rhapsody Of Fire-ben gurgulázó, operatikus stílusával borzolta az idegeimet. Ez nyilván gusztus kérdése – Garael kolléga például él-hal az ilyesmiért... Szerencsére azonban itt kevésbé teátrális a modor, a dallamvilág is különbözik; így fordulhat elő, hogy Lione – nagy meglepetésemre – nem egyszer James LaBrie-re emlékeztet.

Más változások is történtek az Angra háza táján, Bruno Valverde személyében új dobosuk van, s ezúttal Rafael Bittencourt gitáros is kiereszti a hangját. Bár tenné többször és bátrabban, mert természetes orgánuma jól egészíti ki (ellensúlyozza?) Lione modorosságát!  Az új albumon vendégszerepel az Epicából Simone Simons (Secret Garden), valamint Doro Pesch (Crushing Room). Fogalmazzunk úgy, hogy a hölgyek szerepeltetése nem rontott az összhatáson, de érdemben nem is javított rajta.

Az új zenésztársak és vendégek mellett új a kiadó és a produceri stáb is. A lemezt  producerként és hangmérnökként a legendás Jens Bogren-Roy Z páros jegyzi, így nem meglepő, hogy a hangzás modernebb és teltebb a korábbinál: több a billentyű és a "kütyü". Ezt a változást én csak üdvözölni tudom, mert a 2010-es "Aqua" például már-már zavaróan szárazon, puritánul szólt.

Az Angra "Titkos kert"-je nagyon szépen és tudatosan fölépített kert: telis-tele van vadregényes, kanyargós csapásokkal, buja és változatos növényzettel. Eltekintve most az allegóriáktól ez konkrétan azt jelenti, hogy a sajnos rövidke, kb. 50 perces album tovább folytatja, egy újabb szintre emeli a két korábbi lemez (Aurora Consurgens, Aqua) által megkezdett tendenciát: a lényegi elemek megtartása mellett (neo-klasszikus hajlamú euro-power, brazil zenei hatások, stb.) egyre progresszívabb irányba mozognak. A 10 dal közül mindössze kettő (Black Hearted Soul, Perfect Symmetry) képviseli több-kevesebb vehemenciával a korábban sokkal fajsúlyosabb "euro-galopp" vonalat. Biztos van olyan, aki elszomorodik ezen, én inkább örülök neki. A szellősebb, rétegzettebb, összetettebb dalokban sokkal nagyobb lehetőség adódik arra, hogy az együttes (főleg az egészen elképesztő Kiko Loureiro!) kivételes hangszeres képességei kibontakozzanak.

Ha az együttes vajúdása, a menedzsmenttel és a kiadókkal kapcsolatos nyűglődés miatt hajlott is valaki arra, hogy temesse az Angrát, most megerősítést nyert, hogy nincs ok az aggodalomra. Az Angra él és virul, szó sincs kreatív válságról, sőt, képesek voltak előre menekülni a megpróbáltatásokból.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr996994375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lesliedawn 2014.12.19. 22:46:21

Tartuffe, az év végi listád lezárása előtt ezt mindenképp hallgasd meg: Iris Divine - Karma sown! Boldog karácsonyt és hasonlóan kitűnő zenékben gazdag új évet kívánok mindenkinek!

Dionysos 2014.12.20. 01:14:23

Érdekes fölvetés :)) Egy ideje már kósolgatom. Még az is lehet, hogy recenzió lesz belőle, de jelenleg el vagyok havazva. Év vége, meg minden. Azért köszönöm a jókívánságokat, és - ahogy az angolok mondják - "right back at ya".

Kotta 2014.12.20. 09:18:16

egy másik ajánlás: Cea Serin idei albuma

garael 2014.12.20. 18:21:00

No, túl vagyok jó pár hallgatáson. Van is néhány megjegyzésem a kritikához, mert nem biztos hogy ugyanúgy halljuk a dolgokat - ez nem jelenti azt, hogy jobban, vagy rosszabbull, pusztán másként.
Mit is írtál az Aqua esetében még 2010-ben?
"Bizony a Stratovarius és a Sonata Arctica után az Angra is túllépni látszik az elszánt és kiszámítható trappolások kényszerű elvárásain. Efölött lehet keseregni, krokodilkönnyeket hullatni, de lehet akár lépést tartani - még ha immáron lassabb tempóban is - az élet szükségszerű változásaival, vagy ha úgy tetszik, a zenészek belső fejlődésével."
Nem tudom, hogy szerencsés-e az euro-galoppot lesajnálva egyfajta értékminőséggé emelni a kiszámíthatatlanabb dalszerkezeteket: meggyőződésem, hogy az értéket nem az dönti el, hogy struktúra mennyire tér el az a "lineáristól", a Stratovarius és a SA pedig jól tudjuk, méreteseket is buktázott az akkoriban új irányvonallal - ez utólag a kritikusok szerint is vakvágánynak bizonyult az adott bandák esetében.
Az új Angra nem rossz, mert a dallamok és a gitárszólók megmentik attól, hogy unalmas legyen, de meggyőződésem, hogy nem is váltak jobb bandává. Hogy mássá? Az bizonyos. De az is az, hogy ezzel az irányvonallal nem is lettek volna olyan kult csapat, mint amilyenné váltak. A brazil folkelemek jelenléte, az ötletek halmaza így is különlegessé teszi a csapatot, de ezt az elegyet, meggyőződésem, hogy az idei Age Of Artemis magasabb színvonalon és élvezhetőbben űzi.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az Angra nem kiváló csapat, de én nem hallok előrelépést- csak egy új irányt, ráadásul nem is hibátlanul járva (monokróm hangulat, a csapatra régebben jellemző indulók hiánya, az egész olyan, mint a jelenkor Stephen Kingje. aki remekül ír még mindig, de művein érződik, hogy unja már a horrort.) Kicsit fáradtnak tűnik az album, kicsit öregesnek, ez pedig nem illeszkedik a brazil temperamentumos szentimentalizmushoz.
Mindezektől függetlenül Kiko teljesítménye valóban elképesztő, ha másért nem, érte mindenképpen érdemes meghallgatni az albumot. Meg persze Lionéért, akinek operás énekstílusát lehet modorosnak titulálni, de amíg a zenebirodalomban az operaénekesek ülnek a trónon, addig kénytelen vagyok azon a véleményen lenni, hogy szeretem a modorosságot:).

saszi11 2014.12.21. 20:24:46

A nai napig imádom az Andre Matossal készített lemezeiket. Unána valahogy már egy lemezük sem tudott elkapni, pedig mindig megpróbálkozom velük. Elmúlt a varázs. Hátha ez visszahozza.

saszi11 2014.12.23. 17:34:47

Na meghallgattam, és azt kell mondjam tetszik. Én imádom a brazil zenei hatásokat, kitekintéseket más stílusba. Még többet is el tudnék viselni. Andre után végre az énekkel sincs semmi bajom. Helyenként tényleg a Dreamet idézi. Én első Rhapsodyt is hallok, de imádtam azt a lemezt. Így nincs vele gondom

Régi Olvasó 2014.12.26. 22:05:11

Eddig határozottan a 2015. év lemeze díjas! Még akkor is, ha a progos lelkemnek most egy kicsit sok volt a jóból; egészen pontosan a zabolátlan futamok erőszakos belenyomorgatása a dallamos részek közé annyira tűnik természetesnek, mint plébánoson a kőberakásos orrkarika. Nálam az énekesnős dalok valamiért kiemelkednek, de ez betudható annak is, hogy mostanában több jut a romantikából. :)