Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Joe Satriani: Shockwave Supernova (2015)

2015.07.17. 15:26 | Dionysos | 5 komment

joe_satriani_2015_shockwave_supernova.jpg

Kiadó:
Legacy Recordings

Honlapok:
www.satriani.com
facebook.com/joesatriani

Ez Satriani 15. lemeze. A 40 fokos kánikulában kb. annyi inspirációt érzek a kritikaírásra, mint a kemencés kenyérlángos sütésre. És az nem sok. Sajnos a lemez sokadik hallgatása se hozta meg a kedvem, ezért örülnék, ha itt le is lehetne zárni a dolgot: Ez Satriani 15. lemeze. Pedig Satrianiról írni kell, írni illik és írni fogok, ha belegebedek is. Generációk tanulták nála a hangszerkezelést (szerintem Kirk Hammettet letagadná, ha tehetné), személyesen vagy oktató kazettákról, esetleg hallásból próbálva "levenni" ma már klasszikusnak számító dalait.

És itt van Satriani 15. lemeze. A legutóbbi megjelenés kapcsán (Untoppable Momentum, 2013) már elmélkedtem arról, hogy ugyanaz a fickó, aki a '80-as évek végén "mozgósította" a gitáros társadalmat, a '90-es évek végére hogyan tudott ellaposodni, elveszni a céltalan útkeresésben. A két utolsó lemez – bár nem volt tökéletes – reményre adott okot, már-már elhitette velem, hogy Satriani vissza tud találni régi önmagához. Különösen annak örültem, hogy lecserélte maga körül a zenészeket – nem mintha gyönge muzsikusok vették volna körül, de némi változtatás nagyon ráfért az ezerszer körbejárt, unásig alkalmazott formavilágra.

És itt van Satriani 15. lemeze, amelyen nem csak Vinnie Colaiuta és Chris Chaney szerepelnek, hanem a The Aristocratsben zenei tűréshatárokat feszegető Marco Minnemann és Bryan Beller is. Szomorúan mondom: ebből nem sok hallatszik. A The Aristocrats egy másfél  perces improvizációs játékában több az izgalom, innováció, mint itt. Jó lenne, ha az egyébként valóban halálosan unalmas Mike Keneally billentyűsön elverhetném a port, de – fájdalom! – ilyen zenészek mellett kénytelen-kelletlen arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy itt a közel 60 éves (!) Satriani az, aki öreg, fáradt, ötlettelen. Az egykor újítóként, kísérletezőként ünnepelt hangszeres zseni végleg beleragadt saját hangzás- és dallamvilágába, fogásaiba és lick-jeibe (frazeológiájába). Nyilván nem azt várjuk tőle, hogy levetkőzve önmagát egy teljesen új hangon szólaljon meg, de ez már tényleg a gépies önismétlés mocsara.

Itt van tehát Satriani 15. lemeze, ami még abban a tekintetben is teljesen szokványos, hogy hagyományosan ronda a borítója és tele van egy bizarr sci-fi tematika szerint ihletett, furcsa című dalokkal. Arról nem is beszélve, hogy az album co-producere megint az a John Cuniberti, akivel a szerintem gyakorlatilag hallgathatatlan "Satchafunkilus" lemezt készítették (na, meg a hőskorban a "Surfing With The Alien"-t).

Kezemben tehát Satriani 15. lemeze, amin akadnak ugyan élvezhető, virtigli satrianis pillanatok (pl. On Peregrine Wings, Stars Race Across The Sky), de többnyire unalmas, ezerszer hallott fordulatokat tartalmaz és egy csomó olyan számot, ami inkább szösszenet, mint igazi dal. Még a nyálcsorgató nagy nevek sem segítettek; a "Shockwave" a Satch életmű azon albumai közé tartozik, amiért soha nem fogok pénzt adni.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr237635624

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2015.07.17. 18:03:38

Látod, milyen jó a kohászoknak, ők felmentést kapnak kritikaírás alól:)

Nem tudom egyébként, hogy kellene-e újat várni egy 60 éves embertől - ha azt nem is, de szórakoztatót igen. Most, hogy meghalt B.B.King, elgondolkodtam, hogy a zenész élete végégig megmaradt annál a pár(száz) blues frázisnál, aztán mégis minden albumát szerettem.

MádiN. 2015.07.20. 09:20:50

Jó nagy lelkierő kellene, hogy nekiálljak megfülelni. Nem mozgatnak már meg ezek a régi nagyok, ill. nem mindegyik...

turisas 2015.07.20. 10:21:39

Ami eddig elérhető a lemezből, nekem bejött. Nyilván szinte szükségszerű, hogy egy gitáros, a rá jellemző kifejezésmóddal, frázisokkal (merthogy nem léphet ki a bőréből) egy idő után jóllakottságot okoz. Ezt sokan úgy fejezik ki, hogy unalmas lesz. Megértem, de bennem nagyobb a tisztelet, mint ennek beismerése. Én is jóllaktam Satrianiból, de....

Dionysos 2015.07.20. 13:50:59

A frázisok, kifejezési formák levetkőzhetetlenségének tényét én is megállapítottam, de itt nem csak hallgatói "jóllakottságról" van szó, hanem arról, hogy (1) "fáradt" lett a dolog (nem egyszerűen ismerős, hanem lapos); (2) hiányzik belőle az a kísérletezőkedv, innováció, ami eddig jellemezte Satrianit (és ami kétségtelenül ihletett néhány szerencsétlen próbálkozást is); valamint (3) végighallgatva a "hőskor" lemezeit, ott minden hang emlékezetes, ki volt találva, megjegyezhető és - ha tetszik - fütyülhető, itt azonban tényleg frázisok, lick-ek sorjáznak. Úgy érzem, a lustaság itt nem a hallgatóra, hanem a muzsikusra jellemző.

ArgonX 2015.07.29. 14:25:56

Az kritika írójával csak abban nem tudok egyetérteni, hogy nálam az utolsó 2 lemez sem adott okot a reménykedésre. Nekem az utolsó 5 album simán kuka, és ezt az újat is 1x hallgattam meg - nem is fogom többször. Pedig Satriani miatt kezdtem el anno én is gitározni, mai napig ő volt rám a legnagyobb hatással. A témák laposak, a nóták unalomba fulladnak, a szólók pedig ötlettelenek, helyenként kimondottan iskolás ízűek. És persze rengeteg az unásig ismételgetett panel benne. Vagy egy hosszabb szünetet kellene tartani, esetleg a koncertekre koncentrálni, vagy végleg nyugdíjba menni, mert ez így nagyon szánalmas teljesítmény... :/