Kiadó:
Valery Records

Honlapok:
www.etherna.net
facebook.com/ethernaofficialpage

Van az úgy, hogy egy együttes tehetsége, zeneszerzői készsége alapján többre hivatott, egy maroknyi fanatikuson kívül mégsem ismeri őket szinte senki. Tudjuk, hogy a metál színtéren a taljánok igen jól teljesítenek, kiváló hangszereseik vannak és vállalkozó kedvű kiadókban sem szenvednek hiányt, a toszkán származású (közelebbről Pisa-i) Etherna mégsem tud az árnyékból a világot jelentő deszkák reflektorfényébe lépni, pedig tényleg profin muzsikálnak.

Ez azonban sajnos nem elég. Olaszországban meglehetősen sok olyan európai prog-power banda működik, mint az Etherna, így a piac eléggé telített. Nincs azonnal fölismerhető, védjegyszerű stílusuk, és a mai dömpingben így bizony komoly kihívás közismertségre, hírnévre szert tenni – ha nem éppen lehetetlen. Pedig a srácok nagyon sokat fejlődtek a 2008-as bemutatkozó lemez óta, ráadásul a "Forgotten Beholder" kegyetlenül jól szól és az alapító Lucatti testvérek gitár-billentyű párbajai majdnem olyan hajmeresztőek, mint a DGM-ből ismert Mularoni-Casali kettősé. Ez pedig nagy szó!

Ha már kritikának csúfoljuk zenei ismertetőinket, engedtessék meg nekem egy kritikai megjegyzés – vagy nem is: inkább egy "szakértő" javaslat! Akármilyen büszkék is énekesükre, Andrea Raccóra (erről ez év május 8-i facebook bejegyzésük árulkodik), addig nem lépnek tovább, míg egy szerethetőbb hangtónusú, jobb adottságú dalnokot nem találnak. Az instrumentális részek kimondottan jók, a hangszerkezelés virtuóz, de ez az általam egyébként hőn szeretett stílus igényli a profin kezelt, bivaly (de nem aranyérgyanús) hangorkánt. Talán ezt ismerte föl a csapatból időközben kilépett dobos, Matteo Amoroso is. Amondó vagyok, inkább frontembert kellene cserélniük és nem dobost, akkor több eséllyel futhatnának neki a következő megmérettetésnek...

Tartuffe