Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Stryper: Fallen (2015)

2015.10.16. 17:12 | Dionysos | 2 komment

stryper-fallen.jpg

Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.stryper.com
www.facebook.com/Stryper

A Stryper nem az egyetlen olyan egykor igen nagy népszerűségnek örvendő dallamos hard rock/heavy metal banda, akikbe Serafino Perugino gigantikus(an sikeres) vállalkozása, a Frontiers kiadó új életet lehelt (itt van mindjárt példának okáért néhány nagy név: Harem Scarem, Mr. Big, Winger, Journey, Night Ranger, Styx...). Manapság a zenészek sokat panaszkodnak, hogy az egykor volt stabil, fizetőképes kiadói háttér piszkosul hiányzik, és nem csak a promóció miatt. Ilyen értelemben a Frontiers mindent megtesz, s ennek a nem kis kockázattal járó vállalkozókedvnek mi isszuk meg a rendkívül ízletes, tápanyagban gazdag levét...

Hosszú évekig tartott, míg a Frontiers mintegy fölfuttatta a szebb napokat látott white metal csíkos apostolait. Volt itt minden, földolgozás lemez (The Covering), saját régi nóták újra följátszott változatban való gyűjteményes kiadása (Second Coming), és egy nem átütő sikerű, de ígéretes saját anyag is (No More Hell To Pay). Utóbbival kapcsolatban megjegyeztem: "A 'No More Hell To Pay' hál' Istennek teljesen modernül szól, Robert Sweet dobjai keményen odavágnak, egyedül a gitárhangzás retrós kicsit (mint a válogatás CD-n), de ez meg alighanem a koncepció része."

Örömmel jelenthetem, hogy a Stryper ezúttal – ígéreteihez híven – bekeményített, a hangzás, még a gitároké is, sokkal vastagabb, modernebb. Végre úgy szól az egész, ahogy az egy "kortárs" heavy metal bandához illik. Elképesztő, hogy még az 1971-es "Master Of Reality"-ről leemelt Black Sabbath földolgozás sem lóg ki a sorból. Mondjuk, ez nem csak a Sweet tesókat dicséri, hanem a Sabbath örökzöld, sőt korát messze meghaladó mivoltát is igazolja. Elég furcsa egy ilyen bibliadobáló együttestől Sabbath földolgozást hallani, bár a "The Covering"-en is volt ilyen (Heaven & Hell), sőt Ozzy (Over The Mountain) és Judas Priest is (Breaking The Law). Közelebbről megvizsgálva azonban az ominózus "After Forever"-t, kiderül, hogy a szöveg keresztény szemmel is teljesen vállalható, sőt ékes bizonyítéka a sokat hangoztatott Sabbath = sátánizmus ostobaságának.

Szinte hihetetlen, hogy – Michael Sweet nyilatkozata szerint – az album anyagát 9-10 nap alatt rakták össze. Egyáltalán nem hallatszik a dalokon sem sietség, sem felületesség. Jól megkomponált, gazdag kórusokkal és pazar szólókkal díszített nóták sorjáznak itt, amelyeknek nem kell belesápadni a régi klasszikus lemezek dalaival való összehasonlításba sem. Mint régi rajongó, komoly elvárásokkal álltam hozzá a kiértékeléshez, de egyáltalán nem csalódtam, még akkor sem, ha a lemez a végére egy kicsit ki is enged. Egyet kell értsek Chris Jerichoval, a Fozzy énekesével, aki szerint az albumot nyitó "Yahweh" alighanem az újraalakulás óta a legjobb Stryper szerzemény.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr757974297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2015.10.16. 17:24:53

A Yahweh nagyon jó szám, valóban, de az egész lemez az. Amit ez a Sweet meg összeénekel - ehhez a hangterjedelemhez ilyen életkorban manapság csak Kiske mérhető.

saszi11 2015.10.17. 18:54:33

jó zene. Megvan a hangulata, ami pl a Riotnak is megvan