Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Teramaze: Her Halo (2015)

2015.10.24. 10:28 | Dionysos | 2 komment

teramazeherhalo.jpg

Kiadó:
Music Theories Recordings

Honlapok:
www.teramaze.com.au
facebook.com/teramaze

A kedvenc bandáimra vonatkozó infókat általában jól képzett vérebként szagolom ki és vadászom le, de az ausztrál Teramaze új lemezének megjelenése még engem is meglepett. Ki gondolta volna, hogy a hosszú, összetett "Esoteric Symbolism" után mindössze egy évvel már kezemben is tarthatom az új, majd' egy órás anyagot. Azt sem tudtam, hogy Dean Wellsék közben istállót váltottak, a Nightmare-től átmentek a Music Theories Recordingshoz, sőt Brett Rerekura énekest is lecserélték egy fiatal hasonmására, bizonyos Nathan Peachey-re, akinek annyira hasonlít a hangja elődjéhez, hogy a frontemberes őrségváltás tényét pusztán a zenét hallgatva talán nem is regisztrálom.

Az eredetileg thrash bandaként indult aussie-kat az "Anhedonia" című albummal szerettem meg, amellyel határozottan progos irányba kezdtek el tapogatózni. Az "Esoteric Symbolism"-on gyakorlatilag már nyoma sem volt a cséplőgépes múltnak, a "Her Halo" pedig már kerek-perec progresszív metál album, méghozzá a zseniális, saját hangon megdörrenő fajtából. Az "Esoteric Symbolism"-mal sokat birkóztam, mert az én ízlésemnek kicsit hangosan és aránytalanul szólt, valamint képtelen voltam megérteni, hogy a fantasztikus képességekkel megáldott Dean Wells miért spórol a gitárszólókkal.

A "Her Halo" most szépen elaltatta, kisimította minden berzenkedésemet, mert arányos, tiszta a hangzás, dallamosabbak a nóták és Dean Wells keze sokat, sebesen és figyelemreméltó biztonsággal kapirgál a fogólapon. Huj-huj-hajrá! Persze ez közel sem jelenti azt, hogy valami gitár-sovén magamutogató szólóalbumával van dolgunk, ahol a többi zenész csupán statiszta. Itt minden jó arányérzékkel alá van rendelve a kompozícióknak, amelyek közül a lemezt indító és záró több mint 10 perces tételek a kedvenceim.

Nincs értelme túlragozni a dolgot, a Teramaze egy rövid esztendő alatt olyan anyagot tett most le az asztalra, amit nem kell kóstolgatnom, hétről-hétre rájárnom, hogy barátkozzak vele; már elsőre éreztem, hogy toplistás a cucc! Nekem kifejezetten szimpatikus, hogy nyíltan vallásosak a srácok, de a kétkedőknek el kell mondjam, a Teramaze az általam ismert keresztény zenekarok közül a legkevésbé tolakodó módon hitvalló. Lehet, hogy Wellsék - ahogy mondani szokták - "down-under" laknak, de nálam most "up and above" futnak a kedvencek között!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr908017145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

saszi11 2015.10.24. 23:21:51

Köszi a kritikát. nagyon jó zene

Régi Olvasó 2015.10.30. 20:02:17

Vártam már az érkezését. És talán éppen emiatt ért csalódás, amikor a negyedik nap végén sem került hozzám közel kerülnie. Ha lenne kedvem leírnám, hogy minden dallan mi a bajom...
Talán majd legközelebb!