Vanden Plas: Chronicles Of The Immortals: Netherworld II (2015)

y_3.jpg

Kiadó:
Frontiers Records

Honlapok:
www.vandenplas.de
facebook.com/VandenPlasOfficial

Szívem szerint egyszerűen csak bemásoltam volna ide a Vanden Plas horror/fantasy trilógiájának első lemezéről írt tavalyi recenziómat. Egyrészt egy csomó időt spóroltam volna vele, ami nem utolsó szempont, hiszen így október végére besűrűsödött az élet (vár még rám egy Def Leppard és egy Subsignal album!), másrészt az olvasót is gyorsan képbe helyeztem volna az alapsztorit illetően. Elég is annyi, hogy a német zenés színházakban nagy sikerrel játszott "Blutnacht" rock/metal opera kibővített, három lemezesre dagasztott stúdióváltozatának második korongjáról vagyon szó… Aki a színpadi előéletről, vagy magáról a történetről többet akar tudni, kénytelen lesz elolvasni a tavalyi kritikát.

Tekintve, hogy egy kiforrott, egységes koncepció mentén megkomponált és lényegében már teljes egészében stúdió-kész anyagról van szó, amit hosszúsága (és valószínűleg üzleti/anyagi megfontolások) alapján némileg önkényesen szabdaltak föl három egyenlő részre, zeneileg sem tudok újat mondani a második részről. A majdnem 70 perces anyag meglehetősen sűrű, a tematikához illően komor hangulatú, sokszor merengő és teátrális, mégis működik önálló prog-metál anyagként. Persze szemezgetni nem érdemes belőle, ez olyan egy gigantikus falatban bekapós cucc; ha nincs valakinek rá egy bő órája, ne is nagyon kezdjen bele.

Meggyőződésem, hogy a Vanden Plas készített már ennél jobb lemezt (Christ O, The Seraphic Clockwork), mégis azt kell mondjam, hogy ha a trilógiát egybetesszük (három év alatt kb. 200 perc tömény muzsika!), a "Chronicles…" a német proggerek eddigi legkiemelkedőbb alkotása. Ismerve az első két részt, a jövőre megjelenő befejezésnek már jó előre megelőlegezem a toplistás minősítést. Egyedül a néha nagyon műanyag nagyzenekari samplerek zavarnak kicsit, na meg Andy Kuntz énekes tipikusan és komikusan németes kiejtése (zometimes I feel zo zad zailing on the zea…).

A "Netherworld II" nem fog zenei csatornákon (tv-n, rádión) játékidőt kapni, a slágerlistákra sem fog fölkerülni, de musical színházak sem tűzik majd műsorra a nagyszabású trilógiát. Ettől még rohadt jó muzsika, amit lehet, hogy monumentalitása, színházias jellege miatt nem is a CD gyűjteményemben fogok elhelyezni, hanem a DVD-k közé, rögtön a "Gyűrűk Ura" extended version box set mellé…

Tartuffe

Címkék: lemezkritika