Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Saffire: For The Greater Good (2015)

2015.11.27. 17:07 | Dionysos | 2 komment

y_13.jpg

Kiadó:
AOR Heaven

Honlapok:
www.saffire.se
facebook.com/saffiresweden

Saffire? Who the fuck is Saffire? – a kérdés jogos, még akkor is, ha zenei érdemei alapján ezt a svéd hard rock brigádot bizony mindenkinek – igen! mindenkinek! – ismernie kellene. A "From Ashes To Fire" című bemutatkozó lemezük egy nukleáris detonáció pusztító erejével robbant be a 2013-as toplistámra és gigantikus felhője egészen annak második helyéig emelkedett. Magam is csak földbe gyökerezett lábbal, tátott szájjal figyeltem az eseményeket. Körülbelül így jártam akkor is, amikor megláttam, hogy hivatalosan folyó hó 27-én új lemezük jelenik meg. Úgy vetettem rá magam, mint Charlie Sheen a crack kokainra…

Ezek a fiatal svédek hihetetlenül fölkészült hangszeresek, Tobias Jansson az egyik legígéretesebb hard rock/metal torok a szakmában, és a '70-es évek zenei örökségéből úgy táplálkoznak – ellentétben pl. az előbb recenzált Voodoo Circle-lel –, hogy az egész egyáltalán nem lenyomozható, nem korábbról ismert paneleket tologatnak, hanem saját hangon szólítják meg a műfaj kortárs rajongóit. Az előző lemez a végére kicsit összetettebbé vált, ezért is állhatott elő az a helyzet, hogy egyes kritikusok – tévesen – progresszívnak titulálták őket. Az új album már végig direktebb, hogy ne mondjam slágeresebb – bár közel sem az Aerosmith vagy a Bon Jovi stílusában, hanem alapvetően egy füstösebb, karcosabb mentalitást tükrözve. Az új kiadó neve egy kicsit rám ijesztett, de aggodalmam alaptalannak bizonyult.

A borítóra ezúttal kapnak egy hatalmas elégtelent – érthetetlen, hogy miért kell az amerikai slugde és groove metal csapatok tipikus grafikai megoldásait majmolni. Zeneileg viszont – most jön a L’art pour L’art Társulat klasszikus Osztályfőnöki órájának inverze - négyes fölé, ötös, csillagos ötöst írtam be. Engem ugyan nem zavartak az első lemez komplexebb témái sem – sőt! –, de az idei megjelenés dalcsokra egyszerűbb fölfogásban fogant mivolta ellenére sem smafu. Egyelőre kiváltképp a Ronnie James Dio szellemét idéző, Black Sabbathosan középtempós "Wake Up The World" tetszik, de biztos vagyok benne, hogy később más kedvenceket is avatok majd. Jelentem: sűrűsödik a toplistás mezőny!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr668119072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2015.11.27. 17:51:48

Frankó szám, ráadásul a verzében, illetve a riffelésben van itt is némi Tony martin-os Sabbath. Fasza, öblös hangja van az énekesnek, ez tényleg figyelemre méltó.

Rony70 2016.01.12. 17:46:17

Bevallom, sokszor csak elolvasom, de idő hiányában nem hallgatom meg egy-egy, a recenzó által tetsző albumot! Ha jókora fáziskéséssel is, de ez most összejött! Gondolom más is van így, ezért hát jelzem: ez veszedelmesen jó zene! Nyílván csipázni kell az ilyen régisulis hard-rockot, de aki igen, annak most szólok, bitang jó zene ez!