Cloudscape: Voice Of Reason (2016)

y_18.jpg

Kiadó:
Dead End Exit Records

Honlapok:
www.cloudscape.se
facebook.com/cloudscapesweden

Elég furcsa a viszonyom a Cloudscape-pel, miközben kezdettől fogva hangsúlyozom, hogy nem lelkesedem Mike Andresson hangjáért, valamint mindezidáig egyetlen 100 százalékos lemezt sem sikerült írniuk, a gyűjteményemben megvan minden eddig megjelent korongjuk, még az sem valószínűtlen, hogy a "Voice Of Reason"-t is iktatni fogom a többi közé. A 2012-es "New Era"-t egyébként dicsértem, főleg úgy, hogy azzal az anyaggal is négy éven keresztül bíbelődtek, házaltak, míg sikerült egyáltalán "fizikailag" is megjelentetni.

A küzdelem nem maradt nyom nélkül, a besokallt Daniel Pålsson gitáros helyére a "New Era" fölvételeinek befejezése után Stefan Rosqvist lépett, és eléggé el nem ítélhető módon nem Pålsson, hanem Rosqvist neve került föl a borítóra. A "Voice Of Reason" munkálatai is éppen négy évig tartottak; a kérdés, hogy vajon megérte-e ilyen sokáig várakozni. Az már első hallgatás után nyilvánvaló, hogy a hangzásban nem sikerült érdemi előrelépést kiharcolni. Főleg a dobok szólnak nagyon gányul: konkrétan, mintha szemplereket és nem valódi dobokat hallanánk. Ez elég lehangoló.

Mindazonáltal igyekeztek frissebbnek, modernebbnek tűnni, ezt főleg a "naprakészebb" szinti hangszínek, effektek használata jelzi, valamint a pörgősebb ritmusok előnyben részesítése. Egyértelműen dögösebb, fémesebb a megközelítés a korábbinál, a prog-powerből kikopni látszik a prog, sőt akadnak olyan nóták is (pl. a beszédes című "All For Metal"), amelyek már inkább a heavy metal kategóriába illenek.

A rövidke, mindössze nyolc nótás lemez nem lesz a kedvencem, és ez nem csak a hangzás rovására írandó. Most egyetlen olyan dalt sem találtam az albumon, ami nagyon eltalált volna (talán az "In Silence We Scream" című záró tétel sikerült legjobban), Rosqvist "tekerős" stílusát pedig határozottan visszalépésnek érzem az eddig megszokott szólómunkához képest.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika