Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Dream Theater: The Astonishing (2016)

2016.01.27. 12:17 | Dionysos | 58 komment

yy_5.jpg

Kiadó:
Roadrunner Records

Honlapok:
www.dreamtheater.net
facebook.com/dreamtheater

Előre szólok, hogy a gyöngébb idegzetűek, illetve azok, akik nem bírják a trágárságot, ne is olvassanak tovább! Sokkoló, erősen szubjektív, sommás tartalom következik! Amikor az előzetesen megjelent hírekből kiviláglott, hogy dupla lemez jön, már gyanakodtam, bár ez még akár jól is elsülhetett volna (noha a minimum felemás "Six Degrees..." nem volt túl biztató előzmény). Azután kiszivárgott, hogy valami ostoba sci-fi/fantasy történet szolgáltatja a keretet, amihez ráadásul primitív képregény jellegű karaktereket rajzoltak, és a szetlistán lemezenként kb. húsz track szerepel, amelyek közül jó pár maximum egy perc körüli, ún. átvezető zörejhalmaz (köszönjük, Emese... izé, Rudess!). Az egész olyan infantilisnek tűnt, de legalábbis tökéletesen idegennek mindattól, amit a Dream Theater eddig képviselt.

Én állat, abból kiindulva, hogy eddig a leggyöngébb lemezük is lényegileg önazonos volt és megállta helyét nemzetközi összehasonlításban, előrendeltem az új albumot! Ha csak egy hetet várok az idő előtt kiszivárgott digitális változatra, tuti nem adok érte 10 font + postaköltséget! Itt jegyzem meg: akinek ennyiért kell a "The Astonishing" bontatlan állapotban, kb. két hét múlva jelentkezzen nálam! Igen! Ennyire súlyos a helyzet! Sokan panaszkodtak az utóbbi években, hogy a Dream Theater önismétlő, lapos, rutinszerű és izgalommentes üzleti vállalkozássá vált, de ős-rajongóként titkon azért reménykedtem, még Portnoy józanító távozása után is. Ez a lemez azonban az utolsó csepp az én poharamban, a kegyetlen kegyelemdöfés, a dermesztő jégzuhany...

Ez a dupla album, kérem szépen, csak nyomokban tartalmaz Dream Theatert, egyáltalán progresszív metált. Címe alapján a legutóbbi, 2013-as lemezről gondolhattuk volna, hogy az együttes egy "reboot" jellegű vállalkozásba kezdett, valójában azonban a "The Astonishing" lett a Dream Theater Internacionáléja: "A múltat végképp eltörölni!" Persze úgy, ahogy a bolsevikok csinálták: igazából nem történt semmi lényeges változás, csak paradigmát és elitet váltottak. Én bizony meggyőződéses antikommunista vagyok, így ezzel már közösséget nem tudok vállalni. Innentől kezdve gyanús kívülállókként helyezem megfigyelés alá a következő célszemélyeket: James "Nyálgép" LaBrie, John "Ja, te is itt vagy, észre se vettelek" Myung, Mike "Unalmas és steril dobtanár" Mangini, John "Valami mást kéne csinálnod" Petrucci, és végül Jordan "Kütyümütyü" Rudess. Utóbbi különösen a bögyömben van, lényegében őt vádolom azzal, hogy széttrollkodta az ezredforduló egyik legjobb zenekarát az elektromos bizbaszaival, idegesítő hangzásaival, a cirkuszi és bárzongorista mutatványaival, a filmzenés ambícióival.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az új album koncepciójáért most Petrucci a felelős, ő beszélte rá a többieket és a kiadót, hogy adjanak ki egy musical-szerű, összefüggő történetre alapazott anyagot, amelyen viszont (fájdalom!) egy énekes fogja az összes szereplőt megjeleníteni. A zenét Petrucci és Rudess együtt írták, de Petrucciból igen keveset hallani, sokszor zavaróan halk és a szólókkal is elég fukarul bánik, bár ahol megszalad a keze, ott továbbra is lenyűgöző. Ezekért a pillanatokért érdemes egyáltalán átverekedni magunkat az – írd és mondd! – 130 perces andalító kliséhalmazon. Ennek ellenére mondom: cseszd meg, Petrucci! Ha filmzenét, musicalt, vagy videojátékos háttérzenét akarsz írni, akkor add ki a saját neveden vagy csinálj egy oldalági projektet, mint egykori harcostársad, Mike Portnoy (akit most utólag nyilvánosan megkövetek: az idő téged igazolt, Mike!).

"The Astonishing" – ja, valóban megdöbbentő, de nem pozitív értelemben. Ez egy teljesen zagyva, csapongó, szirupos, papírvékonyra és irdatlan hosszúra nyújtott ál-színpadi, ál-szimfonikus és ál-progresszív produkció. Bármilyen ambíciók, elgondolások vezérelték is, sem musicalként, sem rock operaként, sem filmzeneként nem állná meg a helyét. Kis jóindulattal videojáték még lehetne belőle – ó, mily sekély e kéj! Lehet, hogy ezt egy második vonalas német vagy svéd art/prog rock formációnak elnézném, sőt még a kalapom is tisztelettel megemelném, de a Dream Theatertől ez bizony övön aluli. Valaki magyarázza már el a szerzőpárosnak, hogy egy muzsika nem attól lesz progresszív, ha össze-vissza kapkod, hol tangót (Lord Nafaryus), hol dixie-t (Three Days), hol pedig country-t játszva (Hymn Of A Thousand Voices)!

Istenem! Amikor Rudess fostalicska hangszíneit és elektronikus vértyogásait hallgatom, vagy LaBrie herélt, negédes manírjait ebben az újrahasznosított, nyáltól és méztől csöpögő, gyermeteg, érzelgős és Broadway-orientált katyvaszban, olyan keservesen távolinak tűnik az "Images And Words" szinte forradalmi újdonsága, tökéletes zenei és lírikus egysége, az "Awake" érzékeny keménysége és játékos súlyossága! Azért vagyok végtelenül csalódott, mert úgy érzem, ez a folyamat immár visszafordíthatatlan, innen nincs visszaút (talán Portnoy visszatérése és a LaBrie-Rudess páros eltávolítása után sem). Halálosan szomorú a lelkem, ez az egyetlen mentségem erre az epeömlésre...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr478321578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

saszi11 2016.01.27. 13:23:41

Amikor először meghallgattam a lemezt, szinte láttam előre ezt a kritikát. Számomra kifejezetten üdítő, hogy nincsenek beválllt dalszerkezetek, kötelező szólók. Imádom a sok zongorár, játékosságot. Nem az állandóan ugyanazt váróknak készült. Amikor annakidején kijött a When Dream, ugyanúgy fura volt kemény zenében Ennyi bill. Ez a lemez ugyanolyan forradalmi. Persze mg rengeteget kell hallgatni, de Számomra megéri. Idén nekem írják a lemezeket ;) Egyedül az ének nem képes ezt a változatosságot tmvisszaadni. De nálam az ének mindig az utolsó dolog egy zenében. Annak Örülök hogy nincs 150 vendég. King Diamond maga is megoldaná.;) Az utóbbi idők legkellemesebb meglepetése.

Rony70 2016.01.27. 18:21:34

Hi-hi....ezen jól fel húztad magad, pedig a belinkelt dal nem rossz!

tipeti 2016.01.27. 19:57:46

Megöl a kiváncsiság, hogy meghallgassam , mert amit még hallottam erröl a lemezröl, az egyáltalán nem tükrözi azt a "trágárságot" amit leírtál. Ès valóban, a belinkelt dal tényleg nem rossz. Nincsenek nagy elvárásaim egy új DT lemez elött. Belenyugodtam hogy nem lesz új Images and Words, Awake...vagy éppen Metropolis... Ìgy sok késöbbi lemezben mindig találok valami érdekeset....és szórakoztat. Lehet hogy rossz az izlésem.....vállalom....

MádiN. 2016.01.28. 09:16:44

:D:D:D
Az őszinteség érték, amúgy Rudesst hibáztatja 9,999 ember 10-ből a modernkori dt fazonjáért, köztük én is.
Six lemezen nyomokban találtam elemeket, azóta egyet sem tudok meghallgatni, számokat sem, semmit, motívumokat sem.
Az Images és Falling album az mindig fenn van az mp3 lejátszómon.

turisas 2016.01.28. 11:17:28

Hát gyerekek, nekem meg nagyon bejön. Kérem is a cd-t, meg sem érdemled. :-)

Olyan szép estét töltöttem tegnap velük, hogy ihaj! :-)

saszi11 2016.01.28. 12:27:14

@MádiN.: Hallottad már ezt a lemezt egyáltalán? Mert a két kedvenced alapján pont ez is bejönne szerintem.

turisas 2016.01.28. 16:45:34

Tegnap betettem este az iPodba, felkészülve valami rettenetre, ehhez képest kaptam egy nagyon magas zenei színvonalon eljátszott rock musicalt, vagy mittoménmit. Mindenesetre lekötött és élveztem, ez a meztelen igazság

Régi Olvasó 2016.01.28. 18:31:03

Ennyi érdekes hozzászólás után felettébb szomorúan tapasztalom, hogy kedvenc lemezturkálómban még nem jelent meg. :(

De előre vetítem, a Scenes óta nem tudnak teljesen soraikba állítani, csak ideig-óráig. És sajnos egyre kevésbé. Igaz, előtte is voltak gyengébb dalok a lemezeken.

lesliedawn 2016.01.29. 09:55:08

Nem kell újra és újra az Images and Words kettőt várni. Ők is változnak és üdvözlöm (pedig sokszor nekem sem jön be az eredmény), hogy keresik az új utakat. Mostanra ők is rájöttek, hogy a fúzió talán az egyetlen lehetséges továbblépés, ahogy a Haken is ezt teszi nagy-nagy örömömre:) Igaz, náluk sokkal tetszetősebb lett a produktum...
Egy prog bandánál talán nem olyan nagy bűn a változatosság:)

Dionysos 2016.01.30. 18:15:50

@lesliedawn: Egy "Images..."-t vagy egy "Awake"-et talán nem, de minimum egy "Systematic Chaos"-t, ami az "újkori" DT messze legjobb (és leginkább alulértékelt) albuma.

Running Wild 2016.01.31. 10:19:26

Remek kritika, ja mégsem. Igazából az a lényeg, hogy megint csináltak valami mást, mint eddig, ami vagy bejön, vagy nem. Nekem bejött, mert a sima soralbumaiknál már voltak gondok, unalmas, érthetetlen pillanatok.
Teljesen jó zene ez, szerintem.

saszi11 2016.01.31. 11:22:45

@Running Wild: Ez nem kritika volt. Hanem egy sértődött kisgyerek nyavalygása, mert nem kapta meg a játékát. A legközelebbi biztos jobb lesz.

Dionysos 2016.01.31. 14:14:00

@saszi11: kemény, meggondolatlan és megalapozatlan szavak ezek... még szerencse, hogy nem vagyok az a sértődős fajta :)

saszi11 2016.01.31. 14:51:49

Hát az írás is ilyen. Máshogy nem tudtam jobban jellemezni. Hogy nem tetszik ok, de a trágárság és az eggyes tagok jellemzése sem piskóta. Elfogadom a hirtelen felindulásból elkövetett írásnak.

garael 2016.01.31. 17:34:50

@saszi11: Idézz már egyetlen trágár megnyilvánulást a kritikából - ha a cseszd meg ilyen, akkor szentkép helyett a te avatarodat - ja, nincs - fogom kirakni a falra.

garael 2016.01.31. 20:03:14

@saszi11: Azta! Valóban rontja a kritikai összképet...

saszi11 2016.01.31. 20:41:09

Szerintem is. Egyet értünk. :)

lesliedawn 2016.02.01. 09:56:54

Jó kis megosztó lemez lett ez!:) Lehet, hogy annak is szánták...
Első nekifutásra végighallgattam az egészet, na, abból nem sok maradt meg, ilyen monstre anyagnál ez nem is csoda. Azóta csak az első felét ízlelgetem, szorgosan gyomlálom a túlzó elhajlásokat, egyre inkább beérik. Jövő héten talán már nekiugrom a második felének is. Nem is értem, hogy lehet ekkora hangmennyiségről pár nap (óra) után objektív kritikát íni. Sehogy...

Johnny R. 2016.02.01. 14:21:18

Nekem is olyan semmilyen. Berakom hallgatom erőltetem mert a kedvenc zenekarom, aztán semmi. 0 érzelem. Illetve felbasz h erre elkotyavetyelni 1 izé 2 Cd-t? Borzalom. Kiveszem elrakom es azt remelem lesz majd olyan korszakom amikor jonak hallom. Biztos bennem van a hiba h unom. Vagy csak szar.

Szabó Levente 2016.02.01. 14:54:26

Én megvárom amíg mindenki lehiggad, aztán majd meghallgatom:)
Egyébként sokszor érzem azt 1999 óta, hogy inkább elviselem mint szeretem Jordan-t.
Azt gondolom már régóta, hogy nem Portnoy pótolhatatlan hanem Kevin Moore.
Több mint 20 éve hallgatok napi szinten zenét és soha senkit nem hallottam még azóta, aki ilyen erős hangulati töltetet tudna adni fémzenének mint ő.
Az Awake lemez ettől tökéletes, meg attól, hogy Petrucci is csúcson volt és talán attól, hogy James is akkor énekelt a legjobban.

daemonhunter 2016.02.01. 15:23:40

ez az album egy nagy nulla.

Dionysos 2016.02.01. 16:43:25

@Szabó Levente: Moore-ral egyébként fején találtad a szöget. Régóta gondolkozom azon, hogy van-e az iparban még egy olyan billentyűs, aki a hangulatteremtésnek akkora mestere. A virtuózok rengetegen vannak, de...

Persze az is igaz, hogy Moore beleunt a metálba és sem a Chroma Key-vel, sem az OSI-val nem alkotott maradandót.

Dionysos 2016.02.01. 19:49:12

@lesliedawn: "Nem is értem, hogy lehet ekkora hangmennyiségről pár nap (óra) után objektív kritikát íni. Sehogy... " Válaszom: rutin és intelligencia kérdése. Egyébként meg ajánlom figyelmedbe a facebook oldalunkon Lovrek Krisztián teljesen korrekt, minden vitán fölül állóan szakmai véleményét...

saszi11 2016.02.01. 23:27:50

Sokadik hallgatás után is csak azt tudom mondani, sokat veszítetek, hogy meg sem próbáljátok befogadni. Én ugyanígy vagyok az első kettőt leszámítva eddigi lemezeikkel. De azt mindig elismertem, hogy jók, csak nem az ízlésvilágom. Ez a lemez ugyanolyan jó, mint bármelyik lemezük, csak más stílusban íródott. Hatalmas Rush rajongó vagyok, az összes korszakukat fenntartás nélkül imádom. Egyedül egy lemezük nem tetszik. De az se azért mert rosszabb, mint a többi, csak én nem értem.

Dionysos 2016.02.01. 23:56:03

@saszi11: Érdekes a Rush említése, ugyanis ennek a lemeznek még a koncepciója is "kölcsönzött" ... nyilván azt hitték, hogy ma már senki sem emlékszik a Rush "2112" című opuszára. Hát rosszul hitték...

saszi11 2016.02.02. 00:08:52

Lehet ezért tetszik, de engem akármilyen fura leginkább a When Dream hangulata jön be nálam hallgatása közben. Pedig teljesen más zeneileg, mégis ott motoszkál az érzés. Talán mert az tetszett ennyire, és döbbentett le

Dionysos 2016.02.02. 08:48:50

@Dionysos: Okulásul azoknak, akiknek nincs facebook hozzáférésük, íme, Lovrek Krisztián kiegyensúlyozott és szakmai véleménye:

"Én kétszer futottam neki eddig, mindkétszer elaludtam rajt'. Alapvetően Portnoy kilépte óta nem nekem zenélnek. Akkor ott számomra valami végérvényesnek tűnő módon elveszett. Jött helyette egy cirkuszi mutatványos élő dobgép, borzalmas sound-al, és élettelen játékkal, eggyel kevesebb lett a fék, a dalszerző és a koordinátor, ill a dolgokba beleszóló producer, Petrucci meg - akit nálam jobban aligha tisztelt és ismert zeneileg itthon bárki - magára maradván beleült egy bizonyítási és megfelelési kényszertől fűtött hintába (megy ez egyedül is), amit egyre megszállottabban hajt. A sokak által áhított leállás helyett album-turné-album-turné mókuskerék, most meg alig két évvel a definitívnek szánt zenekari nevet viselő korong után rögtön dupla lemez....Mindeközben a korábbi védjegy szintű prémium kategóriás JP sound is egyre távolabb kerül a régi dimenzióitól... Ez már nekem erősen a ló túlsó oldalának tűnik. Nem tudom hova vezet ez, mert senkinek nem tetszik az irányvonal azok közül, akiket ismerek, ellenben az új fanokat meg biztos nem érdekli/zavarja, mert nem ismerik a múltat, és így nincs mivel összehasonlítani a jelent. Én azt tartom, hogy egy DT szintű lemez megírásához egyrészt nem elég 1-2 ember, és nem lehet 1-2 évente jó lemezeket lerakni az asztalra, pláne nem évtizedeken át, úgy, hogy az embernek a turné-lemez körforgásban feltöltődni, inspirálódni sincs ideje. Egy átlagos DT lemezen annyi hang, ötlet és technikai bravúr található, ami más előadók teljes életművében sem, így aztán egyre jogosabbnak érzem Portnoy egykori óhaját, hogy kicsit visszább kéne venni a tempóból, hagyni időt feltöltődni, kicsit más csinálni (elvileg minden tagnak volt/van/lehetne szólóművészi karrierje is, JP második szólólemeze évek óta aktuális lenne), és nem hajszolni a lovat a szakadékba. Jelen pillanatban szerintem ez történik. Kár érte. Ellenpéldaként a ToTo-t tudnám felhozni. Ritkán készülnek lemezeik, de azok kivétel nélkül zseniálisak is lesznek. Pedig ők is tudnának évente lemezt kiadni, de mi értelme lenne? Hova a nagy sietség? Olyan életmű van, ami mellett már semmi szükség semmit bizonyítani."

Dionysos 2016.02.02. 09:11:59

Egyébként újabb és újabb "finomságokat" fedezek föl az albumon: az "A Life Left Behind" pl. egy az egyben, hangulatában, fölfogásában, hangszerelésében Neal Morse, Spock's Beard, illetve Transatlantic. Van egy gitáros ismerősöm, aki szerint ez zseniális, viszont ha Neal Morse-hoz van köze (ahol ez a stílus sokkal önazonosabb, természetesebb), akkor ez "nem az ő zenéje" és hetek alatt sem tudnám a lejátszójába belekönyörögni.

saszi11 2016.02.02. 09:56:10

@Dionysos:A Dream mindig is tele volt utánérzésekkel. Én eleve a Rush vonal miatt szerettem meg. De később is (Pantera, megadeth, Metallica stb). Senki nem kényszerít senkit, hogy hallgassa. Ez egy hihetetlen módon kidolgozott nagyon nehéz zene, tele finomságokkal. Aki a refréneket keresi, meg a slágereket az biztos csalódott. De hogy nyálas volna , aki ilyet leír mire gondol? Szerintem meg se hallgatta az egészet. Russel meg kimagaslóan a legjobb választás szerintem. Senki mással nem alkották volna meg így ezt a csodát. Én ott látom a Dream hibáját, hogy eddig nagyon beálltak ugyanolyan albumokat gyártani, és sokan már kötelezően várták , hogy ugyanazt kapják. A Rush nál ilyen nem volt. Mertek váltani, és a rajongók be is tudták fogadni bármely kísérletező albumukat.

saszi11 2016.02.02. 11:11:32

Rudess akart lenni :)

saszi11 2016.02.02. 23:42:36

nem egy Lovrek(mindenkit lemondok) de azért érdekes íráa. Érdemes elolvasni
rockstation.blog.hu/2016/02/01/dream_theater_the_astonishing_667#comment-form

Toszkána Grófja 2016.02.04. 10:23:15

@Dionysos: Érdekes, de nekem is a Spock's Beard ugrott be erről a számról, egyből. Az eleje még elment volna egy Neal utáni számnak is, de amikor James elkezd énekelni, ott tényleg az még a régi Neal-es vonalat idézi. Transatlanticot valószínűleg azért nem hallottam bele, mert a Stoltnak van egy sajátos hangzása ami ebből hiányzik. Viszont ez a szám is a vége felé átcsap ilyen tipikus Rudess-féle szimfónikus bűvészkedésbe.

AlbaZen 2016.02.06. 22:01:08

2000 óta vártam ezt a lemezt. Akinek a DT soft oldala jön be, imádni fogja, akinek a keményebb, utálni. Inkább örüljünk, hogy ennyire sokoldalú napjaink egyik legképzettebb zenekara.

ArgonX 2016.02.08. 11:23:35

Maximálisan egyet tudok érteni a poszt írójával. Én speciel 1x tudtam a lemezt végighallgatni, többször nem fogom. Halál unalmas, lassú és semmilyen dalok gyűjteménye, öncélú, idegesítő átkötésekkel. Rudess még a legelején üde színfolt volt a zenekarban, de most teljesen rátelepedett az egész zenére ezzel a fimzenés-cirkuszi-bazári megoldásaival.

Nem igazán értem a mostanában egyre több helyen olvasott hozzászólásokat, akik pezsgőt bontanak a lemez nagyszerűségére. A DT egy prog METÁL zenekar elvileg, amihez ennek az albumnak semmi köze. Én azért veszek DT lemezt, mert metált szeretnék hallani. Ha ezt a Musical/Rock opera f*st akarom hallgatni, akkor ellátogatok az Operett Színházba egy Bereczki darabra - mert ez a produktum az a szint, oda való. De ez sosem fog megtörténni, van másik 1000 fiatal prog metál zenekar, akik messze jobbak, szóval megvoltam az új DT nélkül idáig is. Csak hát rohadt szomorú ez, ahova jutottak...

AlbaZen 2016.02.08. 12:06:03

@ArgonX: Képzeld magad egy prog metál zenész helyébe. Rohadt unalmas lenne 30 éven keresztül ugyanazt a zúzást produkálni, amit a keményebb vonalas rajongók várnak. Minden sikeres zenekar életében eljön az idő, amikor felteszik maguknak a kérdést, hogy a rajongóknak csinálunk zenét, vagy egyszerűen jól akarjuk magunkat érezni és más irányokkal is kísérletezünk. Általában ilyenkor születnek a bandák repertoárjába bele nem illő, zseniális, meg nem értett albumok, mint a Def Leppard - Slang (1996), Metallica - Load / Reload (1996-1997), vagy mint ez is. Fogadjuk el, hogy nincsenek rászorulva a rajongók óhajára, tegyük be a cd-t és élvezzük, ha tetszik. Ha meg nem, akkor majd talán a következő tetszeni fog, ebből a körből kimaradtam.

saszi11 2016.02.08. 16:23:04

Én azt tartom a legszomorúbbnak, hogy aki progresszív zenét hallgat, az nem bírja elfogadni az újítást. A progresszív nem azt jelenti, hogy játsszak minél összetettebb zenét állandóan ugyanabban a körforgfásban. Hanem kísérletező , nem a szokásos, olyat alkotni, ami még nem volt. A progresszív zene rajongóinak kellene a legtágabb zenei ízléssel rendelkeznie. Ajánlom hallgassátok végig az East összes lemezét a kezdeti instrutól kezdve. Na az progresszív. Például a Rések a falon. amin gitár is alig van. Vagy ELP-et. Csakhogy megértsétek mitől progresszív egy zene.

Dionysos 2016.02.08. 17:08:04

@saszi11: Kedves Saszi11! Nem kell ám személyes sértésnek venni, ha valakinek nem egyezik az ízlése a Tiéddel. Én sem dohogok amiatt, hogy a progresszív metál egyik megkerülhetetlen alapvetésének, abszolút csúcsteljesítményének tartom a Sun Caged: The Lotus Effect című lemezét, a műfaj legtöbb rajongója meg még csak nem is hallott róla (itthon pl. rajtunk kívül kínos hallgatás fogadta...).

Mi ezen az oldalon azon vagyunk, hogy saját élményeinken keresztül bemutassuk olvasóinknak a műfaj széles, ezernyi színnel pompázó palettáját. Fönntartva a jogot, hogy a kritikám helytálló, elfogadom, hogy Neked az új DT most épp nagyon bejött...

saszi11 2016.02.08. 17:18:12

nem arra gondolok, hogy tetszik vagy sem. De itt az a gondja a legtöbb embernek, hogy miért nem metal. Vagyis stílusgondjaik vannak. A minőségről gondolom felesleges vitát nyitni.Mert nem attól lesz valami igényes, hogy mennyire kemény. Esetleg ajánlom a lemez előtt
Jordan Rudess - The Unforgotten Path lemezét. Talán segít az új Dream befogadásában..

garael 2016.02.08. 17:31:09

@saszi11: Ne degradáld legyél kedves a hozzászólók azon részét, akinek nem tetszik az album: hidd el, nem csak stílusgondjaik vannak - de ez szerintem egyértelműen a kritikából is lejön. Az meg, hogy éppen ezen az oldalon kéred számon a progresszív stílusok értelmezésének helyességét, némiképp felhúzásra készteti a szemöldökömet. Ezt te sem gondolhatod komolyan...

Dionysos 2016.02.08. 17:59:16

@saszi11: Egyébként a legnagyobb jóindulattal ajánlom figyelmedbe egy svéd progresszív/art rock formáció, az A.C.T lemezét, amiről itt is esett szó

dionysosrising.blog.hu/2014/02/21/a_c_t_circus_pandemonium

Ugyanabban a koncepcióban fogant, mint a "The Astonishing", csak szerintem letisztultabb, kerekebb, kevésbé csapongó, kompaktabb termék.

saszi11 2016.02.08. 19:05:33

Azért remélem belehallgattok Rudess lemezébe, mert le fogtok döbbenni. az hatalmas hülyeség hogy a Dream ben éli ki magát. Ő szólóban bármit megtehet. És komolyzenei szintet veregeti, hihetetlen nagy zenész. Bár alapból feldolgozás album, de ez ne ijesszen meg. Jóval nehezebb az eredeti daloknál. Köszönöm az ajánlást. Meghallgatom. De nekem nem azért tetszik a Dream lemeze mert bizonyos stílusban íródott, sőt nem is szoktam musicaleket hallgatni. Szerintem nem is az. Egyszerűen tetszik a zene. Lebilincselt. De nem csak engem , Ezt a lemezt vagy gyűlöli valaki, vagy imádja. Ami azt jelenti, hogy jó. Csak nem mindenkinek íródott.

turisas 2016.02.08. 20:05:11

Nem tudok mást írni, az Astonishing egy nagyon zenei, nagyon hallgatható lemez most már sokadjára is, és -elismerem - nagyon más, mint amit eddig csináltak.

Egy zenei utazás és ha valaki a "metal"-t kéri számon, hát tök tanácstalan vagyok. Ezen az elvileg rock/metal blogon olyannyira különböző, egymással összehasonlíthatatlan zenéket szerettünk már, hogy ez alapján nehezen lehetne a stílust definiálni. Belefér a mélyrehangolt riffelés éneklés, hörgés, de belefér Friedmann japán pop kikacsintása is. Ez nekem mind rock/metal. Ha nem lenne benne gitár, dallam, zeneiség, megérteném a haragot és becsapottnak érezném magam, de csupán a gitármunka is irgalmatlan ám, tessék csak megfigyelni.
Tényleg nem értem, na! Azt elfogadom, ha valakinek nem tetszik, de a zeneiségét kétségbevonni az egyszerűen ostobaság, méghozzá veretes ostobaság.
Tartuffe rám utalt a Morse párhuzam kapcsán, de a helyzet az, hogy ha nem is hallgatom, soha egy pillanatra nem vonnám kétségbe a zeneiségét, merthogy soha nem mondok veretes ostobaságokat zene kapcsán.

garael 2016.02.08. 20:12:45

@turisas: "... soha nem mondok veretes ostobaságokat zene kapcsán..."
"...de belefér Friedmann japán pop kikacsintása is..."
Aha, a japán pop az metál - főleg mert Friedman játssza, illetve kacsintja ki.
Akkor ez most veretes, vagy ostobaság? Vagy nem a zene kapcsán írtad?

saszi11 2016.02.08. 20:33:27

Először én is furán néztem Friedmann japános cuccaira. Egészen addig míg meg nem hallgattam az azokat követő koncertlemezt. Élőben megértettem az összes dolgát. Ma már imádom azokat a lemezeket. És nem is értem mi bajom volt velük. Hihetetlen gitárjáték van azokon a lemezeken

turisas 2016.02.08. 20:37:34

ez azt jelenti, hogy a (pl. progresszív) metal mára nem jelent kanonizált formát, azzal együtt, hogy nyilván megvannak a (többnyire) jellemző stílusjegyei. De annyira gazdag a "felhasználási terület", hogy értő kezekkel (Friedmannak az van) bizony még a japán popdalokhoz is lehet fordulni és mégis zenei, mégis dionysos blog kompatibilis lesz a végeredmény.
kérdezz Gari nyugodtan :-)

saszi11 2016.02.08. 21:34:16

most hogy próbálom magam beleásni magam Rudess munkásságába, akadtam ebbe az előadásba.
Petrucci-Rudess. Káprázatos.
www.youtube.com/watch?v=GHXyHhngef4

garael 2016.02.09. 06:12:15

@turisas: Csaba, a japán pop - bármennyire is ilyen-olyan gitárjáték van benne - nem metál, mint ahogy a jazz sem az, meg a blues sem - pedig ott is el-elgitározgatnak. A kijelentésed meg nem a komptibilitásról szólt, hanem a metal stílusról. Szövegértelmezésből mindig jó voltam, te meg túl magabiztos...

turisas 2016.02.09. 09:48:40

Az, de (ezúttal is) igazam is van......Valójában nincs olyan, hogy Metal, mert mára megfoghatatlanná definiálhatatlanná vált, szinte minden zenei építőelem része lehet. Mégcsak gitár sem kell bele. Apocalytptica, ugye....

Ez a komoly-és könnyűzenei ostobaságra hasonlít leginkább, az sincs, mégis használják és kb tudjuk is, hogy mire gondolnak, de tartalmailag nehezen értelmezhető a rengeteg ellenpélda miatt.

Nekem az új DT egy kortárs minőségi zene. Ennyi.

saszi11 2016.02.09. 15:07:52

@turisas: Szerintem teljesen mindegy minek hívják. Igazán akkor jó egy zene, ha nem lehet beskatulyázni. Marty- t mindig is nehéz volt. Akár a Cacophonys lemezekre gondolunk, vagy bármely saját lemezre. A japános cuccai a legelvontabbak, legizgalmasabbak, mégha nehéz is befogadni, attól teljesen új utakra viszi Velük szokat, akik el kívánják kísérni.

garael 2016.02.09. 17:09:00

@turisas: Csabi, hogy lenne már igazad, mikor önmagadnak is ellent mondasz. Figyeld csak:
...Mégcsak gitár sem kell bele ( a metálba). Apocalytptica, ugye....
Ha nem lehet a metalt semmilyen szegmens mentén definiálni, akkor az Apocalyptica-t miért tartod annak?
...Valójában nincs olyan, hogy Metal, mert mára megfoghatatlanná definiálhatatlanná vált, szinte minden zenei építőelem része lehet...
Ha megfoghatatlan valami, akkor hogy lehet körülhatárolható, vagy meghatározható része valaminek?
Értem én, hogy mit akarsz írni- de egyrészt nekem nem azzal volt problémám, hogy DT most metál, vagy sem, illetve hogy azért nem jó, mert nem metál, hanem mert írtál egy hülyeséget, és magabiztosan még körül is néztél:).

garael 2016.02.09. 17:10:06

@saszi11: Hát szerintem meg nem csak akkor lehet jó egy zene, ha nem lehet beskatulyázni, és erre bizonyítékként ott van a teljes zenei történelem. Lehet belőle csemegézni:).

Dionysos 2016.02.09. 17:44:51

@garael: Ez a komment-cunami (s nem csak az itt olvashatót értem alatta) kezd épp olyan szirupos Disney sztorivá dagadni, mint a szóban forgó lemez maga.

Kifejezetten csalódtam az egyébként nagyra tartott Shockban is. Írtak (többen) egy Tolsztoj regény hosszúságú értekezést, amiben mindent mondanak és semmit, de annak épp az ellenkezőjét is. Az indulatomat most is vállalom (egyrészt ős DT fan vagyok [és régebb óta a Shock legtöbb írójánál], másrészt ez egy blog, pl. a Hammerben biztos másként fogalmaztam volna), de legalább van konkrét véleményem, amit nem csomagolok értelmiségi köntörfalazásba, jól kiszámított ál-szakmai semlegességbe.

garael 2016.02.09. 18:14:26

@Dionysos: Hát talán annyi kiderül belőle, hogy megosztó lett az album, van, akinek ott is tetszik, van, akinek meg ott nem, csak nem merte - bocsánat, akarta - PC mentesen kimondani:). (basszus, még meg sem hallgattam az albumot, leragadtam az új The Cult-nál, hehehehe.)

Régi Olvasó 2016.02.09. 19:08:50

"Igazán akkor jó egy zene, ha..."

...ha van, akire hat, aki élményként éli meg, akiből kivált valamit, akibe beépül valami belőle. Szerintem.

Ehez a lemezhez nem akartam hozzászólni, mert még nem tértem magamhoz a csalódás okozta kábulatból. Második nekifutásra is csak annyi maradt meg bennem, hogy rengeteg nagyszerű dallam, ötlet, megoldás van becsomagolva ugyanolyan fóliába. Egyszrűen fáraszt a hallgatása, nem szórakoztat. Még jó, hogy van mivel ismerkedni, temérdek remek zene található a frissen érkezettek polcán!
De végül csak írtam a cikkhez, hátha egyszer valaki összeszámolja és kiderül, hogy ezen íráshoz szólt hozzá a legtöbb regisztráló! :)

saszi11 2016.02.09. 20:29:05

@garael: Nekem nagyon bejön az új Cult. Az is egy nagy meglepetés. Idén tényleg szuper lemezek jöttek ki, és még csak február.

jujdejo 2016.02.16. 18:58:44

szerintem borzalmas az uj album, minden albumukon volt klasszis szam, meg a lenezett falling albumon is, de ezen a 2 "trailer" szammal ellottek a patronokat, talan meg a chosen meg a new beginning ok, de a tobbi engem csal felbxxxz, es jegyet is foglaltam mar marcus 14.re :(((