Kiadó:
BitterPill Music

Honlapok:
www.mirrormaze.eu
facebook.com/mirrormazeofficial

Az olasz progresszív metál harmadik vonalába tartozó MirrorMaze utoljára 2012-ben jelentkezett új anyaggal (Walkabout). Azóta mindössze annyi változás történt a fölállásban, hogy az általam annak idején kifejezetten dicsért Fabio D'Amore énekes helyére – akinek hangja és kiállása is nagyon szimpatikus volt – Gabriele Bernasconi személyében egy új frontembert találtak. Érthető okokból nem igazán örültem a cserének, jóllehet Bernasconi érdes, férfias (mégis kicsit színtelen) orgánuma sem éppen rossz megfejtés.

A "Walkabout"-tal kapcsolatban két kifogást fogalmaztam meg. (1) Ami a hangzást illeti, azt írtam:  "az én ízlésemnek kicsit vérszegény; inkább csattog, mint dübörög – valahogy hiányzik belőle egy fontos dimenzió: a mélység". Ebben a tekintetben komoly előrelépésnek lehetünk fültanúi, pedig az új kiadó, a BitterPill Music sem egy hatalmas, neves istálló. (2) Fabio D'Amore ugyan kiváló képességekkel rendelkezett, a dallamok valahogy mégsem voltak – amúgy olaszosan – fülbemászók, vagy simulékonyak. Nos, az új énekes, Bernasconi sem tudott ezen változtatni, nyilván mert továbbra is Davide Penna (gitár) és Samuele Lanfranchini (billentyűk) a fő dalszerzők. A "dallamerőtlenség" főleg a lírai részekben válik nagyon szembetűnővé (lásd: "Breathe Again").

Hangszerkezelés tekintetében a Milánó melletti (pontosabban piemonti) Borgomaneróból származó együttesnek egyáltalán nincs szégyellnivalója (ezt az instrumentális "The Poet" világosan be is bizonyítja). Furfangosan ritmizált, tipikus Dream Theater-közeli muzsikát játszanak, de a tetszetős dallamok hiánya gyorsan nyomasztó felhőként telepszik a hallgatóra. Sajnos azt kell mondjam, a MirrorMaze minden hangszeres képesség, minden hangzásban beállt javulás ellenére is megmarad a talján harmadik vonalban.

Tartuffe