Jónás Tamás: The Four Seasons – Part 1: Spring (2016)

jonas_tamas-ep-cover-2016-01.jpg

Honlapok:
www.jonastamas.com
facebook.com/jonastamas

Hosszabb szünet után jelentkezett Jónás Tamás új anyagával, ami ezúttal nem album, hanem a mostanság divatosabb EP formában született meg. Azt rögtön hozzáteszem, hogy ez egy kislemez sorozat első állomása, három további részre számíthatunk. Koncept elgondolás, ami Antonio Vivaldihoz hasonlatosan a négy évszak témáját fogja feldolgozni. Ahogy a címből kiderült, az első rész tehát a tavaszt járja körül, a négy dal ezen évszak fázisait taglalja. Az egészen kezdetleges jelektől "Awake", a hótakaró alól kibukkanó zöld növények első hajtásaitól jutunk el a "Flourish", virágzás állapotáig. Emellett a címválasztás szimbolizálja a hosszú alkotói szünet után beinduló kreatív időszakot is, ahol az első ihletmorzsából, az első dallamfoszlányból fokozatosan épült a történet. Személy szerint én megemlítenék egy harmadik megfejtést is, az évszakok jelölhetik egy emberi élet korszakait is, jelen esetben a tavasz a születést, a gyermekkort, a jó esetben hosszú és tartalmas utazásunk kezdetét is.

Jól ismerem Tomi anyagait és biztosan állíthatom, hogy a megszólalás elég nagyot lépett előre, nem lépcsőfokokról, inkább emeletnyi különbségekről beszélünk. Újabb eszközökkel és új stúdióval dolgozott, a különbség a kezdő hang felcsendülésével máris észrevehető. A stílus is változott, a heroikusabb, tömörebb, sokat gitározós sztori helyett egy szellősebb, több réteggel operáló, komoly zenei hatásokat sejttető vegyület lett az új irány. Képbe került egy héthúros hangszer, az ezzel feljátszott riffek, hatásos kontrasztban állnak az ambientes, lebegős részekkel. A téreffektek, reverb, delay használata egészen klasszis, Andy Wood lemezénél írtam, hogy olyan érzése van az embernek, mintha mellőle szólna az erősítő, itt ugyanez a helyzet.

Mint már említettem, az "Awake" a még csak szárnyait próbálgató tavaszt szimbolizálja, a fentebb említett két effekttel tökéletesen sikerült megeleveníteni ezt a törékeny állapotot, amikor a hideg még bármely pillanatban eltaposhatja a kezdeti próbálkozásokat. Rengeteg váltás és zenei hangulat van végig a műben, rendkívül színes a felépítése. A poliritmika és a fokozatosan belépő új billentyűs sávok miatt csak kapkodja az ember a fejét, annyi minden történik.

Nagyon jó ötlet volt az oboa, mint kiegészítő szóló hangszer szerepeltetése is, hatásosan nyitja a "Rise" szólóját, amit a hét húros gitár belépése csak fokoz. A "felemelkedés" már megmutatja, hogy a télnek fogyóban van az ereje, amolyan egyensúlyi állapot uralkodik az évszakban. Csodás ötlet volt egy Vivaldi idézettel zárni ezt a kompozíciót. A "Burst" (szabad fordításban robbanás, kirobbanás) már megmásíthatatlanul jelzi a jó idő eljövetelét, a lendületes ritmus gitár téma végleg felszabadító hatást sugall, innen nincs visszaút, az évszakok körforgása megállíthatatlanul beteljesedik. Ez a dal a legdinamikusabb az összes közül, nagyon jó húzása van, talán ebben a legjobban felismerhetőek a Tamás szólózására jellemző jegyek. Végig nagyon magas szintet képvisel a játéka, de sosem tűnik öncélúnak, inkább csak színez. Nem is használ szinte sehol hosszabb frázisokat, inkább csak játékosan odateszi ezeket a technikás megoldásokat.

A "virágzással" a küzdelem befejeződött, a tavasz révbe ért. A nyitótételhez hasonlatosan ez is szellősebb szerkezetű, lebegősebb az atmoszféra, megidézi a most futó neo-prog vonal ambientes világát. Sergey Boykov zongorista szerepel egy szóló erejéig a számban, kis extrát adva a tavasz színkavalkádjához. A visszatérő tapping témákkal mintegy keretbe foglalja az egész művet, emellett a motívum mellett is rengeteg bújtatott ismétlés található, esetenként más hangszerekkel, más hangnemekben.

Zárásként annyit írnék, hogy roppant magas színvonalú alkotás született, a kortárs proggerek (Plini, Micic, Sithu Aye, etc.) munkái mellé lazán oda lehet tenni, simán állni fogja a sarat. Várjuk a következő epizódot, van egy sejtésem, hogy a teljes kép csak a négy rész megjelenése után fog összeállni

Jack Rose

Címkék: lemezkritika