Kiadó:
Century Media

Honlapok:
www.orphaned-land.com
facebook.com/OrphanedLandOfficial
facebook.com/OfficialAmaseffer

Aki rendszeresen olvassa blogunk bejegyzéseit, tudhatja, hogy (szó szerint!) a kezdettől fogva magunkénak tekintjuk az orientális rock/metál műfaj népszerűsítését. Nincs igazán nehéz dolgunk, hiszen ez a stílus az évek során jó néhány remekbeszabott zenei élménnyel kedveskedett nekünk, köztük is kiemelkedő két izraeli banda, az Orphaned Land és az Amaseffer. Elképzelhető, hogy ezek után mennyire belelkesültem, amikor (hozzáteszem: minden előzmény nélkül) szembesültem azzal, hogy e két együttes, pontosabban a két zenei agy, Kobi Farhi és Erez Yohanan, közös lemezt készített.

Az orientális progresszív rockoperaként reklámozott projekt – minő meglepetés! – bibliai ihletésű: Ábrahám atyánk vándorlását, élményeit dolgozza föl Kánaán földjén. Ugyan a CD-n 13 tétel szerepel, a "Kna'an" nincs 40 perc hosszú sem! Ebből már sejthető, hogy a dalok túlnyomó többsége a nyúlfarknyi szösszenet kategóriába tartozik. Talán túlzás, de nem föltétlen igazságtalan azt állítani, hogy a szerzemények jelentős része befejezetlen, kiforratlan fércmunkának tűnik. Nem igazán értem, hogy két olyan figura, mint Kobi és Erez (vagy éppen a Century Media kiadó!) miként adhat ki egy ilyen anyagot a kezei közül! Nem állítom, hogy nincsenek jó pillanatok a lemezen, de lehetetlen megszabadulnom attól az érzéstől, hogy ezen bizony még kotlani kellett volna pár hónapot (vagy évet?).

A megjelenés tehát minimum el lett sietve. Külön fájdalmam azonban, hogy a hangzás is erősen kifogásolható. A hang és gitársávok nagyjából rendben vannak, de a ritmusszekció kritikán aluli; úgy szól, mintha programozott lenne az egész, vagy valamit kegyetlenül elszúrtak volna a stúdióban. Jót tett volna a "Kna'an"-nak, ha több népi hangszer szerepel rajta (azaz, jobban, gazdagabban hangszerelik) vagy néhol az Orphaned Land egyébként jól képzett zenészei egy-egy szólóra ragadtatják magukat. Nekem rettenetesen hiányzik a bájos izraeli énekesnő, Shlomit Levi is; nem tudom, kik énekelnek a "The Burning Garden - Sarah and Abraham" című tételben, de – cáfoljanak meg a vájt fülű zenészek! – nekem az egyik hölgy helyenként pöttyet hamiskásnak tűnik.

Amilyen lelkes voltam akkor, amikor a megjelenésnek hírét vettem, olyan csalódott vagyok most, a sokadik próba után. Annyira szerettem volna "jóra hallgatni" a lemezt, de nem sikerült. A "Kna'an" az év eddigi egyik legnagyobb csalódása... Kár... Nagyon kár...

Tartuffe