Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Symphonity: King Of Persia (2016)

2016.10.16. 11:45 | garael | 7 komment

symphonity_king_of_persia.jpg

Kiadó:
Limb Music

Honlap:
www.symphonity.com

2008-ban a cseh Symphonity megmutatta, hogy Kelet-Európából is lehet minőségi, szimfonikus elemekkel gazdagított euro-power metalt szállítani a színtérre: igaz, ehhez kellett az akkoriban az "A" ligás belépéstől csak egy hajszálnyi távolságra lévő vendégénekes, Olaf Hayer produktuma is, aki mind a Dionysus, mind Luca Turilli szólócsapatában igyekezett betörni a csúcskorszakát élő Fabio Lione, és a hangját még nem vesztett Tobias Sammet ismertségi dimenziójába. A karrier azonban megtört, mint ahogy a bitang erős debüt anyag ellenére leálló csapaté is. Olaf Hayer azóta a Dusan Petrucci-féle Magic Kingdom soraiban tűnt fel, ám arra a teljesítményre már nem volt képes, mint a közben feloszlott, és azóta is az euro-power általam legnagyobb reménységének tartott Dionysus soraiban – meg voltam győződve, hogy a nyolc év után végre új lemezzel jelentkező cseh csapat ezért állította csatasorba a Sinbreed és az Avantasia élő fellépéseiből ismerős csodapacsirtát, Herbie Langhangst is. (A munkálatokat a sajnálatosan hirtelen elhunyó basszgitáros halála is késleltette.)

A "King Of Persia" pedig a két-énekeses felállással sem okoz csalódást, sőt. A nyitó, kilenc perces opusz a maga orientális hatásaival mestermunka, olyan, azonnal a fülbe ragadó sláger, amilyet egy kissé komolyabb formában – és persze más zenei műfajban – a Myrath szállított le idén nekünk. A címadó tétel persze nem véletlen lett ennyire kiváló, jóllehet, a szimfonikus betétek samplerről szólnak, simán el tudtam volna hinni, hogy itt bizony élő zenekar tolja a klasszikus talpalávalót. A csehek erőssége ennek ellenére mégsem a hiteles hangzás, hanem a komponálási képesség, ami tulajdonképpen minden szerzeményből himnuszt képes faragni. A két énekes közti munkamegosztás is remekül működik: Hayer inkább a lassabb, lírai szerzeményekben jeleskedik, szerencsére majdnem a fénykorát idéző formában – így aztán kezdeti sejtésem is tévesnek bizonyult –, Langhangs pedig idén már bizonyította, hogy ott a helye az első vonalban.

Hiába, mint öreg iszapszemű euro-power rajongó, nem tudom könnyeimet visszatartani az olyan speedbe forduló metal-csárdások hallatán, mint a neoklasszikus elemekkel megbolondított "Children Of The Light", amiben minden ott van, amiért a stílus rajongói képesek egy tökfejet királynak koronázni. De említhetném a "Live To Tell The Tale"-t, amiben a szinti kissé stadion rockos alapozása olyan, Dionysus hangulatú himnuszt robbant, ami az ötvenes évek önostorozó kritikáira sarkallhatja az új évezred stílusbeli reménységeit. A fiúk nem tudnak hibázni, a remek dallamok között előugró szólók a cseh sörök minőségét idézik – reklám nélkül.

Persze lehet azt mondani, hogy a fiúk nem találták fel a spanyolviaszt, hát még a csehet, de amit csinálnak, az a bevált módszerek ellenére is magas szintű, és ami a lényeg, szórakoztató, ráadásul minden dalból egyfajta optimizmus árad, ami igencsak ránk fér a mai társadalmi-és politikai világközegben. És nem csak Perzsiában…

Garael

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr7611812643

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Régi Olvasó 2016.10.16. 17:00:20

Jól szólsz!
Jól szól!
:)

garael 2016.10.16. 17:37:08

@Régi Olvasó: Még a HRM-en én voltam a B kategóriás, felfedezésre érdemes euro-power csapatok kukabúvárja. Ez a csapat még onnan volt ismerős és most sem okoztak csalódást nekem.

tipeti 2016.10.16. 19:48:01

Lehet állati dilettáns a kérdésem, de segítsetek rajtam!! Legföképpen itt olvasom egy elöadóról hogy A, B, vagy C kategóriás.....ez mitöl függ, vagy ki dönti el hogy valakik milyen kategóriába tartoznak???? Mert engem kurvára nem érdekel , ha nekem tetszik valaki hogy milyen kategóriás....mondjuk ha holnaptól Olaf a Rhapsody of Fire énekese lenne akkor milyen kategóriába lenne sorolva????

garael 2016.10.17. 06:18:16

@tipeti: Ez csak amolyan szubjektív besorolás. "A" kategóriás bandák azok, melyek meghatározzák a metalt a maguk stílusában, B kategóriások meg azok, akik tehetséges követőik, koppintóik, C kategóriások meg azok, akik még tehetségtelen, vagy átlagosak is:). De mint írtam, ez szubjektív dolog.

Régi Olvasó 2016.10.17. 20:12:54

@garael:
...ahogy én a fémforgácson? :)

(Nem ugrik be; mit takar a HRM?)