Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Jason Richardson: I. (2016)

2017.02.03. 21:16 | Dionysos | 34 komment

jason.jpg

Akarva sem kerülhettem volna távolabb stílusban az előző kritikától, késő bánat, így alakult. Az amerikai főként belpiacos metalcore, deathcore, djent vonalat ismerők számára nem lesz ismeretlen Jason neve, hiszem három nagy zenekarban is tevékenykedett korábban. Karrierjét az All Shall Perish zenekarban indította, majd a Born Of Osiris és Chelsea Grin bandákban folytatta. Állítólag nem egyszerű eset a csóka, így előbb-utóbb minden zenekarból kikerült, ami jelen esetben kifejezetten jól sült el. Azért írom, hogy jól sült el, mert az általa életre keltett szóló album minden tekintetben felülmúlja a korábbi munkásságát.

Amikor kiderült, hogy nincs más járható út, mint a szóló projekt, eszeveszett pénzgyűjtő kampányba kezdett az indiegogo oldal segítségével. Emlékeim szerint 20 ezer dolláros célt jelölt meg, ezt jócskán sikerült túlszárnyalnia, hiszen több mint, 33 ezer dollár jött össze. Ehhez a sikerhez nagymértékben hozzájárultak a zenész cimborák is, hiszen rengetegen segítettek a gyűjtés promóciójában. Ráadásul nem kis nevek, a teljes Periphery és Veil Of Maya, Rick Graham, Nick Johnston, Jacky Vincent és még sorolhatnám. A legszebb az egészben, hogy ezek az arcok szinte kivétel nélkül szerepelnek is a korongon.

Túlnyomó részt instrumentális tételek találhatók a lemezen, ezek közé ékelődik két énekes dal. A stílus a djent, technikás death és prog-metál keverékéből áll, ennek megfelelően elképesztő technikai felkészültségről tesz tanúbizonyságot a szerző. Nagyon jó választás volt Luke Holland a dobok mögé, egyszerűen brutál a csóka, a basszus gitáron néhány dal erejéig szerepel Danny Hauser a Veil Of Mayából, ezen felül mindent a főszereplő abszolvált.

Az "Omni" és a "Titan" vadulós kettősével indul a lemez, utóbbi különösen kegyetlen tempót diktál, teletűzdelve technikás futamokkal. Mindkettőt átlengi a mostanában metálos berkekben oly divatos futurisztikus, apokaliptikus hangulat. A PC játékok, sci-fi világát is elég hitelesen jeleníti meg az album szinte mindegyik szerzeménye, ez sem véletlen Jason hatalmas "gamer" hírében áll. A "Retrogade" talán a legslágeresebbre sikeredett dal, nem kisebb vendégszereplővel, mint Spencer Sotelo a Peripheryből. Nyilván egy kőkemény djent riffekre épülő alapot kapunk, de az ének dallamossága valahogy mégis rádióbaráttá teszi az egészet, valahogy ilyesfajta megnyilvánulásokkal lehetne szélesebb közönséggel is megismertetni a műfajt. A "Hos Down" a legeklektikusabb darab a csokorban, kérem szépen, itt country és smooth jazz kiállásokkal lett tarkítva a héthúros reszelés. Az ily mértékű szerzői szabadság nekem már kicsit sok, de biztosan van, akiknek be fog jönni ez az extrém változatosság.

A legagyamentebb szerzemény a "Tonga", ez tulajdonképpen egy négy perces breakdown merénylet, nyolc húros gitáron prezentálva. Nem mondom, hogy nincsen benne kraft, viszont inkább tűnik poénnak, mint komolynak. A "Mirrors" egy tipikus vidámparki dallam köré épített nyomasztó, számomra valamilyen bohócos horrort idéző szösszenet. A "Thot 2.0" sem felszabadultabb hangulatilag, viszont itt megérkezik a komplexitás is. Szerintem ez a szerzemény mutatja be a legjobban a szerzőt ért hatásokat, itt mindenből van egy kicsi. A "Fragments" a másik sláger, Lukas Magyar elképesztően jó választás volt, a tiszta énekhangja egyszerűen zseniális. Metalcore hatásokat idéző riffekből építkezik a "Breaking Damnation", amely azonnal beindítja a fejbiccentő reflexeket. Zárásként a "kettes fejezettel" horzsolja le az arcunkat Jason, amely a "Thot" komplexebb és töményebb szerkezetéhez hasonul. Helyenként kifejezetten death közeli riffeket kapunk, Jeff Loomis egy nagyon pöpec szólóval emeli még magasabbra, az amúgy sem alacsony lécet.

Nem könnyű muzsika ez, de akinek nem idegen a modern kori metál az biztosan nem fog csalódni. A lemez hangulatát tekintve hasonlít a Wardingham albumokhoz, annyi különbséggel, hogy itt a ritmus játék van jobban előtérbe helyezve, míg Paul alkotásai szólócentrikusak.

Jack Rose

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr9212181044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

saszi11 2017.02.04. 11:04:33

Ezt a dalt hallgatva döbbenek rá igazàn, mennyire szeretem a Mötley Crüe-t. Ez gitàrmàgusoknak, meg matematikusoknak való

Régi Olvasó 2017.02.04. 20:57:35

Köszönöm a lemezkritikát!
Ha nem is taglózott le a belinkelt dal, mindenképpen meg kell, hogy ismerkedjek a teljes albummal. Ehhez elég volt az utolsó bekezdést elolvasnom; Paul az egyik kedvenc gitárosom!

MádiN. 2017.02.05. 09:14:44

@saszi11: kétségtelen, ez precíziós munka, lézernyalábok, részecskegyorsítás, stb., stb. :)

MádiN. 2017.02.05. 09:15:17

@Régi Olvasó: egy próbát megérhet mindenképpen

saszi11 2017.02.05. 09:22:50

@MádiN.: hát ilyen szavak jutnak eszembe nekem is róla.:) nem a feeling, laza, ív.

Régi Olvasó 2017.02.05. 22:39:05

Animals As Leaders hatásokkal tarkítot, de végeredményben messze alulmúlja várakozásomat. Nem bírtam végighallgatni. Pedig ez a stílus gyakori vendég a "letöltve" mappában éppúgy, mint az év végi listáimon...

saszi11 2017.02.07. 15:09:17

@Régi Olvasó: Mondtam, hogy nem rajongok a Kreator-ért. Annyira dicsérték az új lemezüket, hogy tettem egy két kísérletet vele. És harmadikra el is kapott :)

garael 2017.02.07. 17:25:11

@saszi11: Hát nem is kifejezett trash album, jócskán vannak benne poweres, dallamos részek.

Régi Olvasó 2017.02.07. 18:29:01

Dacos hülegyereknek tartatok ha azt mondom, hogy nem vagyok hajlandó meghallgatni a Kreator legújabbját sem? És miért? Mert elismertebb a Sodomnál, holott nekem ők a THRASH! Pedig így van, egyszerűen nem akarom ismerni munkáikat.
Erre a cselekedetre melyik a legkifejezőbb emberi jelző? Nem akad a nyelvemre.

saszi11 2017.02.07. 19:57:53

@Régi Olvasó: igazàból mind a kettőt lehet szeretni.

garael 2017.02.08. 06:18:56

Bocs, elírtam a thrash-t trash-nek.

saszi11 2017.02.08. 13:59:01

@Régi Olvasó: Nálam európai thrash -t az Artillery jelentette.

saszi11 2017.02.08. 14:00:37

@garael: Én szeretem a thrash-t. Testament, Artillery, Overkill mind a kedvenceim között volt. De a Slayer bizonyos albumait is szerettem.

lesliedawn 2017.02.08. 17:28:48

Jelen kritika tárgyára visszatérve: ez most nem kapott el igazán, de változatlanul kíváncsi vagyok a tavalyi év szerinted legjobbjaira.

MádiN. 2017.02.08. 19:19:38

@lesliedawn: decemberben nagyon el voltam úszva és nem is volt túlzottan sok ütős anyag 16-ban, de majd túrok egy listát.

saszi11 2017.02.08. 21:03:23

@MádiN.: Én is kívàncsi vagyok. A tavalyin is volt jópàr szuper lemez, amit nem ismertem

lesliedawn 2017.02.08. 22:35:55

@MádiN.: A tavalyi listád miatt ismertem meg Micic és Plini zsenijét, hálás is vagyok érte. Ha csak egy hasonló reveláció lesz a mostanin, már megérte nyaggatni:)

MádiN. 2017.02.09. 12:26:49

@saszi11: @lesliedawn:

No gyorsba végignéztem miket hallgattam tavaly.
Keményebbek Közül Jason Richardson, Breath of Nibiru, Gianluca Ferro - A hole in the ocean.
Klasszikusabbak közül a már ismertetett Nick Johnston lemezt, David Wallimann - Evolving Sedds of Glory, és Al Joseph első albumát, amit újrakevertek és zenekarral újravették.
Jazz, fusion témakörben Julian LAge, MArk Lettieri párosa volt akikkel ismerkedtem, nem ismerem őket annyira, hogy állást foglaljak, néha-néha hallgattam őket.
Világzene tematikában Samsara Quartett - Bindu, ez régi lemez, de most szerettem bele, Lantos Zoltán hegedül + 1 gitár + autentik ütős hangszerek.

Plinis modern proggerkedős vonalon pedig Starsystem - Starsystem III, Sean Ashe albumával próbálkoztam bár az nekem túl lágy. Kijött Plini nagy albuma, sztem ez nem közelíti meg az előző 2 EP színvonalát, egyébként teli van az első zenekarának újradolgozásaival, elfogyhatott a kreatív kraft.
Micicnek most fog kijönni pár héten belül a 'Who bit the Moon' EP-je, március 2 asszem.

lesliedawn 2017.02.09. 18:15:34

@MádiN.: Köszi, megyek is a turkálóba. Március 2. piros betűvel a naptárba vésve.

saszi11 2017.02.10. 15:06:39

@Régi Olvasó: És kint az új Overkill. Egy időre töröl minden más zenét a lejátszómból. Hatalmas, de azt is megértem ha valaki értetlenül áll fölötte

Régi Olvasó 2017.02.11. 16:10:36

@saszi11:
Köszi az ajánlást, de maradok dacos hülegyerek, azaz a régi öregeket nem vagyok hajlandó megismerni, már késő talán az ismerkedés...
Az újakat viszont nagykanállal falom! A 4arm az egyik kedvencem!

saszi11 2017.02.11. 21:48:21

@Régi Olvasó: Pedig .... Az Overkill nem régi nagy. Az új lemezüket bármelyik régi mellé lehet tenni. Ha valaki ismerkedni akarna vele. simán ezt mondanám

Régi Olvasó 2017.02.13. 21:44:14

Kiske rajongók, figyelem!
Elérhető már a Place Vendome - Close To The Sun lemez! :)

saszi11 2017.02.13. 23:32:44

@Régi Olvasó: vagy fàradt vagyok, vag, enyhén hamiskàsan nyomja Kiske az első dalban

garael 2017.02.15. 18:10:15

@saszi11: Szrintem fáradt vagy, egy Kiske-szintű áénekes nem engedné. hogy ilyen megjelenjen. Attól függetlenül az album igencsak középszerű szerintem - zeneileg!

saszi11 2017.02.15. 19:17:59

@garael: Tesla lemezen is volt már hamis ének. Az utolsón. Sok lemezen ha odafigyelsz talàlsz furcsasàgokat. De este meghallgatom még egyszer

Régi Olvasó 2017.02.15. 19:27:09

@garael:
Betűről betűre ugyanezt írtam volna, ha nem előzöl meg! :D

Mellesleg vagyok annyira elfogult Kiskével, hogy a tökéletlen hangjaira (ha nála létezik egyáltalán olyan) simán rámondanám, hogy kísérleti és tudatos! Egyszerűen megborsózok a hangszínétől.

Dionysos 2017.02.18. 11:23:57

@saszi11: Ott a pont! A teljes lemezt még nem hallottam, de pl. a DGM-től lopott "Hereafter" című számban is hamiskás Kiske. Számomra ez döbbenet! Mert - ahogy Garael írja - ezen a szinten már nem szokás ilyesmit benne hagyni.

lesliedawn 2017.03.02. 11:21:01

@MádiN.: Megjelent az új Micic! Tegnap este csak egy számra volt időm, de ma pótolom.
Ismertetőt róla!:)

MádiN. 2017.03.03. 19:17:07

@lesliedawn: dehát már ismered :P
Nekem annyira nem adja, a Living Room tetszik nagyon, de sok az üres járat. Neked?

lesliedawn 2017.03.03. 22:41:10

@MádiN.: Sajna nem hozza a Bilo szintjét és valóban vannak álmosító momentumok, de még mindig hangulatos, zenei cucc, nem állt be a gitármaszturbátorok sorába. Nálam épp az új Disperse pörög, egész jó:) Ismered őket?

MádiN. 2017.03.09. 14:17:46

@lesliedawn: jaja ismerem persze, kötelező ismernem:)
Bár nekem ez az amerikai gyermekeknek és tiniknek írt poliphya koppintós stílus röhejesnek hat. Eleve röhejes az egész jelenség, ahogy lemezről-lemezre cigánykodnak, pozícionálnak. Az első lemezük egy DT style old school prog. lemez volt, nagyon komolyan megírt anyag, jó dalokkal. Utána hátraarc és 7 húros djent+ambient móka, majd megint váltás és tini ambient pop metál, vagy tudja a tököm milyen stílus ez. Én ezekkel nem tudok mit kezdeni.:)

lesliedawn 2017.03.09. 14:59:15

@MádiN.: Első, második, de talán még harmadik alkalommal sem adta magát úgy, mint az elődök, de hét nóta még így is bennmaradt a lejátszási listámban és fülessel hallgatva kijönnek a finomságok. Aprólékosan felépített, cizellált muzsika ez rádióbarát köntösbe bújtatva.
Most épp a Dave Weckl Band öblíti át a hallójárataim...