Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Place Vendome: Close To The Sun (2017)

2017.02.18. 14:42 | garael | 14 komment

placevendomeclosecd.jpg
Kiadó:

Frontiers Records

Honlap:
facebook/placevendome

Az első klip, majd az album meghallgatása után már fogalmaztam is magamban azokat a sorokat, melyek a Ward-projekt kifulladásáról szólnak, nem fukarkodván az elégedetlenséget kifejező jelzőkkel, aztán... aztán meghallgattam még egyszer és még egyszer, a dallamok pedig úgy lopták be magukat a fülembe, mint  Alien a petéit az emberi testbe – remélem, nem kirobbanva fognak távozni.

Mint tudjuk, Kiske a produkciókhoz kezdetek óta csak a nevét, no és csodálatos hangját adja. Nem történt ez másként most sem: egy egész zenész-válogatott dolgozott  azon, hogy a mester hangja alá a megfelelő dallamokat ültessék. Ez persze nem feltétlenül biztató – főleg annak fényében, hogy az énekes a Unisonic beindultával be is akarta fejezni itteni ténykedését. Mert ebből eredendően lehetett volna az album széteső, vagy egyenetlen színvonalú, de úgy érzem, ezúttal a kiadó megbízásából igazi fémkalapáccsal sikerült egyenletesre formálni a végeredményt. A sztenderd Frontiers bérírnokok, Alessandro Del Vecchio és Magnus Karlsson a meghívott további dalszerzők hatására jobbik formájukkal hozakodtak elő, ami nem meglepő, hiszen Jani Liimatainen (Cain's Offering, ex-Sonata Arctica), Olaf Thorsen (Labyrinth), Fabio Lione (Rhapsody, Eternal Idol, Angra) igazi meglepetés, hiszen dalszerzőként még nem találkoztam az olasz énekessel –, Simone Mularoni (DGM) vannak olyan jó zenészek, hogy inspirálni tudják egymást még digitális úton is, ahol a múzsa minden bizonnyal bitekre bontva csókolta homlokon a szerzőket.

Nem véletlenül hozakodtam elő a fémkalapáccsal: az album – főleg az első fele – erősen gitárcentrikusra és impulzívra sikeredett, és ha azt mondom, egy-egy szóló erejéig  Gus G. és az örök haver, Kai Hansen is bekerült az alkotói brigádba, akkor azon lepődtem volna meg igazán, ha az AOR-ra általában jellemző billentyű dominaként uralta volna el a hangzást.

Kiske pedig fantasztikus formában van: ezúttal ismét "lebegtetősre" veszi a figurát, – akit ez idegesít, az minden bizonnyal most sem fog örömkönnyeket hullatni – orgánuma és azok a fantasztikus magasak pedig semmit sem koptak az évek folyamán. Ennek lehet több oka is, egyrészt a szerencsés genetika, másrészt a tudatos életmód, aminek követésében hősünk nyilatkozatait és elveit ismerve abszolút biztos vagyok.

Ugyan az előzetes nyilatkozatokban progresszívabb és a rockosabb lemezt ígértek, a végeredményben annyi a progresszió, mint fegyvermágnásban a pacifizmus, legfeljebb a "Hereafter" – ez kollégánk szerint egy DGM lopás, ami a szerzőt tekintve legfeljebb önmagunk idézése, hehehe elejének megtört ritmusai hökkenthetik meg egy pillanatra a hallgatót, de aztán rendeződik minden, és a dallamok már a slágerek folyamatát követve olvadnak az ember fülébe. Szerencsére az ígéret másik része igaz, már ami a lemez kétharmadát illeti, a dalok nem azt ifjú Werther szerelmes szenvedéseit akarják hangjegyekbe oltani, így viszonylag kevés papír zsebkendővel megússzuk, jóllehet az album egyik csúcspillanata a lírai "Strong": azt hiszem, ebben a dalban Kiske élete egyik legnagyszerűbb teljesítményét nyújtja, ami nem semmi, mert versenytárs akad elég.

Elégedettek lehetünk hát a végeredménnyel, még akkor is, ha a Helloween koncert-reunionja minden bizonnyal ráveti árnyékát az új Place Vendome megjelenésére – mondom ezt annak fényében, hogy elégedettségemhez azért jócskán hozzájárult Kiske pazar teljesítménye és a vendégzenészek nevéből fakadó tudattalan felülértékelés.

 Garael

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr2112270804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Dionysos 2017.02.18. 15:14:28

A "Hereafter" azért DGM lopás, mert egyszer már szerepelt az együttes "Frame" (2009) című albumán, ráadásul sokkal tetszetősebb formában. Továbbra is állítom, hogy Kiske itt-ott hamiskás. És igen, döbbenet, hogy benne hagyták...

garael 2017.02.18. 16:12:56

@Dionysos: Én nem hallottam, hogy hamis lenne, gondolom már végighallgattad az egészet. Az önihletet azért írtam, mert ezen az albumon is a DGM dalszerzője követte el, mint vendégszerző. Így gondolom kényelmesebb volt :).

saszi11 2017.02.18. 21:03:53

Attól hogy bàrmilyen magasat kiénekel, még lehetnek hamiskàs hangok a lemezen. Rttől ő még jó énekes, én speciel imádom a vele készített Helloweeneket, ott is leszek a koncerten. A màsodik szàm mély részeinél is hallom, tovàbb még nem hallgattam
Szerintem annak hibàja, aki keverte, nem az énekesé

garael 2017.02.19. 10:03:20

@saszi11: Én továbbra sem hallom, ettől függetlenül lehet, hogy igazatok van.

Rony70 2017.02.23. 09:06:11

@garael: ugyan Gari, a belinkelt dalban tisztán hallhatóan hamis!

turisas 2017.02.26. 20:58:37

A linkelt dalban nem énekel rossz hangot, nem is értem a felvetést, de kérnék egy pontos megjelölést, hol gondoljátok.
A lemezt nem hallottam egészében, de mivel nem magánkiadásban jelent meg, KIZÁRTNAK tartom, hogy ilyen minőségi muzsikusgárda felkészült füleit elkerülje 100 meghallgatás után, mert kb ennyiszer rágják át az anyagot sávonként, mire kiadásra kerül.

lesliedawn 2017.02.26. 23:24:30

Én sem véltem felfedezni fals hangokat, az azonban igaz, hogy a múltban előfordult már ilyen a szóló lemezein.
Jelen album nagy szomorúságomra könnyen felejthető.

turisas 2017.02.27. 08:39:37

Én is tudok egyet. A Helloween Windmill című lassú dalában, van egy terces rész, amit ő énekel mindkét sávon és ott egy picit, alig észrevehetően megcsúszik. De ezek olyan hibák ,amiket csak zenenácik vesznek észre és egyedül őket zavarja, az egész dal zenei élvezetét nem. Itt viszont még olyat sem hallok.

turisas 2017.02.27. 08:48:07

hogy egyértelmű legyen: itt 1:26-27-nél nem tiszta, de továbbra is fenntartom, hogy aki ezeket szálazza zenehallgatás közben ,annak keserű élete lehet. :-)))))

www.youtube.com/watch?v=45xUZHiHC1M

Régi Olvasó 2017.02.27. 12:43:32

@turisas:
Tanán nem is túlzok megatonnányit azzal, hogy ezerszer meghallgattam már a Windmillt és ez soha nem tűnt fel, pedig tényleg van egy "hajlítás" benne!
Pont olyan, mint amikor már merült a vókmen'emben az elem, vagy már helyenként megnyúlt a szalag. Meret a Chameleon is még műsoros kazin volt meg. Az én fülem talán pont a százszor másolt és hallgatott, majd begyűrt és kihalytogatás után visszacsévélt polimerkazetták minősége miatt szűri ki a nyújtásokat, és ad helyette az agyam felé tökéletes ingert, nem tudom. Mert azon nőttem fel. De például a mai napig jobban tudom élvezni a cd minőségű helyett, a mai korosztálynak csupán zajt jelentő, 80-as években BRG-vel átmásolt, porlepte felvételeimet: Há-há-há, it's Port Royal-royal-royal-royal!!!

garael 2017.02.27. 17:49:51

Nyugi, a színtér egyik legjobb énekeséről beszélünk, és ez tény, fals hang ide, fals hang oda.

Régi Olvasó 2017.02.27. 17:57:57

...kedvenc férfi énekesem, így nyugodt vagyok. :)

"...nem izgulok,
mentálisan jól érzem magam.
Nyugodt vagyok,
nem izgulok,
könyökömig ér az életvonalam!"

saszi11 2017.02.27. 20:11:09

Mint mondtam a hangmérnök hibàja, nem az énekesé. Azóta nem àlltam neki, de nem a szóvégekkel volt gond, hanem az kötőszavaknàl éreztem főleg több helyen is. Elfogadom hogy rosszul hallpm de engem zavar, pedig mint mondtam bírom Kiskét.

Rony70 2017.03.01. 21:36:02

@turisas: Csabi! Nyílván jobban értesz hozzá, de nekem többszöri hallgatásra is itt-ott csúszkál, hacsak nem énektechnikai dolog, bár akkor sztem túlvállalta magát! A verzék és a reffrének végein például! A lényeg: olyan, mintha folyamatosan mellé intonálna! De simán elhiszem neked, hogy hülye vagyok!