Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Steel Panther: Lower The Bar (2017)

2017.03.24. 08:32 | Dionysos | 12 komment

y_91.jpg

Kiadó:
Open E Music/Kobalt Lable Services

Honlapok:
www.steelpantherrocks.com
facebook.com/steelpantherkicksass

Idézni csak klasszikustól... – szól a mondás. Nos, akkor azonmód ide kopipésztelem egy korábbi kijelentésem: "Ez már tényleg kezd ciki lenni; hagyjuk meg a popzenének azt a kétes jellemzőt, hogy csak fülledt erotikával, lufi nagyságúra fújt műmellekkel és fedetlen hátsók hisztérikus rángatásával (vagy manapság már egymás színpadi leokádásával) tudják eladni azt a terméket, ami e közönséges körítés nélkül csupán tartalmatlan, gyorsan lebomló hulladék. Ha a fémpárduc nem rúgja le – inkább előbb, mint utóbb – ezt a lompos cicababa imidzset, menthetetlenül eltűnik a süllyesztőben, mint valami rossz ízlésű, pancser epizodista."

A lényegi mondanivalóhoz továbbra is tartom magam, de megjegyzem, hogy a Steel Panther jeleit sem mutatja annak, hogy készülne valamiféle süllyesztőben eltűnni. Talán kopott valamit a közönség lelkesedése, talán múlóban az újdonság hatása, de elképzelhető, hogy a beszédes: "Alább a színvonallal!" címet viselő anyag majd új lendületet ad ennek a botrányos(an szórakoztató?) jelenségnek. Annak mindenesetre örülök, hogy mind az istenkáromlás, mind a szabadosság területén érezhető egy apró lefelé szabályozás; kb. 8,5 százalék, nem több.

Az már önmagában örvendetes, hogy a borító ezúttal nem egy alattomos hasba rúgással gyalogol bele 0:0-nál a kereszténység önérzetébe és általában véve az emberi jó ízlésbe. A legszimpatikusabb mégis az, hogy a megszokott hajmetál slágeresség mellett helyet kapott néhány eddig hanyagolt zenei megoldás: pl. a "Now The Fun Starts" enyhén pszichedelikus rockja, vagy az 1982-es Cheap Trick nóta, a "She's Tight" határozottan The Cars-os hangulata.

Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy ezek a hosszú évekig csak kallódó zenészek soha nem tettek volna szert ilyen népszerűségre, ha értelmes, vagy legalább közömbös, hétköznapi dolgokról énekelnek. Ma már olyan magasan (vagy olyan alacsonyan?) van az emberek ingerküszöbe, hogy trükk, botrány, sokkterápia nélkül aligha arathat valaki sikert. Az én ingerküszöböm mellesleg elég magasan van – úgy értem zeneileg – és az acélpárducok szerencséje az, hogy kiváló hangszeresek, értenek a dalszerzéshez, és egy olyan korszak, egy olyan műfaj ihlette meg őket, amihez éltes korom miatt kedves emlékek fűznek… Nem tudom őket nem szeretni…

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr8612366581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Régi Olvasó 2017.03.24. 21:21:56

Én vagyok az ellenpélda.
Az utolsó mondatodból az utolsó előtti szó eltávolításával keletkező tartalom vonatkozik rám.

Dionysos 2017.03.25. 02:19:45

@Régi Olvasó: Miközben - hangsúlyozom - maximálisan tiszteletben tartom ezt a véleményt, nagyon érdekelne, hogy mi az, ami zeneileg megalapozza az ellenszenvedet? A szövegvilág, az imidzs, stb, valóban gyomorforgató, de milyen objektív érv létezik annak igazolására, hogy valaki muzikálisan utasítsa el a jelenséget? Ezt nagyon őszintén és minden cinizmus nélkül kérdezem...

saszi 2017.03.25. 07:52:58

Én válaszolok. Egy zenében két dolgot tartok fontosnak leginkább. Az eredetiséget és az őszinteséget. Ha az egyik teljesül ott már baj nem lehet, ha mindkettő akkor überkirály. Amit leginkább utálok, az a hatásvadászat. Ez a zene egy őszinte hangot nem tartalmaz. Folyik a nyáltól, minden egyes pillanata úgy van megtervezve, hogy minnél könnyebb legyen befogadni. Én imádom a Van Halent, a Mötley-t, a lmár említett Vain-t, egy rakás glam bandát, de ez a zene semmiben nem hasonlít rájuk. csak szeretne

garael 2017.03.25. 09:00:55

@saszi: Szerintem meg hasonlít, hiszen épp a aréna-rock időszaka csúcstermékeinek szellemében készült. Az aréna-rockban pedig mindig ott volt a hatásvadászat, (vagy a nyál, ahogy Te fogalmaztál), többek között ezért is tudtak akkora tömegeket megnyerni. Az más kérdés, hogy szerintem az album zeneileg is gyengébb már, mint a példaképek csúcsalkotásai. Az őszinteséget pedig egy olyan műfajban, ahol néha a producer szerepe nagyobb, mint a bandáé, nem igazán tartom meghatározó tényezőnek.
(Én azért a gitárost jobban szerettem a Fight-ban). No, de meglátjuk, hogy a Bonfire új albuma felveszi -e a versenyt a stílus egykori legjobbjaival.

saszi11 2017.03.25. 14:34:58

Máshogy gondoljuk. Köze nincs ennek ahhoz a zenéhez, csak nagy távolról nézve már nem hallva. Attól hogy valaki újrahasznosít dolgokat még nem az. De volt idő amikor nagyon benne voltam ezekbe a zenékben. Nagy Mötley rajongó vagyok a mai napig, de ez viccnek is rossz.

Régi Olvasó 2017.03.25. 18:30:23

Az érdeklődést köszönöm, nem vettem kötözködésnek! :)
Saszi féli meg is válaszolta (jól ráérzett), de nálam ennél szélsőségesebb alapokon nyugszik az ellenszenv.
Soha nem szerettem a hajmetált, mert nyálas (jó szó rá). Ugyanis nálam az összes képviselője olyan, mint a mai divatpop dalok, előadók. Egy Rúzsa Magdi számot még elhallgatok, a másodiknál már viszked a prosztatám, a harmadinkál felteszem a fülest az új Lock Up lemezzel! Nem Magdit szólom le (a hangja csodás!), mert bárki mai hírességet mondhattam volna.
Vettem pl a fáradságot és meghallgattam az idei eurovíziós dalok összefoglalóját. Két daltól eltekintve (talán a lengyel csaj volt meg egy rockstáb), az összeset EGYFORMÁNAK hallottam. Pedig ugye mások tempóra, hangnemre, ritmikára. Mégis mind "nyál" volt. Akár a Steel Panther jelenések ága a metálfa tőrzsén. Hangsúlyozom, számomra! Más a 128. progmetált hallja egyformának, ezzel nincs baj. Ő ebben nem érez különbséget, én abban. És ehhez nem kell látnom a klippet (ami egyébként borzasztó volt most is), az előadókat, a borítót, elég hallanom a nyelv alatt csörgedező emésztőnedvet hozzá.
Ettől még el tudom képzelni, hogy pl Neked tetszik a zenéjük, feldob, kikapcsol, visszaröpít a fiatalkor lázadásához.
Jut eszembe, a Tent imádom. Mennyire mások ők...

garael 2017.03.26. 09:16:02

@Régi Olvasó: Azért ez a viszket a prosztatám jelenség kissé erős, nem is merek a gyógymódra gondolni...:)
(Komolyra fordítva a szót, a gyulladást remélem, nem fogod átélni, mert ott bizony a vizsgálattól dülled az ember szeme.)

Régi Olvasó 2017.03.26. 19:26:31

@garael:
:D
(Idén már túl vagyok két gyulladáson, de inkább a kínos és fájdalmas vizsgálat, mint A Dal műverseny győztes nótájának három perce...)

Rony70 2017.04.03. 22:06:43

@saszi: Kedves Szaszi! A szembe szélbe hugyozás az nem őszinte? Mert 30 évvel a hajbandák után, ha valaki olyasmit csinál, amire csípőből a kutya se kiváncsi, mitőbb csak lesajnálják, az az! Ellenben a Garael által preferált metáloperák, na az mesterkélt és hatásvadász! De ne neki tetszik, ennyi! A Steel Panthertől viszont egy dolgot nem lehet elvitatni, van feelingje, s ez legalább olyan fontos érv egy előadónál, mint az általad citált kritériumok. Elszoktál már az ilyen zenéktől (én is), s most már finnyás vagy rá, pedig zeneileg ott van, s egyáltalán nem müanyag! Kocsiba kiváló hallgatni való!

garael 2017.04.04. 17:18:19

@Rony70: Szerintem meg a glam műfaj virágzik annyira, mint mondjuk a tradicionális metal, vagy az USpower. Igaz, hogy a fő központ Svédország lett, de ha ismeretlen számodra a Vains of Jenna, a Fatal Smile, a Shiraz Lane, a Hardcore Superstar, a Reckless Love, a The Poodles, a Crazy Lixx, a H.E.A.T., a Crashdïet vagy a kissé poweres irányultságú ToxicRose, a Buckcherry, vagy a Backyard Babies, akkor javaslom, pótold a hiányosságokat. (Legfeljebb most sleeze rocknak, vagy metalnak nevezik őket.

Rony70 2017.04.04. 22:05:17

@garael: ja, csakhogy a Steel amerikai, vagy szerinted ott is?
mert nekik nem európa a célközönségük!

garael 2017.04.05. 17:34:02

@Rony70: Szerintem ott is. A régi nagyok teltházas koncerteket nyomnak. Az viszont igaz, hogy nagyon új csapatokat nem ismerek.