Kiadó:
Century Media

Honlapok:
www.archenemy.net
facebook.com/archenemyofficial

Tudom, hogy nagyon sokan nem lelkesednek a koncert DVD megjelenésekért. Fölösleges dolognak tartják őket, mondván vagy menjen az emberfia koncertre vagy hallgassa őket otthon, CD-n. Nem tartozom közéjük. Azt magam is elismerem, hogy nem feltétlen ad pluszt egy koncert DVD. Vannak előadók, akiket nagyon szeretek hallgatni, de soha nem vennék tőlük DVD-t. Ilyen pl. nekem Bonamassa. Kijön az egyszerű színpadra könyvelő/adószakértő/osztályfőnök-megjelenéssel és nagyon feelingesen eltolja a jobbnál-jobb blues dalokat. Ennyi. Jobb hallgatni, mint nézni.

A hard rock/metal (nekem legalábbis) nem csak erről szól. Az a zene mellett színház is, ahol számít a megjelenés, a fazon, a színpadi jelenlét, intenzitás és számít a színpadkép. Így teljes az élmény. Szeretem is elmondani amatőr zenekaroknak, hogy tilos úgy lecövekelve, érzelmek nélkül játszani a színpadon, hogy a néző azt lássa, talán nem is élvezik igazán a saját dalaikat. Ez totálisan megöli kifelé a produkciót. A dalokat koncerten életre is kell kelteni és ehhez kevés a technikai tökéletesség. Néha tényleg azt gondolom, hogy sok zenekarnak érdemes lenne több koncertfilmet nézni, mert nagyon sok dolog eltanulható ám belőlük. Pl. az, hogy nem megyek fel a színpadra a nagyi születésnapján viselt pulcsiban. Ez az indie/alternatív megjelenés és életérzés egyébként a maga szubkultúrájában legitim, de átcsempészni a rock/metal világába totális zsákutca (volt).

Akkor döbben erre rá az ember (persze csak az, akit addig kétségek gyötörtek), ha megnézi pl. az Arch Enemy wackeni koncertfilmjét. Embertelen, hogy mi történik a színpadon, minden fentebb vázolt értelemben. Az eddig minden munkájával bizonyító Patric Ullaeus által rendezett film szemernyi kétséget nem hagy afelől, hogy egy jó koncert, az bizony színház is, aminek az ereje, így együtt letaglózza az embert.

A zenekart ismerjük, a dalok is zseniálisak és az eddigi AE koncertfilmek is nagyon rendben voltak, de a kihagyhatatlan klasszikusok mellett az utóbbi két hibátlan lemezre támaszkodó setlistjével az "As The Stages Burn!" mindegyiknél jobbra és intenzívebbre sikerült. Gyönyörű színpadkép, megkomponált fények, nem kevés pirotechnika, színpadi ruhák, gyönyörű hangszerek (!!!), kiváló, hibátlan, virtuóz előadás, bivaly hangzás.

Nem állítom, hogy hiba lenne önmagában meghallgatni a CD-t, de ha tehetjük, szánjuk rá azt a némi felárat és nézzük is, mert együtt igazán a páratlan élmény.

Túrisas