Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Ayreon: The Source (2017)

2017.04.20. 19:15 | Dionysos | 6 komment

y_93.jpg

Kiadó:
Mascot

Honlapok:
www.arjenlucassen.com
facebook.com/ArjenLucassenOfficial

Aligha lehet kérdés, hogy az Ayreon, sőt, talán Lucassen összes munkája közül a legnépszerűbb, legidőtállóbb eddig a "The Human Equation" (2004). Én mégis – a rám jellemző különutas módon – mindig a valamivel direktebb Star One lemezeket részesítettem előnyben, azon belül is a "Victims Of The Modern Age" címűt. Most azonban megéreztem valamiképpen (és a tömeges előrendelés fényében valószínűleg mások is), hogy a nyilvános szerepléstől visszavonult, innentől kizárólag zeneszerzői és produceri munkájára koncenteráló Lucassen most valami kivételessel, igazán figyelemreméltóval fog előállni. Igazam, igazunk lett...

Jó előre lelövöm a poént: a "The Human Equation"-höz méltó, azzal vetekedő anyag született, amit egy hete megbabonázva hallgatok. Természetesen nem egyszerű, azonnal ható muzsikáról van szó, így még most sem merem azt mondani, hogy a lejátszót elindítva azonnal eltölt az ismerősség, otthonosság szívet melengető érzése. Itt minden félreeső, elsőre jelentéktelennek tűnő zeg-zugot be kell járni, minden ajtó mögé benézni, minden helyiséget föltérképezni, minden apró részletet emlékezetbe vésni... és ez nem kis feladat! Lucassen eszközkészlete bámulatosan gazdag: a '70-es évek hard rockjától, a Pink Floydon, a kelta népzenén és az európai neo-progon át egészen a Dream Theaterig gyakorlatilag bármi belefér.

A tény, hogy a "The Source" most mélyen elevenembe vájta fogait azért nyilván annak is köszönhető, hogy a szokásosan megalomán stáblistát csupa olyan muzsikusokkal sikerült föltölteni, akik személyes kedvenceim, nagy hőseim: Russell Allen (SymphonyX), Mike Eriksen (Circus Maximus), Zaher Zorgati (Myrath), Nils K. Rue (Pagan's Mind), James LaBrie (Dream Theater), Tommy Karevik (Seventh Wonder), Tobias Sammet (Avantasia) stb. A gitárosok között pedig megtaláljuk Paul Gilbertet, Guthrie Govant és (Igen!!! Igen!!! Igen!!!) Marcel Coenent! Azért sietek megjegyezni, hogy Lucassen saját játéka sem elhanyagolható tényező: a fílinges, kicsit bluesos szóló a lemezt nyitó "The Day That The World Breaks Down"-ban több, mint meggyőző!

Bőven lehet szemezgetni, személyes kedvenceket keresni a dupla albumról, nekem egyértelműen mindkét korongról a nyitó tétel tetszik legjobban, a "legjobb hangszeres szóló" kategóriában pedig toronymagasan Marcel Coenen a győztes a "The Dream Dissolves" lélegzetelállító, szuperhumán gitárkölteményével. Lehetne érvelni, hogy a dupla korongos kiállítás miatt akadnak kevésbé maradandó mozzanatok a kiadványon, de a sajátos hangulat megteremtésében – én úgy érzem – itt minden egyes tételnek megvan a maga szerepe...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr812441185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Régi Olvasó 2017.04.20. 19:57:18

Hogyan is írod?
"Jó előre lelövöm a poént: a "The Human Equation"-höz méltó, azzal vetekedő anyag született..."
IGEN! Ugyanezt érzem, minél többet hallgatom, annál jobban sztippant magába!
A dalnokokat olyan tökéletesen válogadta ki, hogy nincs az a rosszindulatú ember, aki bele tudna kötni!
Egyetlen bajom, hogy nem értem a történetet, meg manapság már nincs is olyan oldal, mint volt még 2004-ben, ahol magyarra fordítva elolvashatnám a dalok szövegeit. A zene viszont itt is kárpótol, lyukakat fércel!

SteveDream 2017.04.20. 22:46:17

Hihetetlen, mit komponált ez az ember​. Jómagam (is) előrendeltem az albumot. Jópár motívumnál egyszerűen összeszorul a gyomrom...

saszi 2017.04.21. 00:11:50

ez a zene minden dicséretet megérdemel. Szinte hihetetlen mennyi muzikalitás van ebben az emberben.

SteveDream 2017.04.21. 09:51:03

Nem tudom miért nem jelenik meg a teljes hozzászólásom, de többet írtam, mint ami megjelent feljebb...
Szóval majd' könnybe lábad a szemem egy-két motívumnál, annyira szép, megindító, elgondolkodtató az egész. Az első lemez második szerzeményében felcsendülnek a 2. cd nagy "fináléjában" hallható motívumok is, mint egyfajta előrevetítés. Zseniális. Van utalás a "01011001" albumra is. A "The Human Compulsion" ritmikájában is utal a "The Sixth Extinction"-re. fantasztikus. Akkor a "March of the Machines"-ben meg ott zakatol az "Age of Shadows" gépezete.

garael 2017.05.04. 17:49:37

No, sikerült végighallgatnom az anyagot. A kezdő, tényleg nagyszerű szám kezdőriffjét mondjuk egyszer már ellőtte Lucassen: az Into the black hole-ban - érdekes, ez senkinek nem tűnt fel -, de tényleg remek munka. Érződik rajta, hogy egy alkotási fázisában Lucassen Star one anyagnak szánta - sok a metálos pillanat. Ja, és ami meglepetés, hogy LaBrie ezzel az érzelmes oránummal leénekli a legtöbb sztárt - bár néha nem tudom, hogy Labrie, vagy Ericsen énekel.
Nagyszerű anyag, bár én azért találtam rajta kevésbé erős pillanatot is - de ez legyen az én bajom.

Rony70 2017.08.12. 10:19:53

Kellően kivesézve, agyonhallgatva: döbbenet! Ez kész életmű! Nem vagyok oda a műfajért, de ez tényleg zseniális!
És ül a fenti kritika! Kösz