Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Anthriel: Transcendence (2017)

2017.06.14. 18:31 | Dionysos | 6 komment

y_105.jpg

Kiadó:
Lion Music

Honlapok:
www.anthriel.net
facebook.com/Anthriel

Hét esztendővel ezelőtt is meglepetésként, minden előzetes információ nélkül tört be az életembe a finn neo-klasszikus ihletésű, progresszív metál remekmű, a tamperei Anthriel "The Pathway" című lemeze (itt és itt). Azt tudtam, hogy új albumon dolgoznak (hét év elteltével illett is!), de fogalmam sem volt, hogy a megjelenés ennyire közel van (hivatalosan holnap). Sajnos maradtak a finn törpe kiadónál, a Lars Eric Mattsson által alapított Lion Musicnál. Azt se tudtam, hogy ez a cég még létezik. Félreértés ne essék, a kiadó nagy szolgálatot tett/tesz a metál-rajongó közönségnek, de rakat pénz, promóció, világkörüli turné – nos, az felejtős!

Ez az oka a különösebb hírverés nélküli megjelenésnek, de alighanem ez az oka annak is, hogy a hangzás ezúttal – fájdalom! – nem tökéletes. Mondjuk azt nem értem, hogy az első lemez (ami ugyanott jelent meg), hogy szólhat jobban! A "Transcendence" sajnos szárazabban, aránytalanabbul szól elődjénél, különösen a dob-sound élettelen, de a gitár-riffek kásája is zavaróan tompítja az éneket. Tudom, hogy ez nyafogásnak tűnhet, de a vájtfülűek élete nem könnyű, és azon hallgatók zenei élményét is jelentősen rontja, akik talán meg sem tudnák fogalmazni, mi a bajuk...

Az tuti, hogy a srácok nem felejtettek el zenélni, de az is biztos, hogy nem tudtak/akartak kilépni a SymphonyX bűvöletéből. Ezért egyébként sokan ekézik őket, de nekem ezzel speciel épp semmi bajom. Sőt, annak idején pont azért kedveltem meg őket, mert Michael Romeo csapatának korai (Damnation Game körüli) hangulatát, hangzását voltak képesek elővarázsolni a kalapból. Szóval a hangszeres tudással nincs gáz, a SymphonyX epigon státusszal is ki vagyok egyezve, a "Transcendence" mégsem tudott bevinni egy olyan villámgyors gyomrost, mint elődje, s ennek oka vélhetően a fogós dallamok, az azonnal ható témák hiánya.

A hangzás miatt eleve hendikeppel indul az anyag, aztán a lemezt indító hulla gyönge akusztikus-álszimfonikus "The Calling" sem ébreszt bizalmat, még kevésbé lelkesedést. Óriási taktikai hiba az ilyen rajt! Szerencsére ezek után már tudatosabban, jobb érzékkel építkezik a lemez, hogy előkészítse a "teret" a grand finálé, a 19 perces "Fallen Souls" katarzisának. Sajnos azonban ez a katarzis elmarad (legalábbis nálam), mert az eredmény nem annyira egy összefüggő, monumentális remekmű (mint pl. a Stratovarius "Elysium"-ja), hanem egy elég tarka-barka – hogy ne mondjam: se füle, se farka – egyveleg, amolyan "medley".

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr4412593589

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Régi Olvasó 2017.06.14. 20:10:15

Számomra ez az év híre!
Annyira szerettem az előző lemezüket és annyira nem hittem már a létezésükben, hogy én már attól gyomrost kaptam, hogy van új albumuk! Nem érdekel a férces hangzás, a tarka-barka dalcsokor, egyelőre élvezni akarom a hírt, hogy VAN ÚJ ANTHRIEL!!!

Johnny R. 2017.06.14. 21:56:27

Nem lehet, hogy csak a youtube konverzió miatt szól laposan? Eredeti korong alapján jött a vélemény?

Dionysos 2017.06.15. 07:22:03

@Johnny R.: YouTube konverzió?! Dehogy! Természetesen nem a CD van nálam, hiszen a megjelenés hivatalos dátuma június 15, azaz, a mai nap. Az anyag 320 kb/s mp3-on került hozzám, ami nyilván nem a legjobb kompresszió, de fajtájában "magas" kategória, és bár nem wav, vagy flac, arra alkalmas, hogy a hangzásról általában véve állást foglaljunk.

Az arányokkal van gond alapvetően. A pergő élettelenül, de tolakodóan puffog (kb. mint Mangini), miközben a cinek halkan cincognak (kb. mint Mangini), a billentyű és a bőgő sokszor halk: pl. az "Oath Of Darkness"-ben van egy kiállás (8:46 körültől), ahol idegesítően és érthetetlenül halk a kvázi szólószerepben tetszelgő bőgő. Sorolhatnám még tovább...

Biztos, hogy a hangzáskép sokat ront az összhatáson, de nekem mégiscsak az a legnagyobb bajom, hogy a dallamok nem ülnek (bár érezhetően sokat dolgoztak rajta). Nincs egyetlen dallamfoszlány, ami a hallgatás után is visszhangozna a hallójárataimban. Egyre az instru részeket várom, a gitárszólók pl. zseniálisak!

saszi 2017.06.17. 16:30:52

A hangzással egyetértek, bár igazából csak a kemény részeknél zavaró, főleg a 2. számban, de csak az első hallgatásnál zavart ez.Dalszerzésben viszont rengeteget fejlődtek az előző lemezhez képest. Jóval összetettebb, zeneibb, változatosabb. Nagyon meg vannak írva az ívek, az instu betétek is vagy mindig tartanak valahová, vagy oda érkezik a tetőpont. A hangszerelés tökéletes, a dalfelépítés, minden. Számomra a hangzás teljesen másodlagos, a zene viszont lenyűgözött.

SteveDream 2017.06.19. 22:08:00

Nagyon jó kis hallgatni való! Most hallgattam meg így estére. A 2010-es albumot sokat hallgattam, az is nagyon tetszett. Jók a Symphony X hatások, jól használják. A szólók baromira tetszenek. A hangzás sajnos... igen. Nem egy Nick Johnston album... :)

SteveDream 2017.06.26. 15:13:50

Többszöri meghallgatást követően engedjétek meg, hogy kiemeljem a "grand finálé" (Fallen Souls) szóló részét. Valami elképesztő, milyen vagány. Nem tudok betelni vele egyszerűen. Maga az az osztinátó-groove, amire játsszák a szólókat; és megfigyelhető, a háttérben egy 16-os lüktetésű orgona pont (C#). Zseniális. Ma már a csengőhangom :P Ez a gitár-zongora "párbaj" teljesen levett a lábamról. Nem mentek el a "snassz" gitár-dream lead sound irányába. Adott az egésznek egyfajta "stílus fellazítást".