Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

  • SteveDream: Többszöri meghallgatást követően engedjétek meg, hogy kiemeljem a "grand finálé" (Fallen Souls) sz... (2017.06.26. 15:13) Anthriel: Transcendence (2017)
  • Régi Olvasó: Az ilyen "svéd" cikkhez én csak annyit tudnék hozzáfűzni, hogy aki a Timeless Miracle zenéjét szer... (2017.06.25. 19:52) Cromonic: Time (2017)
  • lesliedawn: A magyar rockzene, pláne, ha magyarul is énekelnek benne, eddig nem tudta belopni magát az mp3 lej... (2017.06.24. 13:52) Peta: Homo Imperfectus (2017)
  • Rony70: "Idén karácsonyra nyilván egy magyarországi Styx koncertet fogok kérni a Jézuskától...", leszünk r... (2017.06.21. 19:11) Styx: The Mission (2017)
  • turisas: a pop semmiképpen nem jó stílusmeghatározás ebben az esetben. 7-8 húros gitárokkal nem szoktak rád... (2017.06.20. 13:43) Peta: Homo Imperfectus (2017)
  • Utolsó 20

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Peta: Homo Imperfectus (2017)

2017.06.19. 15:04 | Dionysos | 9 komment

peta_borito.jpg

2013-as éves toplistámon hetedikként végzett a "War & Peace", ezért most senki ne várja tőlem, hogy rosszat mondjak rá, semmi pénzért nem is tenném, de felütésként kikívánkozik belőlem, hogy azért Lukács Peta második szólólemeze sokkal többet fog szólni itthon, autóban, meg akárhol… Így utólag számomra egyértelmű, hogy az első lemez inkább a szakmának, vájtfülű zenefanatikusoknak szólt. Stílusbeli sokszínűség, háború és béke, fehér és fekete, szépség (Pacziga Linda) és a szörny (Tóth Gergő), egyfajta zenei terülj-terülj asztalkám jellemezte. Nem is volt ezzel semmi baj, legalábbis nekem nem volt vele bajom, "Slow Down", "Prayer", "90s Nights", mekkora nóták!  De ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, azt azért el kell ismerjem, az énekes dalok számomra nem ültek igazán.

Most sok minden változott. Nem tudom, hogy ez mennyire volt tudatos koncepció, tartok tőle, hogy igen, de ezúttal a teljes anyag kimondottan slágeres és hallgatóbarát. Ezekkel a dalokkal azok is tudnak majd azonosulni, akiknek a "W&P" esetleg megfeküdte a gyomrát. Mindezt úgy, hogy Peta nem ment le kutyába, a minőségből semmit nem engedett. Most ugyan nem szakítja meg egy-egy zongorás jazz-betét a héthúros mély riffelést, de kapunk helyette kerek dalokat, egyből ragadó ének- és gitártémákkal. És senki ne higgye azt, hogy pl. a "Majdnem" zakatoló verze-ritmusozása, majd a refrént felvezető és lezáró, mindössze négy hangból álló, de rettenet fogós téma megírása zenei szempontból értéktelenebb, mint egy jót bűvészkedni sok-sok hangból. Technikailag lehet könnyebb, de ha a dalszerzési fázisban ez a vezérelv, az régen rossz…

Ehhez a megváltozott, jobbára sodró-zakatoló tempójú (Geröly Mátyás dobos és Horváth "Sexy" Gábor bőgős feszes alapot adnak Peta játékához), konzervatív verze-refrén-verze-szóló-refrén arculathoz ezúttal megkapjuk Petát énekesként is. Nem járunk rosszul, oda merészkedik csak, ahol még biztosan intonál, a saját (nem csak tempójukban, de szövegvilágában is zaklatott) dalait így teljesen korrektül elénekli. Nem is igazán tudok kedvencet kiemelni, tényleg mindegyik nóta sodor, visz magával. Jelenleg talán a nagyívű "Remény" az, amire legszívesebben bang-elek itthon. A modern héthúros riffeléshez sokszor társul némi pulzáló/prüntyögő elektronika is, a billentyű (Szebényi Dániel) most a hangulatteremtéshez szükséges szőnyegezésen túl leginkább ebben a szerepben dominál. Ízlés kérdése, engem nem zavar, sőt, kimondottan látom okát és célját ebben a zenei kontextusban. A teljes dallamközpontúságban fogant három középtempós 10/10-es instrumentális nóta is abszolút telitalálat, sőt végig libabőr. Peta saját stúdiójában készült a lemez, a hangzásra sem lehet panaszunk.

Maradt még egy tétel, aminek az a különlegessége, hogy alapjáraton a hajamnak kéne égnek állni tőle, ehelyett az egyik kedvencemmé lett. Mivel nincs feltüntetve szövegíró, feltételezem, hogy ez is Peta saját szövege. A többi is rendben van, de a megtisztulásról szóló "Meg kell halnom" szinte vers-értékű. Ezt pedig nem elénekli, hanem amúgy "halottpénzesen" elmondja, jajj!!! – Igen ám, de az a csodaszép melankolikus zongora- és gitárjáték, ami végigkíséri a narrációt, egyszeriben tartalmat és valódi zenei mélységet ad a kompozíciónak, méltóképpen lezárva az idei hazai termésből eddig számomra messze kimagasló lemezt.

Túrisas

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr6112605963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Dionysos 2017.06.19. 15:30:34

A dnb-szerű alapok számomra majdnem élvezhetetlenné teszik a számokat! Milyen furcsa, hogy az alapvetően konzervatív hajlamú rock zenébe kb. 10 éves késéssel érkezik meg az, ami saját (elektronikus) közegében már divatjamúlt.

Dionysos 2017.06.19. 15:56:30

A három instru dallal mindenképpen ismerkedj meg ,abszolút 10 pontos dalok.

Tudom ,hogy te nem szereted ezt az elektro prüntyögést, engem csak akkro zavar, ha nincs mellette más ,pl. gitár....
Ha kiegészítő ,színező szerepe van az élő dobsound mellett ,akkor nekem abszolút belefér, sőőőt....

saszi 2017.06.19. 23:37:42

Nagyon vártam ezt a lemezt, mert nagyon tisztelem Petát. De ez a lemez idén a legnagyobb csalódás számomra. Nem értem, és bevallom nem is akarom. Ez a lemez sajnos olyan hullámokat akar meglovagolni, amelynek hívei magasról leszarják, hogy egy gitárosnak milyen az egyénisége, hogy játszik. Szerintem ez hatalmas öngól, kívánom teljesüljenek Peta céljai, mert továbbra isaz egyik legnagyobb magyar gitárosnak tartom. viszlát, egy rajongó voltam

saszi 2017.06.19. 23:41:08

@saszi: egy volt rajongó pontosabban

turisas 2017.06.20. 10:34:23

@saszi: Máshogy látjuk. :-) Én tényleg azt hallom, hogy ezek jó dalok ,jól eljátszva. A három instru pedig egyszerűen tényleg zseniális

saszi11 2017.06.20. 12:26:41

Hát másképpen. Egy lemezről három dal nem túl jó arány. Egy Petától nem rádió pop rock zenét vár az ember, főleg saját neve alatt. Bírom én az új dolgokat, például imádom Marty Friedmann japános cuccait. De az instru zene volt és az elejétől végéig csodás játékkal. De ezt a lemezt egyszerűen nem értem. A célját, csak a neve alapján nem tudom szeretni mert ettől a magyar rádió rocktól alapból a hideg ráz. Ez alól sajna ő sem kivétel. A hangzás meg botrábyosan (magyar) trendi.

turisas 2017.06.20. 13:43:23

a pop semmiképpen nem jó stílusmeghatározás ebben az esetben.
7-8 húros gitárokkal nem szoktak rádiós popot játszani ,főleg tele gitárszólókkal.

a space-dye vest is tele van kütyükkel, mégis iszonyú hangulata van, sőt talán éppen ez adja neki a plusz ízt.
De miért ne láthatnád máshogy, simán! :-)
Viszont rádiós popnak nevezni ezt alapvető tévedés.

lesliedawn 2017.06.24. 13:52:31

A magyar rockzene, pláne, ha magyarul is énekelnek benne, eddig nem tudta belopni magát az mp3 lejátszóm bitjei közé. Ez az album viszont bitang lett, szuper szólók, dögös dalok. Respect.