Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Chester Bennington halálának margójára

2017.07.21. 23:13 | Dionysos | 21 komment

bon.jpg

Nagyon különös dolog ez, egyben borzasztó és letaglózó, de mindenképpen elgondolkodtató. Sajnos, a '70-es, '80-as évek rockvilágában és világsztár zenekaraiban sem volt ismeretlen a zenész-halál. A Zeppelin, AC/DC, Thin Lizzy, Def Leppard, stb. is temetni kényszerült zenésztársat. Akik pedig nem temettek, azok is sokszor csak a szerencsének köszönhették, mert egy-egy tag, vagy akár a teljes zenekar pattanásig feszítette a húrt, mondjuk úgy, legkevésbé maguknak köszönhették, hogy még ma is koncertképesek... Ezek a halálokok viszont az élet örömeinek élvezetéből, sőt kontroll nélküli habzsolásából következtek, noha ugyanúgy drog- és alkoholproblémák álltak mögötte.

chest.jpgA '90-es években gyökeresen megváltozott a zeneipar, ahogy mondták a hozzáértők, a művi és hazug csillogást, a Sunset Strip kevesek számára elérhető valóságát, ezt az egyszerű amerikai fiatal számára soha meg nem tapasztalt világot felváltotta az "őszinteség". Zenében, öltözködésben, mindenben. Nem tudom a választ, az okokat sem, de az biztos, hogy az új (őszinte) generáció és zenekarok ikonikus arcai, frontemberei az öngyilkosságba, vagy a teljes, halállal végződő leépülésbe menekültek a világ valósága elöl, noha a drog és alkohol itt is mindig szerepet játszott. Az élet élvezetének helyébe, az élet tagadása lépett, a hedonizmus helyébe a depresszió. Okoskodni nem akarok, minősíteni és bárkit is megítélni különösen nem; ez legkevésbé sem az én dolgom, csak e mai sajnálatos halálhír kapcsán nem tudott mindez nem eszembe jutni. Meg is köszönném és örömmel venném, ha szociológusok, vagy bárki feltárná mindennek okait. Nyugodjon békében Chester Bennington, és valamennyi tragikus sorsú muzsikus!

Túrisas

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr5912679693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Dionysos 2017.07.22. 00:26:44

Bezzeg erre van időd.

garael 2017.07.22. 10:05:47

@Dionysos: Szerintem közrejátszik, hogy a művész általában érzékenyebb ember, aki szélsőségesebb érzelmi megnyilvánulásokkal reagál a változásokra - amit aztán a drogok erősödése, "raináltságának" magasabb szintre emelése csak elősegített. Én nem húznék párhuzamot a társadalmi változások és az öngyilkosságok között - bár biztos bele lehetne magyarázni a dologba a jóléti társadalmakhoz kapcsolt elvárások átmeneti kudarcát - egyszerűen az emberi szervezet - vagy agy, vagy lélek, vagy személyiség - nehezen dolgozza fel az ilyen szintű sikert, amin egy rocksztár keresztül megy. Talán ez az a tényező, ami leginkább meghatározza az öngyilkosságok okait. (Aztán lehet művészi kiüresedés, magánéleti kudarcok sorozata, vagy egyszerűen meglévő pszichés betegség a háttérben - és még ezer más ok.)

saszi 2017.07.22. 12:30:12

Szerintem ennek egyetlen oka a kábítószer. Nekem is végzett magával zenésztársam, mindene megvolt, tehetséges volt,mégis megtette. Nehéz ezt megérteni mert logikusan akarja megfejteni az ember. A kábítószer kizár minden logikát.

Rony70 2017.07.22. 21:23:20

Egyet kell, hogy értsek Szaszival. Lehet, nagyon le van egyszerűsítve ez így, de ha belegondolunk, épeszű ember nem lesz öngyilkos! A drog viszont kifordítja magából az embert. Olvasni Chester esetében gyermekkori molesztálásról, de szerintem kizárt, hogy ezért végez valaki magával (évtizedek távlatából). Szóval nem kell ezt túldimenzionálni!

garael 2017.07.23. 08:57:15

@Rony70: "Épeszű" ember nem, de ha mondjuk bipoláris depresszióban szenved - mint ahogy a művészek közül sokan - akkor érthető.

saszi 2017.07.23. 09:48:28

A depresszió is a kábítószertől van, mert üresek amikor tiszták.

garael 2017.07.23. 10:49:18

@saszi: Ezt így kijelenteni nem szabad. A kábszer-elvonásnak vannak depresszív tünetei és a kiégéshez is hozzájárulhat a drog- valamint bipoláris hangulat-ingadozásokhoz, de nem lehet kizárni, hogy alapvetően beteg volt a srác - ekkor persze a drog valóban katalizátorként működhetett.
(A kábszereseknél a halál oka csak kisebb mértékben öngyilkosság, inkább az általános fizikai roncsolódás, illetve a túladagolás a jellemző. A másik összefüggés a depresszió és a drogok között, hogy sokszor a depresszió miatt nyúl italhoz, aztán keményebb drogokhoz a beteg. De nem tartom kizártnak - és nem kizárólagosnak - természetesen azt sem, amit Te írtál.)

turisas 2017.07.23. 11:53:20

A poszt alapvető kérdése persze továbbra sem ez...:-)
Hanem az, hogy az mértéktelen alkohol-és drogfogyasztás mellett, ami megvolt a 90-es évek előtt és után is, miért váltak életigenlőből élettagadóvá a rocksztárok, szinte a zeneipar gyökeres változásával egyidőben...

saszi 2017.07.23. 13:29:13

@turisas: továbbra is azt mondom a kábítószer. Az ember szervezete, elméje benyújtsa egyszer a számálát, akár az alkoholnál.

saszi 2017.07.23. 13:31:41

@garael: Én úgy tudom, aki végzett magával, mind drog függő volt. Pontosan láttam mit tesz egy értelmes emberrel a drog , teljesen más világban élnek

garael 2017.07.23. 16:40:58

@turisas: Talán mert maga a zenei világ is alapvetően megváltozott, amihez "jobban állt" a befelé forduló, alapvetően sztár ellenes attitűd. A srác a szomszédból típus - akik létrehozták az új zenei trendet - nem vágyott sztárságra (hiszen a grunge éppen egyfajta tagadásaként jött létre a sztárságból fakadó elidegenedésnek), vagy ha megkapta is, nem tudta elviselni az ezzel járó súlyt. Társadalmi okokat továbbra sem látok, ahhoz túl heterogén a szocio közeg, hogy univerzális következtetést lehessen levonni.

turisas 2017.07.23. 18:47:26

@garael: számomra az első használható válasz...:-)

Ugyanis a drog semmit nem válaszol meg, az folyamatosan volt zenészeknél, szinte a rockzene megszületésének pillanatától.

ezrrl 2017.07.24. 11:40:33

...pszichiátrián dolgozom lassan 20 éve...az említett meglátások mindegyike jó helyen kapiskál.
A fő probléma,hogy nem látunk bele ezen esetekbe,sem a fejekbe,lélekbe...amit hozzátennék,hogy ezen embereknek komoly vezetésre lenne szükségük,folyamatosan.A depressziót egy átlag ember nem értheti teljes mélységében.Azt csodálom,hogy ezen zenészek eddig húzták,valahol óriási erőről tesznek tanúbizonyságot,ami egyetlen egy pontban véget ér.Befejezett öngyilkosság.Csak azt végig gondolni,hogy évek hosszú sorában,mit mutatnak kifelé,már az is fárasztó,ha ehhez jön egy gyermekkori trauma,vagy egy törékenyebb szocializáció,csonka család,stb....,ide társul a különös lelki érzékenység,meg nem értettség,bőven kamaszkortól.Lehet akárhány barátod,család...lényegtelen.Egy börtönben csücsülsz,ahova nem jut fény,vagy csak ritkán.A siker káprázat.A túléléshez alkoholhoz-drogokhoz nyúlsz,hogy a káprázat erősebb legyen,és,hogy meg legyen.Amikor lejössz a cuccról,és maradnak a gyógyszerek(iszonytató mértékben)ideig-óráig elegendőnek bizonyul,de az átlag élethez is vajmi kevés,nem,hogy a sikerek elfogadásához.Ahogy nő a siker,úgy leszel egyre kisebb,lesz egyre fullasztóbb a börtönöd.
Tényleg érdekes a kontraszt a régi öregek,a mai ikonok halálában.Hedonizmus a kiüresedettséggel szemben.
Chester esetében bizonyosan olaj volt a tűzre Cornell halála.Pár napja elhagyta a maga által épített börtönét.

ezrrl 2017.07.24. 11:54:29

@ezrrl: Azért egy átlag megfigyelőnek is feltűnik,hogy nem az élet napos oldaláról írnak zenét ezen srácok...az Alice In Chains pont ilyen eset,imádom.De ha sokáig hallgatom,rajtam is szomorúság vesz erőt.Ezért kerül ritkán elő.Cornell hangja is keserűen volt karcos.Tisztelet minden depressziótól megszabaduló embernek,azoknak akik képesek visszatérni a fényre,segítséggel,önerőből.

turisas 2017.07.24. 15:19:45

Na, közelítünk a probléma lényegéhez... Most már megfejtettük, hogy a zeneipar megváltozásával ,nem csak a zene változott vidámból, csajozósból ,depresszívvé ,vagy ahogy kicsit cinikusan mondtuk, "cipőbámulóssá" ,hanem az azt előadók lelkivilága is. Ilyen értelemben tehát ez valóban őszinte és nem megjátszott volt. Most már csak az a kérdés ,hogy mi indukálta ezt a változást? Nem volt kataklizma, az amerikai jóléti rendszer lényegében nem zuhant akkorát ,hogy mindezt megindokolja. Mi történt?

garael 2017.07.24. 17:34:07

@turisas: Hát egész egyszerűen- mint ahogy azt korábban leírtam - ezt a stílust a depresszív lelkialkatú srácok tudták hitelesen eljátszani. Ehhez jött a drog, - ami csábító a depresszió hullámvölgyének áthidalásához - és itt a végeredmény.

ezrrl 2017.07.24. 18:18:27

@garael: Igen,ez egy tömör,lényegi megfogalmazás.Voltak barátaim aki kedvelték ezeket a zenéket a 90-es évek elején.Évekkel később elhagyták a stílust,talán egyet tudnék mondani közölük,aki maradt az ilyen "depresszív" jellegű zenéknél,inkább a TOOL a kedvence.De ő ilyen alkat is volt mindig,nagy gondolkodó,morózus alkat...hülyeség,de dohányzó-kávézó már kamasz kortól,amikor ivott,az alkohol is mindig mélyítette az általános bánatát. Ma sem veti meg a szeszt.

turisas 2017.07.24. 19:24:30

Tudtam én, hogy ide kell jönni a kérdéseimmel....kezdek okosodni. Ezt el tudom fogadni...
Egész hasznos kis véleménycsere volt ez, Tartuffe rosszallása ellenére is...

Magasházi Gábor 2017.08.10. 14:13:28

A depresszió nagyon csúnya dolog, szinte észrevétlen csúszik bele az ember és mint egy örvény egyre mélyebbre húz. Ahogy az örvényben csavarodsz lefelé az erőd egyre inkább fogy és eljutsz egy olyan pontra, amikor egyedül nem tudsz belőle kijönni már. Ha nincs külső segítség ilyenkor (család, pszichológus, pszichiáter, Isten, stb...) akkor könnyen és hamar bejön az alkohol és/vagy a drog, ahonnan talán már a külső segítség sem mentheti meg az embert. Talán rosszabb mint egy rákos betegség, mert azt egy CT-vel kimutatják, megműtenek, megkapod a kezeléseket és vagy túléled vagy nem. A depressziót kimutatni könnyű, de kezelni nagyon nehéz. Az antidepresszáns gyógyszerekről pedig egyre több új kutatás és cikk jelenik meg, hogy sokkal károsabb mint ahogy gondolnánk, amellett a depresszió külső hangulatbeli változásait "kezeli", de az okokat nem tárja fel és nem is szünteti meg. Az örvényből nehéz kijönni ezt mindenki tudja esetleg saját tapasztalatából is ha netalántán került már bele. Ez egy lelki örvény, lelki út, ami nagyon komolyan megterheli az egyént és a közeli hozzátartozókat is.

garael 2017.08.10. 17:54:57

@Magasházi Gábor: Talán annyit még hozzátennék, hogy valóban, az okot nem szünteti meg - vagyis a hibás agyi hormontermelődést - de a hormonok helyes arányának - vagy a szinopszisok ingerület átvivő képességének - helyreállításában a gyógyszerek tudnak segíteni. Persze abban igazad van, hogy sokszor a terápia is segítene (vagy a terápia és a kevesebb gyógyszer együtt ), ám ahelyett kényelmesebb a gyógyszer az orvosnak. Óriási üzelt sajnos a gyógyszeripar, ahol sokszor maguk az orvosok is érdekeltek abban, hogy ne csökkenjen a kereslet - tisztelet a kivételnek.

Magasházi Gábor 2017.08.10. 20:50:10

@garael: ez pontosan így van ahogy írod talán világ egyik legnagyobb üzlete a gyógyszeripar.