Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Fabrizio Leo: Coming Home (2017)

2017.07.31. 16:40 | Dionysos | 15 komment

y_112.jpg

Kiadó:
Kubicki Entertainment

Honlap:
facebook.com/bicioleo

Még nekem is nehezen hihető, hogy Fabrizio Leo, vagy ahogy ismerősei és rajongói általában emlegetik, Bicio, eddigi összes szólólemezéről jelent meg itt, oldalunkon kritika: Túrisas, Jack Rose (alias: Mádi N.), majd én gondoltuk úgy, hogy érdemes erre. Ez persze nem volt tervezett, Leo sem tömte teli a zsebünket 100 eurós bankjegyekkel, hogy promózzuk már meg egy kicsit a CD-it. Egyszerűen csak így alakult, de nyilván önmagában beszédes tény, ha egy nemzetközileg nem túl ismert vagy elismert művész nálunk töretlen figyelmet kap szinte a teljes stábtól.

Bicio mester nem ver négyemeletes hullámokat, szorgalmasan dolgozik, kivételes zenei képességeinek rendszeres adagolásával mossa alá minden esetleges kétségünket vagy ellenállásunkat. A taljánokra tipikusan jellemző kivételes dallamérzékkel és tökéletes technikai fölkészültséggel megáldott gitáros, aki nem magamutogatásban, nárcisztikus villongásban éli ki magát, hanem Satriani-féle megállapodott, intelligens instrumentális muzsikában gondolkodik. Ebben az értelemben kicsit régisulis: nincs djentes ritmizálás, a stíluskitekintések ellenére nincs csapongás sem: alázatos zenélés folyik itt, kérem szépen... magas színvonalon.

Leót "anno Domini" a Shrapnel Records atyja, a gitárhős-vadász Mike Varney fedezte föl, de azóta sok víz lefolyt a Pó folyón (hősünk lombardiai születésű), és bár a kiváló gitármágus a világot párszor körbeturnézta Eros Ramazottival és Laura Pausinival, most mégis visszatért oda, ahová mindig is húzta a szíve, az instrumentális gitármuzsikához, i.e., hazaért (lásd: Coming Home).

Az új lemez mixelését és maszterelését most is a nálam nagy kedvencnek számító, zseniális billentyűs, Alex Argento végezte, ennek nyilván örülünk. Annak viszont nem, hogy hangszeresként egyáltalán nem szerepel az albumon, sőt a promo anyag szerint minden egyes hangszerért maga Leo a felelős. Abban nem vagyok biztos, hogy a dobokat is ide kell érteni, sőt, inkább az a benyomásom, hogy szemplerekkel lett a dolog megoldva (kiváltva). Ez bosszantó, de szerencsére nem túl nyomasztó.

A majdnem másodpercre pontosan 45 perces lemezen 13 szerzemény kapott helyett, ebből következik, hogy a témák nem lettek túlbonyolítva vagy hosszúra nyújtva. Ennek ellenére bőven lehet itt csemegézni olyanoknak, akik szeretnek tobzódni a dallamokban, szépen, lebegtetve megfogott hangokban. Nem túl korszerű a dolog, én talán Argentót (meg mondjuk egy jó dobost is) bevontam volna a fölvételekbe, de ez még így is abszolút minőségi zeneművészet.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr8612704579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

saszi 2017.07.31. 19:09:13

az első dal amilyen jól indul, úgy vágja tönkre számomra a dobhangzás. Nem értem az okát, mert ha a zene elektronikusabb volna , akkor talán elfogadnám. De egy gitárzenére, miért jó ennyire digitális pophangzást ráerőltetni. Gondolom a szintis fickó ötlete volt. A 2. dalban rendes dobhang,jobban be is jön, a harmadikban megint visszatér az első dal hangzása, és így tovább.. Közben meg kifejezetten rockos a zene. A számok szuperek, a gitárjáték is, de a dob nálam nagyon levesz a minőségből.

turisas 2017.07.31. 19:28:37

Nagyon trehánynak kell lenni egy instru lemezen a "dobnak", hogy bosszantson, főleg, ha a dalok és a gitárjáték/sound rendben van, de ez ízlés kérdése. Mai füllel hogy szólnak már a klasszikussá lett gitárhős lemezek, legalábbis dobhangzás szempontjából. Totálisan tudom ignorálni, ha korai Beckert vagy Friedmannt hallgatok. Pedig ott élő dobok vannak, de mai füllel hallgatva borzasztó hangzással. Ezek a lemezek egyszerűen nem erről szólnak, sokadrangú kérdés.

Lovrek Krisztian · https://www.youtube.com/c/krisztianlovrek 2017.08.02. 12:36:58

Félelmetesen játszik a csávó. Még a YouTube indulásakor fedeztem fel magamnak, egy szürke Floydos Music Man Sihouette gitáron játszott olyanokat (tán az első lemezéről), hogy a fal adta a másikat. Irgalmatlan technika, de ott a feeling is a játékban. Eléggé alulértékelt sajnos, alig ismeri valaki, de jó látni, hogy ti legalább igen. :)

Dionysos 2017.08.02. 16:13:43

@Lovrek Krisztian: Köszi. Jó tudni, hogy szerinted is lenyűgöző a pali játéka. Ezek szerint csak nem vagyunk annyira fogalmatlanok... :)

ArgonX 2017.08.04. 13:13:03

A gitárjátékkal tényleg nincs baj, technikai tudás, muzikalitás, minden pipa, első osztályú zenészről beszélünk.
De az a dob... Ez a Casio/lakodalmas szinti sound számomra hallgathatatlanná teszi a lemezt, nem tudok felette elsiklani, mint Turi kolléga. És a sound csak egy dolog, de maga a lebutított egyszerűsége is zavaró. Fásy Zsüliett nótáihoz ez rendben van, de egy rocklemezhez nagyon nem.
Tényleg kár érte...

saszi11 2017.08.04. 13:24:35

Pont ez ugrott be nekem is.

saszi11 2017.08.04. 13:27:54

Mekkora kontraszt az említett Marty Friedman új lemeze? Úgy szól, mint egy állat. Ahogy egy instru gitárzenének szólnia kell, elsöprő.

ezrrl 2017.08.04. 21:16:52

@saszi11: Na igen,most hallgattam végig...leesett az állam.Mind zeneileg(!),mind megszólalásban(szerintem az elmúlt évek hangmérnöki csúcsa).

MádiN. 2017.08.09. 15:36:21

Sztem óriási visszalépés a Spectrum of My Past albumhoz képest, ezért is nem írtam róla.
Egy dalt sem tudnék kiemelni, a hangzás is rosszabb, mint az előző lemezé, de sztem még a gitárszand sem ugyanaz...
Nem tudok az elmúlt 2 évből olyan lemezt instru téren, amiért maradéktalanul tudnék rajongani...

saszi 2017.08.09. 16:30:32

@MádiN.: pedig Jónás Tamás és Marty Friedman lemeze is csúcsalkotás.

MádiN. 2017.08.09. 19:20:11

@saszi: Marty lemezét még nem füleltem meg.

saszi11 2017.08.09. 20:19:28

@MádiN.: Pedig érdemes. Elég megnézni milyen hanhmérnökökkel dolgozott. A meghalljja az ember a hegedű, fúvósok, zongora stb hangszerek hangját, beleborzong. És a zenéről még nem is beszéltem. Érdemes fülessel hallgatni,

turisas 2017.08.10. 08:41:53

Ha hazaérek szabiról másfél hét múlva, a Marty és Jónás Tamás lemezét megírom. De ha addig valaki érez késztetést, nyugodtan, még az sem tilos, hogy két kritika legyen róla. :-)