Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Sorcerer: The Crowning Of The Fire King (2017)

2017.10.23. 10:06 | garael | 8 komment

crowning-of-the-fire-king_1000x000.jpg

Kiadó:
Metal Blade Records

Honlap:
www.sorcererdoom.com

A Sorcerer életre hívta a zenei matematika lehetetlen tételét: ugyanúgy origóvá vált az epikus doom metalban, mint az eredeti Candlemass – jóllehet a nálam értesültebb fanok most biztosan felhördülnek, és elkezdik sorolni azokat az old-school bandákat, melyeket a kutya sem ismer rajtuk kívül – no jó, esetleg a Saint Vitus –, eljutva azokig az együttesekig, melyek csak egy-két demót adtak ki pályafutásuk során, ami a true jelleg talán legfőbb princípiuma. Nos, nekik üzenem, hogy maga a banda 2010-ig hasonló státuszban leledzett, 1998-as megalakulásuk óta csak két-három demót kiadva őrizték doom méltóságukat, a munkatempót pedig ebben a műfajban senki sem kéri számon...

Minden adva van az összehasonlításhoz, még akkor is, ha a riffmester nem tud olyan klasszikussá válót alkotni, mint Edling: ám itt van a svéd csodafegyver, a számomra a Section A-ból ismert Anders Engberg, aki dallamaiban viszont többet képes adni, mint a példakép bármelyik énekese – ezt pedig kijelenteni nem kis szó, remélem, csak lassan vetettem el a súly-kot! – néha túl is mutatva a stílus keretein. Igen, meglepetésemre a megalakulástól tag Engberg jellemző zenei világa úgy ég bele a számokba, ahogy az Alien savas vére a bőr alá, csak nem fájdalmat, hanem gyönyört okozva – az epikus műjajok non plus ultrájára itt könnyedén rálelhetsz, ha lusta vagy keresgélni.

A Sorcerer tehát olyat vitt végbe, ami csak levés csapatnak sikerült: hivatkozási egységgé (etalonná) alakultak, amiben benne van ugyan a Candlemass stílusteremtő mesélős ereje, a Black Sabbath hegyeket mozgató hitvallása és az északi csapatok panteisztikussága, ám mindez olyan elegyben, ami védjeggyé tud válni, amolyan brand-dé, ami korunkban talán fontosabb is, mint maga a termék. Itt azonban szó sincs erről, mert a produkció a maga nemében jobb, mint elődje: úgy képes hangulatot alkotni, hogy abban otthon érezheti magát a heavy metalt szerető, harcos, indulós attitűddel rendelkező hallgató, de a hipnotikus, lüktető, pszichedéliában mártózó ősrocker is – még akkor is, ha a Sorcerer nem a hetvenes, hanem a fémes nyolcvanas évek oldaláról közelít a stílus felé.

Engberg pedig szinte Engberg-feletti dolgokra képes: elképesztő "vizualitással" énekel, amitől szinte színes-szélesvásznú moziként folynak a dalok szövegeiben leírt történések, ugyanakkor olyan fülberagadóan, hogy egy más hangszerelésben a divatos r'n'b előadók platinalemezek hegyeit tudnák összehordani velük. Ez azonban underground műfaj, ahol legfeljebb csak mi csodálkozhatunk rá a teljesítményre, amit olyan számok fémjeleznek, mint a "Ship Of Doom" természetközeli, ám a természeti elemekkel fogvicsorgatva dacoló ember küzdelmének zenei lenyomata, vagy a záró, "Unbearable Sorrow" témából eredő végtelen, hősi fájdalma.

S ha ennyit méltattam az énekest, itt az idő, hogy a gitárosokra is figyeljünk, hiszen az alapvető riffek mellett néha szinte neoklasszikus szólók színezik a szemlélődős, moralizáló, mesélős dallamokat, tökéletesen megtalálva azt az elemet, amit más, hasonló bandáknál még nem nagyon hallottam – így válik a doom a maga morózus jellege ellenére integráló stílussá, amit értő kezek kovácsolnak fémmé.

A lemezhez két bónuszt is csatoltak, ami világosan mutatja, mi a különbség a jó és a jobb között: a "Disciples Of The Dark" és a "Bringer Of Misery" – magukon viselve némi Therion hatást, ami a tagok múltja miatt nem meglepő – ugyan becsületes iparosmunkák, ám nem érnek fel a "törzsanyag" színvonalához.

A kákán is csomót keresők persze most vádolhatnak azzal, hogy hol maradnak a fogvacogtató, vagy a nyomorultságot vánszorgó zombi-ütemre bontó stílusjegyek: nekik ajánlom a doom szerteágazó világának egy más alstílusát, akik viszont túl tudnak lépni a rosszul értelmezett true szerepen, azok minden bizonnyal könnyen el tudnak varázsolódni a Sorcerer zenei birodalmában.

Garael

Mentés

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr5913057948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dionysos 2017.10.23. 11:25:35

Zeneileg kifogástalannak tartom, szövegileg teljes egészében vállalhatatlannak. Sajnos értem, hogy miről énekelnek, így aligha tudnék tiszta lelkiismerettel rácuppanni. Kár, mert nagyon finom muzsika...

garael 2017.10.23. 15:29:22

@Dionysos: Hát nem egy bonyolult metafizikai okfejtés...mármint a szöveg. Én szépen kikapcsolom magamban, ahogy sok más metalbandáét. Nálad persze kicsit más a helyzet, lelekiismereti, vagy más, elvi okokból nálam is bekövetkezhet, hogy nem hallgatok metal bandát a szövegek miatt.

CockOfCthulhu 2017.10.23. 23:09:51

Mi a gond a szövegekkel? Nem túl cizelláltak, az igaz, de nem is Manowar/Hammerfall/Pokolgép-szint.

CockOfCthulhu 2017.10.23. 23:13:13

@CockOfCthulhu:

Sőt, baszki, Leander gecinyálas, kötőhártyagyulladásos faszságaihoz képest szinte felüdülés ez a primitív(ebb) sword & sorcery-vonal. Ráadásul a Sorcerernél nincsenek prozódiai bénázások. Na. :)

garael 2017.10.24. 09:42:42

@CockOfCthulhu: Hergeld még kicsit magad, ilyenkor olyan cizellált vagy:). A szövegekkel kapcsolatban: mindenkinek lehetnek olyan témái,melyek a számára fontos értékrendet, vagy annak bizonyos részeit sértik. Olyan ez, mint a stressz - egyénileg meghatározott, amire a szervezet reagál.

CockOfCthulhu 2017.10.25. 00:15:10

@garael: Én komolyan kérdeztem, hogy mi lehet a gond a szövegekkel? Arra tippeltem, hogy a szögegyszerű fogalmazásmód zavarja őt, nem a tartalomra (esetleges ideológiára) gondoltam. Ezek szerint inkább ez utóbbi...

Dionysos 2017.10.25. 08:22:25

@CockOfCthulhu: Elmondom, mire gondoltam. A probléma a szövegek kendőzetlen és ostoba sátánizmusa, valahol a Black Sabbath (nyomokban) és a Marduk (kendőzetlenül és büntetendő mennyiségben) között félúton.

saszi11 2017.10.26. 10:52:05

@Dionysos: néha jobb, ha az ember nem beszél angolul :)