Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Dreamgrave: MONUMENTS I. - The Anxious EP (2017)

2017.10.24. 18:34 | Dionysos | 6 komment

monuments.jpg

Honlapok:
www.dreamgrave.com
facebook.com/dreamgrave
dreamgrave.bandcamp.com

Új, a napokban megjelenő EP sorozatának első részéről olyan fennkölten fogalmaz a zenekari promó, hogy megkönnyeztem; "Feltöltés, transzformáció és feldolgozás alatt állunk mindannyian: a három kislemez az egyéniséget porlasztó egységesülésnek tendenciájáról szól, mely a megfelelés önként választott kényszerébe taszít minket, elkerülhetetlenül." No mármost, ha nem ismernénk a csapatot, és a zenéjüket valaki a fenti mondat zenei rokonságaként határozná meg, tulajdonképpen nagy segítség lenne, merthogy ennek elolvasása után senki nem a PICSA "Geciország"-ának kvintes punkjára hajazó produkcióra tippelne, abban egészen biztos vagyok. Tehát ezek szerint madarat tolláról, zenekart promójáról lehet megismerni.

A Dreamgrave már nem először jár nálunk. A "Presentiment" kapcsán a kulcsmondatom így hangzott: "Elidegenedett hangulatú, sötét tónusú progresszív metal muzsika, rengeteg érzelemmel, helyenként gyönyörű női énekkel, hörgéssel és tiszta énekhanggal, de még harcedzett fülnek (ide sorolom magam) is kevés kapaszkodóval. Utóbbi azért legalábbis megnehezíti a hallgatást. Rengeteg jó téma egymás után, de a tudatos szerkesztettség ellenére azt érzem, hogy kevésbé a külön daloknak van itt funkciója, sokkal inkább a lemez egészének." Nagyon nem lőttem mellé, ebben maga a zenekarvezető, Gyimesi Dömötör is megerősített.

Nem tudom, hogy ezúttal is hasonlóan gondoljuk-e, de az új, háromszámos EP engem meglepett. Nagyon. Nem, vagy csak nyomokban érzem azt az elidegenedést, amit az előző lemez idején. Hasonlóan maximalista és a zenei tökéletességre törekvő produktum a "Monuments" is, de itt egymástól hangulatilag is különböző három DALT hallok, ahol nemhogy csak több a zenei kapaszkodó, de a címadó tétel kimondottan játékos progressziójához hasonlóra én nem emlékszem a "Presentiment" esetében. Nekem ez jó hír, mert akármennyire is a minőséget és a lemez egészének zeneiségét dicsértem, a magamfajta földhözragadt rocker (zeneileg leginkább félúton a "Presentiment" és "Geciország" között) csak a dalokra esküszik. Ezért, bár el- és felismertem a lemez értékeit, nem hallgattam rongyosra. Most azonban ez a három tétel teljesen meggyőzött. Maradt minden a régiben, legalábbis az alapösszetevőket tekintve (bár a dalszerzésből ezúttal mindenki kivette a részét), de egy átlagos zenehallgatónak, sőt azt is megkockáztatom, hogy proggernek ez könnyebben megy le a torkán. Biztos, hogy van olyan, aki talán éppen ezt a "megközelíthetetlenséget" fogja majd számonkérni (pl. "régen jobbak voltak, a 'Grave is eladta magát, kommersz lett!"), de a többség ezt fejlődésként, sőt minőségi ugrásként fogja megélni, ahogy én is.

Az elsőként közzétett "Drop The Curtain" rögtön egy szép líra (eladták magukat, mondom én… :)))))), amit a már dicsért címadó, illetve a 10 perc feletti "Passing Faith In Others" követ. Leginkább ez a tétel rokonítható az előző lemez világával, de itt is jóval erősebb a dal-faktor. Mivel én a '80-as évek agyonvisszhangosított zenei közegében és a kazetta-világban szocializálódtam, nehéz nekem a hangzásra hivatkozva lehúzni egy produkciót, magyarul, penetránsan szarul kell szólnia, hogy szóvá tegyem, tehát én erre csak mérsékelten figyelek, a zene a lényeg. De ahogy most megszólalt a tökéletes basszusgitár sound rögtön az EP elején, az letaglózott. A Vári Gábor vezette Miracle Sound Stúdió elképesztően dinamikus, mégis természetes hangzást varázsolt a lemeznek.

Amikor hónapokkal ezelőtt olvastam, hogy Dömötörék basszusgitárost és dobost is keresnek, azt gondoltam, hogy kb. eddig tartott a Dreamgrave története, beleállnak a földbe, ahogy kell, mert szinte lehetetlen küldetés egy zenekart egyáltalán fenntartani, nemhogy ilyen vérveszteséget pótolni, de valahogy megcsinálták. Nem csak túléltek, de egy új szintet léptek. Nem semmi. Le a kalappal!

TúrisasMentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr9813068478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

saszi11 2017.10.27. 09:01:49

Ha valakit érdekel elkészült az új immár saját magunk által kevert dalunkKöszi ha meghallgatjátok:
www.youtube.com/watch?v=JHWrqKDenYg&t=218s

garael 2017.10.28. 10:09:36

@saszi11: Jó dal, és tetszik a különböző stílusú gitárjáték, meg az, hogy a virgázás közben sem feledkeztek el a dallamokról.

turisas 2017.10.28. 14:17:21

Párszor lement már, a hangszeres játék nekem végig nagyon tetszik, az 1:24-es kétszólamú virga kimondottan. :-)
Ami fura, hogy nagyon hirtelen kezdődik el, mint egy berúgott ajtó, és nem tudom ,hogy hány visszatérő téma van benne (szerintem nem sok...)
Persze ez simán lehet tudatos ,Friedmann esetében sem mindig érvényesül a dal-koncepció.

Igényesnek mindenképpen igényes., ha dúdolgatni nem is fogom. :-)

turisas 2017.10.28. 14:19:21

Ja, ez sasziék produkciójára vonatkozik, a dreamgrave-ről fentebb írtam.
Ezzel persze szét is trollkodtuk a kritikát, de valahová be kellett hivatkozni, ezt is emgértem, nem is baj egyáltalán. :-)